A franciában is olyan nehéz az igeidő-egyeztetés, mint az olaszban?

Franciául 3 év alatt felsőfokon meg lehet tanulni, egyáltalán nem nehéz nyelv.

Én sosem vettem észre, hogy nehéz lenne benne bármi is, 4 év után 95%-os emelt érettségit tettem, mindenféle extra tanulás vagy fáradalom nélkül. Egyszerű, logikus nyelv, a nyelvtana meg marhára nem bonyolult.

Ahogy az olasz és a spanyol sem. Az újlatin nyelvek a germán nyelvekkel karöltve a legkönnyebb nyelvek Európában.

Lényegében szinte ugyanúgy van az időegyeztetés a két nyelvben, eltérések hirtelen nem is jutnak eszembe.

Talán annyi, hogy a kötőmód négy ideje közül két múlt időt a francia elég ritkán használ, ezek az olaszban gyakoribbak. (A cantassi és az avessi cantato-ra gondolok, a francia megfelelőire nem is emlékszem, talán que je chantasse.)

Az olasz trapassato remoto közvetlen előidejűséget fejez ki, nem túl gyakori, inkább irodalmi, na az ezzel párhuzamos francia igeidő aztán végképp nagyon ritka, középfokon talán csak felismerni kell tudni.

A franciában vannak még azok a surcomposé idők (vagy csak a passé surcomposé? már nem tudom), ehhez hasonló az olaszban nincs, bár nem tudom, a franciák is használják-e egyáltalán.

De ezt leszámítva ugyanazok az igeidők vannak a két nyelvben és az időegyeztetés szabály is teljesen ugyanaz. Ha valaki jár erre, aki nagyon vágja a franciát is, megcáfolhat, kíváncsi lennék.

Ha múlt időben van a főmondat, akkor a mellékmondatban

- utóidejűség kifejezésére az olaszban feltételes múlt, a franciában a feltételes jelen használatos.

- egyidejűség kifejezésére az olaszban imperfetto, a franciában imparfait van.

- előidejűség kifejezésére az olaszban trapassato, a franciában plus-que-parfait áll.

Ha a mellékmondatban kötőmódnak kell állnia, akkor ott is megfelelően megváltoznak az idők, bár ezek a kötőmód múlt idők kicsit kihalófélben vannak, főleg a franciában, ott kicsivel egyszerűbb a helyzet.

Ha a fő- és mellékmondat alanya azonos, lehet befejezett főnévi igenévvel rövidíteni például a mellékmondatot előidejűség esetén. Időhatározói mellékmondatoknál állhat gerundio composto ill. gérondif passé (ha jól tudom a nevét).

Dióhéjban ez a lényege. Ha kihagytam valamit, remélem, kiegészítenek.

"passé surcomposé?"

Kedves Webnyelv, mit értesz ezalatt? A plus-que parfait-t?

Mert ezt a szót, "surcomposé", még nem hallottam!

9. Hasonló a plus-que-parfait-höz a használata. Én is csak véletlenül olvastam róla egy francia leíró nyelvtanban, de állítólag nem is használják, mert többszörösen összetett, ezért nehézkes. Leginkább a finir igével használják, és csak a beszélt nyelvben (az írottban nem). A segédige passé composéját követi a participe passé:

Dès que Jean a eu fini son travail, il m'a téléphoné.

(Pataki Pál: Francia nyelvtan a középiskolák számára, 1990. 182. és 164. oldal)

(Ez mondjuk csak picit kapcsolódik az eredeti kérdéshez.)