Csak én találom furának, hogy a németek az igét a mondat végére teszik?

A német nyelvnek rendkívül kötött szórendje van. A ragozott igealakot csak az alárendelt mellékmondatban teszik a mondat végére. (Ált. a "hogy" "ha" stb. kezdetűekben).

Számomra inkább az a furcsa, ha a fő-, v. mellérendelt mellékmondatban az igekötők nagy része a mondat végére kerül, egészen elválva az igétől.

Szerintem pont ez szép vonása a német nyelvnek, sőt nem csak ez, hanem a Rahmensatz is.

Amikor meg az ige kerül hátra, az azért szép szerintem, mert felületesen a SOV-nyelvek szórendjére emlékezteti az embert, például a latinra, de akár egyes nyelvrokonainkra, illetve a ránk areális hatást valaha kifejtett szibériai nyelvarea nyelveire is. Ha csukcs vagy eszkimó nyelvet tanul az ember, akkor is sokszor találkozik hasonló jelenségekkel, de tulajdonképp saját nyelvünkben, a magyar nyelvben is van erre egy bizonyos tendencia, persze nálunk inkább kevertebb, nem olyan tiszta formában.