Hogy írják? Az étel meg van edve/éve/evve? Az ital meg van idva/íva/ivva?

Egyik se helyes a magyar nyelvben.

Sőt kifejezetten borzalmas.

A helyes forma az, hogy az étel vagy az ital elfogyott - az ételt / italt megették, megitták.

Látom, eddig érdemi válasz nem született, csak a kérdést megkerülő. De ők sem tudják megmagyarázni, mi a gond a kérdésben szereplő alakokkal, azon túlmenően, hogy "kerülendő" meg "borzalmas". Ezek erősen szubjektív, ízlésbeli érvek, ízlésről meg ugye nem szokás vitatkozni…

Az a tény, hogy felmerül a kérdés, mutatja, hogy ez egy igenis létező jelenség, hiába nem tartják számon az irodalmi nyelvben. A köznyelvi nyelvhasználat sosem esik egybe az irodalmival – utóbbit előbbin számonkérni meg pont annyira értelmes, mint egy Németh vezetéknevűn számonkérni, hogy miért nem beszél németül.

Nyelvtanilag semmi kivetnivaló nincs a fenti alakokkal: nem okoznak félreértést, mindenki pontosan ugyanazt érti alattuk; illeszkedik a tárgyas igék szenvedő szerkezetű sémájába (Be van oltva ~ Meg van edve/éve/evve).

Alakilag úgy néz ki a szenvedő szerkezet, hogy a létige mellett az ige határozói igenév alakja áll, melyet -va/-ve (-ván/-vén) képző hozzáadásával alkotunk meg a szótőből. A nehézség itt jelentkezik: az eszik és az iszik határozói igenév alakja nem egyértelmű – ennek etimológiai, hangtani, és nyelvhasználati okai is vannak. Emiatt még akkor is gondban vagyunk, ha egyáltalán nem is szenvedő szerkezetet szeretnénk használni, hiszen a határozói igenév – többek között – mondatrövidítésre is alkalmas, pl. "Megfőzvén az ebédet lepihentem egy órára." Ez ellen a használat ellen senkinek semmi kifogása nem lehet, de ha ugyanezt a megeszik igével tennénk, akkor elbizonytalanodunk: "Megedvén/Megévén/Megevvén az ebédet lepihentem egy órára."

Ebbe nincs miért belekötni nyelvtanilag, a szokásos "fujj szenvedő, magyartalan, germaniznus, nyakatekert" érvelések itt teljességgel alaptalanok. Mégis sokan kárhoztatják.

A helyzet az, hogy amikor úgy alakul, hogy erre az alakra lenne szükségünk, akkor van, aki megfutamodik és átfogalmazza a mondandóját, ahogy a fenti hozzászólók javasolják; és van, aki kreatívan használja az anyanyelvét és megalkot egy szokatlannak tűnő igealakot az anyanyelvi intuíciója alapján. Én ebben semmi kivetnivalót nem találok.

Ne üljünk fordítva a lovon: a nyelvünk van értünk, nem mi a nyelvünkért. Használjuk bátran!

Megevődött. Csak egy fokkal magyarosabban.

Stilisztikai különbségek vannak egyébként.

Ha azt mondod az ételt megették. Megkérdezem kik?

Holott nem ez volt a közlendőben a fontos, hanem hogy már nincs kaja.

Itt már nyelvészeti irányokról is beszélgetünk. Konzervatív akadémikus liberális anachista?

Én is az élő anyanyelvben hiszek.

Hiába döntik el ott fent, hogy mi a helyes itt lent, ha itt lent mindenki máshogy használja. Valóság ezt mondatja velem.

Igazából a kérdésben említett “nyelvi-szerkezet” nem jövevény, vagy külső befolyás eredménye, hanem nyelvünk ősi hagyománya a nyelvészet szerint:

[link]

Az ősi népballadák, népdalok, versek tele vannak ilyen szerkezettel.