El kell fogadjam? -Ilyen szerkezetet lehet használni a magyar nyelvben helyesen? Úgy tanultam, hogy ennek két formája van: el kell fogadnom? Vagy el kell, hogy fogadjam? Így nekem a második verzió torz alakjaként jelenik meg

...valamint: el kell fogadjam.

#0: "torz"? Mondjuk "módosult", "rövidült", "egyszerűsödött"

"a tágabb értelemben vett magyar nyelvben nincs helye"

nem a szűkebbre gondoltál? (– jelentsen bármit is ez a tágabb/szűkebb értelemben vett magyar nyelv...)

a "megfelelő forma" is olyan dolog, hogy kinek mi felel meg, ugye.

Bővebben:

[link]

> "a sokak által használt mód torzult, mert egy torz szerkezet"

Igen, így változik a nyelv.

> "és attól még, hogy egyre többen használják nem lesz helyes"

De, pont attól lesz! Vagy legalábbis LEHET – hiszen szinte semmilyen torzulás nem lesz rögtön "helyesnek nyilvánítva", hanem azért ezt ki kell "érdemelnie". Ez pedig pont úgy történik, hogy egyre többen használják.

(Félreértés ne essék, az „el kell fogadjam” szerkezet már régen elterjedt annyira, hogy ne kapálózzunk ellene nagyon, legfeljebb kicsit.)

Az teljesen természetes, hogy mindenki úgy érzi, hogy az volna jó, ha sikerülne megőrizni azt az anyanyelvet, amit magába szívott, és ami így az _övé_ (én másik énem is ilyen konzervatív, bevallom) – és az is teljesen természetes, hogy ez soha senkinek nem sikerül.

Egészen biztos lehetsz benne, hogy amit te megőrizni szeretnél, az a nyelv (szókincsében, helyesírásában, kiejtésében, toldalékolásában stb.) szinte teljesen "el van torzulva" az 600-800 évvel ezelőtti önmagához képest. És már az akkori szülők is csapkodták a gyerekeik fejét, ha eltértek attól a szép nyelvtől, amit a szülők próbáltak tökéletesen, torzulásmentesen rájuk hagyni.

> "Nem szabad hagyni, hogy tönkremenjen a nyelv."

OK, ha feltesszük is, hogy van mitől félteni a nyelvet, akkor sem attól kell félteni, hogy a nyelv anyanyelvi használói a nyelv saját rendszerén, szókészletén belül mit kavarnak össze-vissza.

> "Az el kell fogadjam egyszerűen helytelen, mert két helyes alternatívának az összezutyulása."

Ó, ilyenre biztos számtalan olyan példát tudna mondani kapásból egy nyelvész, amelyek ma már teljesen természetesek (horribile scriptu "helyesek"), pedig másik két formából vegyült össze.

És az alternatíva? Ó, jaj, hiszen az azt jelenti(?), hogy "másik" megoldás, "másik" mód, "másik" út – akkor most rendben van a te mondatod? 1 dologhoz képest lehet alternatíváról beszélni, de két egyenrangú dolog lehet "két alternatíva"? – OK, persze, lehet, ebben sem vagyunk szigorúak, tudom, hogy az alternatíva jelentése a magyarban (is) elszakadt már az eredeti latintól.

(És az összezutyulás az miféle szó kérem szépen? Van ilyen? „Lehet ilyen szót használni”? ;-)

> "Mellesleg azt is értem, hogy a nyelv egy élő dolog, de attól még ki kell állni a nyelvhelyességért."

Van, ahol megvan a helye ennek – de ilyen általánosságban helytelennek ítélni egy formát ("lehet használni a magyar nyelvben helyesen?"), ráadásul olyan formát, amelyről te is írod, hogy a tájnyelvben teljesen oké, na hát az helytelen. :-)

Lehetséges, hogy valami spéci nyelvi közegben (pl. egy közéleti napilapban, egy szakdolgozatban, egy emelkedett hangvételű értekezésben, vagy akár csak egy általános iskolai nyelvtandolgozatban) meg kell válogatni, hogy milyen kifejezéseket használ az ember, és hogyan fogalmaz – ez egy szűkebb értelemben vett magyar nyelv. De egy általános "lehet-e használni a magyar nyelvben?" kérdésre azt kell mondjam: lehet. (:-)

Ja, és még egy:

> "Úgy tanultam, hogy ennek két formája van..."

Igen, sok mindent tanulunk így vagy úgy, sokszor még a tanár sem hibáztatható érte, sok dolgot (mindent) a különböző korosztályoknak megfelelően leegyszerűsítve kell/érdemes tanítani. Ezt ne keverjük össze azzal, hogy valójában mi az, ami létezik.

Természetesen én is próbálok a saját gyerekeimnek olyan nyelvet tanítani, amely nekem tetszik, mind szókincsben, mind egyéb dolgokban, gondolhatunk akár a suk-sükre, akár az ikes ragozásnak arra az állapotára, ami éppen az én időmben* volt divat, akár a "szép"/"nem szép" szavakra, vagy arra a szintén "hogy" nélküli – és szintén széles körben megfigyelhető – jelenségre, hogy "lehet nem is fog már esni"; "nemsokára lehet hazamegyek"; "lehet nem kellene emiatt idegeskednem" – na, én meg ettől mászom falra. De ettől még ilyen is létezik, és nem kérdezem meg a GYK-n, hogy helyes-e, legfeljebb azt, hogy "Nektek hogy tetszik? Mert én nem bírom, de lehet bennem van a hiba. ;-)"

___________

* „az ikes ragozásnak arra az állapotára, ami éppen az én időmben volt divat”: ez alatt azt értem, hogy nála még az a természetes, hogy

innék egy pohár vizet / iszom egy pohár vizet,

előttem néhány generációval még az volt a természetes,

hogy

innÁM egy pohár vizet / iszom egy pohár vizet,

ma pedig már egyre inkább úgy mondják:

innék egy pohár vizet / iszoK egy pohár vizet,

(és most arra a vonalra ne térjünk ki, hogy

innÁk egy pohár vizet… :-)

_________________________________

A múltkor egy Nyest.hu-linket küldtem, ők mindig mindenkinél engedékenyebbek ugye. De küldök még más olvasnivalókat is a témában, ha ez téged ennyire birizgál – a szigorúbb térfélen ilyeneket írnak:

[link]

benne erre hivatkoznak: [link]

„A kell várjak, el kell menjek típusú szerkezet tehát sajátos, a mai napig igen jellemző, sőt árulkodó regionalizmus (egészen pontosan: erdélyizmus), ezért a köznyelvben érdemes inkább a teljes, avagy a főnévi igeneves megoldásokat használni.” [?? – Ez a tanács nyilván egy „szűkebb értelemben vett köznyelvre” vonatkozik…]

[link]

„nyelvjárási változatról van szó, amely nyelvileg nem kifogásolható”

[link]

„A »kell vegyek«, »kell menjek« típusú alak ugyanolyan helyes, mint a »kell, hogy vegyek egy könyvet«.”