Anyanyelvi szinten angolul beszélők, szerintetek az angol vagy a magyar a szebb/jobb nyelv?

Anyanyelvi szinten nem vagyok ugyan, de én annyira beleszerettem, hogy kb az egész napomat vele töltöm, és szerintem gyönyörű nyelv. A magyart is élvezem, de mivel az 'alap' számomra, egész életemben azzal éltem, így az egyáltalán nem olyan érdekes.

Általában az angolt használom amikor csak lehet, mert jól esik, hogy értem. Igaz a mondás, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Teljesen máshogy érzem magam, amikor angolul beszélek. A hangom is más. Sokszor egy-egy szón vagy kiejtésen sírni tudnék olyan szép - nem viccelek. xD Arról nem is beszélve, hogy angolul sokkal több és részletesebb információt lehet megtalálni szinte bármiről.

Persze magyarul jobban ki tudom fejezni magam, mert azt mégiscsak egész életemben gyakoroltam. Viszont mióta az angolon van a hangsúly azóta néha gondjaim akadnak vele. :D Van hogy gyorsan beszélek, és véletlenül angolul mondok szavakat, vagy nem jut eszembe magyarul hosszas gondolkozás után sem.

"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

George Bernard Shaw

Szerintem magyarban több az érdekes szó, pl "battyog" vagy "elsinkófál" :). Magyarul beszélve többször találkozom félreértéssel, nem tudom ennek mi lehet az oka, lehet hogy csak véletlen, vagy azt többet használom.

Nincs bennem olyan hogy az egyiket jobban szeretem beszélni, és mindkettőn egyformán ki tudom magam fejezni (azaz irodalmi szinten magyarul jobban, de azt hiszem nem ez volt a kérdés).

Szakmailag szerintem az angol jobb, mert tömörebb, lényegretörőbb. A magyart azonban érzelemdúsabbnak érzem, és ezen a téren jobban ki tudom fejezni magamat magyarul.

Szívesebben az anyanyelvemet, ez nem vitás. Mikor hazajöttem kintről, bár nagyon jól beszéltem már az angolt, valóságos mennyország volt magyar nyelvűek közt lenni, mindent azonnal és vitathatatlanul érteni.

Továbbá azt vallom, hogy egy másik nép érzésvilágával, gondolatvilágával nem tudsz azonosulni még attól, hogy ismered a nyelvét. Talán 20 év kint élés után igen, azt nem tudom, de mindig egy kicsit kívülállónak, idegennek éreztem magam, mégha ezt nem is éreztette velem senki.