Csak szerintem csúnya az eszperantó hangzása? Mire lehet ezt a nyelvet használni?

A hangzasrol:

Ez szubjektiv, hogy ki mit tart szepnek, szerintem nem rossz a hangzasa.

"Mire lehet ezt a nyelvet használni?"

Arra, hogy a tobbi eszperantistaval ertekezz, jopofan beszelj veluk ezen a "titkos nyelven", es igenybe vehesd a Pasporta Servo-t az eszperanto utazasi/szallasi szolgalatot. Ezen kivul gyakorlatilag semmire. Az eszperanto sehol nem elsodleges osszekoto nyelv, csak egy maroknyi ember hobbinyelve, ami ma mar klubmozgalomma valt.

Az eszperantót hangzását általában szépnek szokták találni, leginkább az olaszra és a spanyolra hasonlít. Igaz, hogy az eszperantó szókincsét úgy válogatták össze, hogy az adott szó minél több indoeurópai nyelvben legyen meg. Ezek a nyelvek a következők: francia, olasz, spanyol, angol, német, és kis mértékben az orosz. Nagyon gyakran at eredeti latin vagy görög szóra hasonlít az eszperantó szó. Magyarok számára ez csak akkor jelent előnyt, ha az illető már tanult a fenti nyelvek valamelyikét, vagy éppen az eszperantó után szándékozik az tanulni. Az angol legalább ennyire sok nyelvből származó szókinccsel rendelkezik: az alapja az ógermán, ami aztán latin, középkori francia és ógörög szavak ezreivel egészült ki. Csak az a nagy különbség, hogy az angolban a szavak írása általában a forrásnyelvi alakot tükrözi, de a kiejtés annyira torzul a z angol nyelv sajátságos fonetikai szabályai szerint, hogy gyakran a franciák sem ismerik fel, hogy eredetileg francia szóról van szó (viszont írásban azonnal látható). Az angolban szavanként kell megtanulni a kiejtést, biztos szabályrendszer nincs rá.

Az eszperantót több millió ember beszéli a világ országaiban. Természetesen sokkal kevesebb, mint az angolt. Viszont az eszperantisták között fennáll egy természetes szolidaritás. Ha Magyarországon tanult Hunglish nyelven (tört, magyaros angol) szólalsz meg Angliában, senki sem fog hasra esni előtted, sőt jó esélyed van rá, hogy nem is nagyon fogják érteni, hogy mit beszélsz. Az eszperantisták viszont a világ minden országában találnak könnyen barátokat, akik segítik őket, ha bajba kerülnek. Hogy egy híres példával éljek, George Soros annak idején eszperantisták segítségével került Angliába, s végezte el ott az egyetemet.

Hogy az eszperantónak hogy kellene "hangoznia", azt igazából maguk az eszperantisták sem tudják. Közkeletű ézet, hogy hangzásra leginkább az olaszra kellene hasonlítania, de ehhez képest mindenki olyan akcentussal ejti, ami a saját anyanyelve.

Viszont ami a szavakat illeti, az első pár hónap tanulás után valóban az a benyomása az embernek, hogy ez egy rideg kódnyelv. Valahogy túl szabályos ahhoz, hogy szép legyen. Persze lehet erre azt mondani, hogy van akinek semmi se jó, hiszen ha meg szabálytalanságok lennének benne, akkor nehéz lenne megtanulni. Mégis, az az érzése az embernek, hogy valami nem stimmel.

Sok szubjektív szempont is felmerülhet. Nekem személy szerint randa pldául a 19.század végi hímsoviniszta nyelvhasználatra jellemző nemi asszimetria. Van alapszó (szógyök) arra hogy apa, fiú, fivér, férj -- ezeknek a női megfelelőit képezni kell az alapértelmezés szerint hímnemű alapszóból.

Ha például ilyesmik nem tetszenek, akkor célszerű összehasonlításként megnézni az ido nyelvet is, ott ezt kiküszöbölték.

"Hogy az eszperantónak hogy kellene "hangoznia", azt igazából maguk az eszperantisták sem tudják. Közkeletű ézet, hogy hangzásra leginkább az olaszra kellene hasonlítania, de ehhez képest mindenki olyan akcentussal ejti, ami a saját anyanyelve. "

Elvileg a hangok hangértéke és a hangsúly kötött, úgyhogy nem tudom, mi az, amit "még maguk az eszperantisták sem tudnak". Az lehet, hogy eltérnek az előírt normától, de az nem a nyelv tökéletlensége.

"Sok szubjektív szempont is felmerülhet. Nekem személy szerint randa pldául a 19.század végi hímsoviniszta nyelvhasználatra jellemző nemi asszimetria. Van alapszó (szógyök) arra hogy apa, fiú, fivér, férj -- ezeknek a női megfelelőit képezni kell az alapértelmezés szerint hímnemű alapszóból. "

Igen, ezt én is utálom. Hülyeségnek tartom továbbá a főnév egyeztetését a melléknévvel, és az ux betűt (mit érzett akkor, amikor ezt kitalálta?).

"Ha például ilyesmik nem tetszenek, akkor célszerű összehasonlításként megnézni az ido nyelvet is, ott ezt kiküszöbölték."

Csak ezzel meg az a baj, hogy a végtelenségig változtatgatni sem lehet, mert akkor felmerül a kérdés, hogy mi az, amit nyelvi normaként meg kell tanulni. Egy természetes nyelvnél nem merülhet fel az, hogy pl. te eldöntöd, hogy neked nem tetszik, hogy három nem van, vagy hogy 2,3,4 után egyes, 5-10-ig többes birtokos eset kell, és csinálsz egy újraíró mozgalmat. Pontosan ez a baj az eszperantóval (az egyik): mivel mesterséges nyelv, ezért felmerül a kérdés, hogy nincs-e jogunk felülbírálni a hibásnak vélt alapszabályokat. De ha felülbíráljuk, akkor ingatag talajra kerülünk...

Igen de a természetesen kialakuló nyelveknek nem feltétlenül kell világnyelveknek lenniük. Elég sok van, hogy eldöntsd, melyiket NEM akarod tanulni, mert nem tetszik, -- és még mindig van elég.

Az eszperantó, és továbbfejlesztései/újragondolásai/változatai elméletileg el kellene jussanak egy tökéletes megoldáshoz, ami lehet hogy több évtized (vagy évszázad) összecsiszolódásának lesz az eredménye. És akkor az megtartaná az összes nyelvből a legjobb részt.

Beszélik kb. 10.000-en, és annyi haszna van, hogy meglehetősen európai-diaszpórai szavakból áll, szóval itt akár kézzel lábbal beszélve megértik (európában), bár ennyi erővel természetes nyelvet tanulhatnál...

A másik a rettentő szarul megalkotott nyelv. Pár nyelvre épül, a VILÁGOT meg kecsesen leszarja: már a kiejtés problémás, ugyanis a világon sok helyen nincsenek zöngés hangok, és nem tudják őket ejteni (kínaiak, stb.).

Ehhez képest az eszperantó mindjárt /b/ /d/ /g/ /v/ /z/ /ž/. De még messzire se kell mennünk: egy spanyol vagy görög a /š/-t se tudja alapjáraton ejteni..

Jómagam alkottam már olyan nyelv-szerűséget aminek a hangjait tényleg mindenki ki tudja ejteni (úgy-ahogy), abban csak 7 mássalhangzó és 2 magánhangzó van. (/p/ /t/ /k/ /h/ /s/ /w/ /n/ és /a/ /i/).

Ezt 99.99999% hogy bárki képes kiejteni. (igaz a magyar a /w/-t [v]-nek ejtené, de a lényeg hogy ez soha semmilyen nyelvnél nem okoz ütközést)

A nyelvtan egész okos, kivéve hogy indoeurópai 100%-ban. (a legtöbb európai nyelv ilyen) Az én nyelvem a japánra épül, mert abban találtam meg ezt a végtelenül egyszerű megoldást, hogy minden szó után van egy ún. partikula ami megmondja hogy milyen funkciót tölt be. Így aztán a szórend mindegy).

Nade nem akarom tovább magamat fényezni (pedig tudnám), a lényeg hogy az eszperantónál lehet jobbat is. Ja és randa is, bár ez az alapnyelvek hibája.