A spanyolok az x-et s-nek vagy cs-nek ejtik?

A modern spanyolban az x-fonéma az erős "h"-hangot ("ch", mint nálunk a technika, pech szavakban) jelölte hosszú ideig. Az újabb helyesírás szerint azonban ennek a hangnak a jelölésére (az erős "h"-ra) egyre inkább csak a "j"-fonémát használják (inkább Méjico mint México). Persze magas magánhangzók előtt a "g" is a "ch"-hangot jelöli (ld.: Ángela, girasol).

Egy szó mint száz: a régies x-betű kezd egyre jobban kikopni a nyelvből.

Egyébként igazi "s"-hang nincs is a spanyolban (Madrid környékén ejtenek gyakran "s" és "sz" közötti hangot a szóvégi "s" esetén). Cs-nek pedig a "ch"-betűkapcsolatot ejtik (pecho).

Egyébként azt hiszem, az óspanyolban jelölt az x-betű "s"-hangot (ixó), de ebben nem vagyok biztos egészen.

A Xabi/Xavi azért [csavi], mert katalán, a katalán nyelvben pedig az x magyar [s]-nek hangzik. De mivel a spanyolok (azaz a spanyol és nem katalán anyanyelvűek) nem tudnak magyar [s]-t ejteni, ezért ejtik [cs]-vel, mert az áll hozzá a legközelebb.

A spanyolban (a kasztíliaiban, mert ugye van aragóniai és aszturleóni is) nincs [s], sem [z], [zs], [dzs], csak [sz] van, ami nyelvjárástól, beszélőtőt, hangkörnyezettől függően lehet bárhol a magyar [sz] és [s] közötti tartományban, mivel ők nem ismernek ilyen megkülönböztetést (ez már a latinban és a görögben is így volt).

A katalánban, a galiciaiban és baszkban van magyar [s], amit mindhárom nyelvben az X jelöl. A középkori spanyolban is volt még [s], amit szintén az X vagy a J jelölt, ez a hang alakult át J/G-vel jelölt mai [ch]-vá.

Annak, hogy a magyar [s] hangot az X jelölte a régi spanyolban, illetve ma a katalánban, baszkban és galiciaiban, az az oka, hogy ez a hang a legtöbb esetben valóban a latin X [ksz]-ből alakult ki gyengüléssel: [ksz] > [hsz] > [jsz] > [js] > [s].