A finnugor nyelvekben mennyire általános a magánhangzó-harmónia?

A velünk közeli rokon obi-ugor ág nyelveiben létezik, és a távolabbi finn-permi ágban is. A még távolabbi szamojéd ág nyelveiből hiányzik, a vitatott rokonságban álló jukagir nyelvben nyomokban létezik.

A velünk nem rokon, de areális vagy tipológiai hasonlóságot mutató egyéb szibériai nyelvek közül a törökségi nyelvekben és a mongol nyelvben a magyarhoz hasonló kidolgozottságú szinten létezik, a csukcs nyelvben létezik, de más formában és más fonológiai vonások mentén, továbbá nyomokban létezik a tunguz nyelvekben is, az eszkimó nyelvekből hiányzik.

(Összefoglalásképp: a felsoroltak közül egy nyelvcsaládba, azaz az uráli nyelvcsaládba az obi-ugor, finn-permi és a szamojéd tartozik, a finnugor meg úgy értendő, hogy az uráli nyelvcsalád a szamojéd ágat kivéve.)

Vagyis magánhgzó-harmónia a teljes finnugor ágra kiterjed, és a vitatott jukagirra, bár ott csak nyomokban. A szamojéd ág is rokon, távoli rokonok, nálunk nincs magánhagzó harmónia.

A többi szibériai nyelv rokononsága ma eldönthetetlen, akár pro, akár kontra, mert az összehasonlító módszer látóköre korlátozott, csak pár tízezer évre lát vissza, és úgy is csak akkor, ha nincs nagy jövé-menés (pl. Ausztráliában). A többi szibériai nyelv mindenesetre megosztott magánhagzó-harmónia szempontjából.

Árnyalás: a szamojéd nyelvek közül a kicsi és veszélyeztetett nganszán nyelvben létezik, és rekonrstrukciós tanulmányok szerint lehet, hogy létezett az ősi proto-szamojédben is.

A finn-permi ágban viszont az észt nyelv hivatalos és modern változatában nagyon háttérbe szorult, nyomokban van csak meg. Régi szövegekben vagy az észt más nyelvjárásaiban létezik.

Egyszóval úgy tűnik, érdemes nyelvenként megnézni.

Időközben azt találtam, hogy sok esetben még egy-egy nyelven belül is vannak különbségek aszerint, hogy a nyelv melyik nyelvjárását nézzük. Van olyan, hogy az egyik nyelvjárás megőrizte, a másikban meg csak töredékesen vagy egyáltalán nem maradt meg. Észt nyelv, de obi-ugor nyelvekben vagy a szamojéd nyelvekben is van ilyen jelenség hogy még konrét kijelölt nyelven belül is számít, azon belül melyik nyelvjárást nézzük.

Kicsit messzebb menve pedig, létezik olyan fajta magánhangzó-harmónia is, ahol a magánhangzókat ugyan szitén illeszik egymáshoz valamilyen fonológiai szempot szerint, ez azonban nem a magyarból, törökből, finnből ismerős szempont, vagyis a magas vs mély ellentétpár. Még a törökből, magyarból ismerünk egy mésik fonológiai szempont, az ajakkerekítéses vs ajakkerkekítés nélküli ellentétpár zerinti illeszkedést is. Azonban léteznek nyelvek, amelyekben egész más, a magyarból nem ismerős szepontok szerint létezik a magánhangzó harmónia. Ilyen érdekes nyelv a csukcs, amely egy értékes poliszintetikus nyelv, sok tipológiai vonásában hasonlatos a magyarhoz, egészében véve egy szélsőségesen összetettnek tűnő ,,marslakó-nyelv'', scifikbe való.