Miért vélik megalázónak, hogy a magyar nyelv a finnel közös eredetű?

A török rokonságot egyszerűen dicsőségesebbnek vélik. Gondolj bele,hogy ha a török rokoni körbe tartozunk akkor a nagy hódító hunok,avarok,tatárok,oszmánok stb. a rokonaink,aminek úgy gondolták,hogy nagy presztízse van és dicsőség ebbe a ,,klubba" tartozni.

A finn rokonságban azt tartják egyesek megalázónak,hogy a finnségi népeknek sokáig még saját országuk sem volt(Finnország svéd majd orosz birtok volt,csak az első világháború után lett önálló,Észtország pedig,csak a SZU felbomlása óta van és a legtöbb finnugor nép máig orosz területen él),idegen elnyomás alatt éltek és semmi jelentőset nem csináltak a történelem során.

A nyelvészet,az embertan és a genetika elfogulatlan(jó esetben az is aki végzi ezeket a vizsgálatokat).

Bizonyos,hogy a nyelvünk finnugor(az más kérdés,hogy nagyon hamar levált a magyar nyelv a feltételezett finnugor alapnyelvtől és más nyelvek is hatással lettek rá ezután. Sok török szó is van a magyarban,ami azt jelenti,hogy nyelvileg és kulturálisan is hatással voltak ránk bizonyos török népek akikkel minden bizonnyal keveredés is történt.

Genetikailag kelet-európaiak vagyunk egy kis ázsiai beütéssel.

A finnekkel, hantikkal, manysikkal nincs semmi baj. Ha ezen nyelvek és a magyar nyelv rokonságáról vagy közös eredetéről beszél valaki, önmagában azzal sincs semmi baj.

A baj azzal van, amikor a magyar nyelvet finnugor eredetűnek, a magyar népet pedig "az uráli őshazában" élt ősnép leszármazottjának tartják. A finnekkel való nyelvrokonság ugyanis semmivel sem közelebbi, mint az altaji nyelvekkel való rokonság. Az alapszókincs (pl. Swadesh-lista) szavai hasinló arányban rokoníthatók az altaji és a finnugornak nevezett nyelvekkel, a szabályos hangmegfelelések ugyanúgy megvannak a magyar-finnugor, a magyar-altaji és a finnugor-altaji alapszókincs között. Elég megnézni pl. a személyes névmásokat a 2 nyelvcsalád bármelyik nyelvében, és aztán az ott található szabályos hangmegfeleléseket más szavakra is alkalmazni. A rokonság igazolható bármely 2 uráli és altaji nyelv között, bár éppen a magyar az, amelyik a 2 közt félúton helyezkedik el.

A magyart semmivel sincs több alapunk az uráli nyelvek közé sorolni (sem lexikai, sem nyelvtani szinten), mint az altaji nyelvek közé lenne. Következésképpen a klasszikus értelemben vett nyelvcsaládok teljesen rossz kategóriák, mivel mesterségesen vonnak határt valójában rokon nyelvek közé. Ha valakit érdekel a téma, akkor "nosztratikus nyelvcsalád", illetve "eurázsiai nyelvcsalád" címszó alatt utánanézhet. Mivel ezek a párhuzamok a legalapvetőbb szókincsben találhatók meg, így jövevényszavakról nem lehet szó.

Tehát a gond azokkal van, akik a magyart kizárólag a finnugor nyelvekkel akarják rokonítani, szándékosan nem foglalkozva az egyéb nyelvcsaládokkal való rokonság mellett szóló érvekkel. Egyesek időnként még valótlanságokat is állítanak, nehogy veszélybe kerüljön a finnugor rokonság kizárólagossága. Pedig már régóta nyilvánvaló (már az ugor-török háborúban is az volt), hogy a koncepció körérvelésen és a zavaró ellenérvek figyelmen kívül hagyásán alapul. Éppen ezért kezdték el a kettős (uráli és altaji) rokonságot támogatókat érzelmi alapon lejáratni. A "halzsíros rokonság" mítosza szintén a finnugor nyelvészek kitalációja, ők próbálták már az ugor-török háború során is elhitetni a közvéleménnyel, hogy a másik oldal ezzel érvel. Valójában a másik oldal sosem érvelt ezzel, ők megmaradtak a tudományos érveknél. A másik tévhit, hogy az ugor-török háborúban a finnugor rokonság tana tudományos vitában kerekedett felül, egyszerűen azért tanítják ma ezt, mert ők voltak a hangosabbak. Az urál-altaji nyelvcsaládot is pusztán érzelmi alapon vetették el, de a legújabb kutatások (ld. nosztratikus elmélet) eredményei alapján úgy tűnik, hogy mégis megalapozott volt a koncepció. De még ezen is túl lehet menni, számos szóegyezés és szabályos hangmegfelelés mutatható ki a nosztratikus nyelvek és más makrocsaládok (pl. afroázsiai, sino-tibeti) között is. Ezek együtt az ún. "borean" makrocsaládot képezik. Erről mégis álltalában hallgatnak a finnugor nyelvészek. A sumerekkel való rokonítás szintén ilyen alapon jöhet szóba, hiszen nyilvánvalóan a sumer nyelv is a borean makrocsaládba tartozott (talán még a nosztratikusba is, bár ez vitatott). De a legtöbb fnnugor nyelvész számára egyszerűbb a tudományosan megalapozott elméleteket egy kalap alá venni a szíruszi elmélettel, mint megvizsgálni a mellettük szóló érveket.

Sajnos a laikusok hajlamosak elhinni azt, amit sokat mondogatnak nekik, illetve amit az iskolában tanítanak. Ezért hisznek az emberek az uráli őshazában is, amely mellett semmilyen komoly tudományos érv nem szól. A hun-magyar kulturális rokonság szintén nyilvánvaló, a nyelvrokonság pedig a hun nyelv ismeretének hiányában nem vizsgálható (ez azonban éppen ezért nem lehet ellenérv sem). Szintén gyakran hallani, hogy el kell választani a nyelvrokonságot és a népek egyéb (genetikai, kulturális, stb.) rokonságát, de amikor "uráli vagy finnugor ősnép"-ről beszélnek, akkor hajlamosak erről a szabályról megfeledkezni. Amikor a hun-magyar rokonságot a mai populáció genetikája alapján, valamit forráskritikai alapon próbálják kétségbe vonni, szintén érezhető a tudományos érvek hiánya. A gond a kettős mércével és a féligazságok terjesztésével van, nem a rokonsággal magával.

"Mivel a finnugor a magyar, finn, hanti, manysi, mordvin, stb... népek közös őse, ezért kicsit furcsa az érvelésed."

Ez egy feltételezés, amit lehetetlenség bizonyíani. Az ősnyelveket azok alapján a mesterséges határok alapján rekonstruálják, amivel a nyelvcsaládokat szétválasztják. Így ha az egyik koncepció hibás, akkor a másiknak is hibásnak kell lennie. Ha a magyar nyelv alapszókincsében és a finnugor nyelvek alapszókincsében többségben lennének azok a szavak, amelyek ezen nyelvcsaládokon belül közösek, de más nyelvcsaládokkal nem rokoníthatók, akkor lehetne egy közös finnugor ősnyelvről beszélni. Mivel azonban a finnugor nyelvekkel rokonítható magyar alapszókincsbeli szavak szinte kivétel nélkül rokoníthatók az altaji, dravida vagy az indo-európai nyelvcsaládok közül legalább 2 nyelvcsaládba tartozó nyelvekkel is, ezért nem lehet finnugor ősnyelvről beszélni, csak egy olyan ősnyelvről, amely a finnugornak tartott és más (pl. altaji nyelvek) közös őse is. Ha nem így lenne, akkor kellene az alapszókincsben egy olyan rétegnek lennie, amely csak a finnugor nyelvekkel rokonítható, míg másokkal (pl. az altaji nyelvekkel nem). Ráadásul a magyar alapszókincs nem rokonítható nagyobb arányban a finnugor, mint az altaji nyelvekkel, így ez sem indokolja a finnugor nyelvek közé sorolását. A nyelvtan alapján szintén mindkét családba besorolható lenne.

"Azt pedig senki nem tagadja, hogy a magyar nyelvet ne érték volna jelentős egyéb hatások (pl. legalább kétszer türk)."

Ha a magyar nyelv finnugor lenne, és később érte volna csak török (türk) hatás, akkor nem az alapszókincs lenne rokonítható a török nyelvekkel, hanem csak a nyelv újabb rétegei. A valóság azonban az, hogy az alapszókincs is rokonítható, ami nem magyarázható későbbi hatással. Természetesen ezeknél újabb, a török nyelvekkel rokonítható szavak is vannak, de a nyelvek rokonításakor nem ezeket vesszük figyelembe, hanem az alapszókincset. Ráadásul számos olyan alapszókincsbeli szavunk van, amely a török nyelvekkel nem, viszont más altaji nyelvekkel rokonítható, így ezen szavak jelenlétét sem magyarázhatjuk a későbbi török hatásokkal. A legvalószínűbb az, hogy ezek a szavak még az uráli és altaji nyelvcsalád szétválása előtti időből származnak. Tehát ha az alapszókincset nézzük, akkor a magyar egyaránt besorolható lenne az uráli és az altaji nyelvek közé is. Viszont 1 nyelv elvileg nem tartozhat egyszerre 2 nyelvcsaládba, tehát a 2 család valójában egy család.