Ha megtanulnám a koreai és japán nyelvet, lehetséges lenne hogy valamit összekevernék?

Szerintem nem, ha már olyan szinten beszéled hogy tudsz társalogni is, akkor már jól begyakoroltad, amíg kezdő vagy addig viszont előfordulhat. Van aki 3 nyelvet is tanul egyszerre, ettől többet lehet hogy nem érdemes egy időben; a kínai jövevényszavakat szerintem máshogy ejtik, de nem annyira hasonló a két nyelv mint mondjuk a spanyol meg az olasz, de mégis aki jól beszél olaszul és spanyolul is azok sem keverik, hanem segíti a tanulást.

Pont nem rég láttam egy ilyen videot

https://www.youtube.com/watch?v=2jMddKVDwUU

Csak a hangtanjuk és írásrendszerük alapjaival foglalkoztam e két nyelvnek. Ez alapján bátorkodom véleményezni a témát, szóval nem profitól olvasol most.

Ahogy említették, számos sino-koreai ill sino-japán szó létezik, bár angol eredetűből is van az utóbbi pár száz évben ezrével jövevényszó. És valóban nem egyformán ejtik.

Alapvetően mindkét nyelv izolált, tehát bizonytalanul kötik más nyelvcsaládokhoz ezeket, óvatosan ajtájinak tartják mindkettőt, de inkább egymástól is elszigetelten kialakultnak.

Ebből eredően vannak párhuzamok, de éles ellentétek is a két nyelv között. Erről sokat tudnék írni, de egyelőre csak pár momentumra térek ki itt.

A japán ember hagyományosan szótagokban (morákban) gondolkodik, kanának mondják japánul. A koreaiak hangzókban, mint mi , európaiak, bár a saját, ma használatos írásrendszerük (hangul=csoszongul) kínai mintára szótagcsoportokba vannak szedve, ez az egyetlen komplikált (és talán felesleges?) eleme a hangul írásrendszernek, máskülönben a világ egyik legegyszerűbb írásrendszere, pár óra alatt megtanulható a koreai írás. Vagyis megérthető, mivel a kiejtés káosz, európai füllel, de erről majd később...

Ellenben a japán írás nagyon időigényes, mert ők a mai napig alkalmazzák a kínai eredetű fogalomjeleket (kínaiul hanzi, koreaiul handzsa, japánul kandzsi). Utóbbiból kb annyi van, amekkora a szókészlet szűken vett tartománya, ez a világ nyelveinál 50 ezer / 100 ezer körüli, ha a szaknyelvet, argót, szlenget, stb nem számítjuk. De az átlagműveltséghez elég 2-3 ezer hanzi is, meg van, pontosan melyeket támogat a koreai/japán állam, és ehhez éri meg igazodnia a médiáknak, pl újságoknak, weboldalaknak is, a japán és kínai esetén. Tehát ha a kötelező 2200 japán kanjit megtanulod, akkor ha japán újságot, weboldalt olvasol, annak minimum 95%-át érteni fogod (a kanák is kötelezőek persze emellett), a többit az átlag japán is szótárazza, bár a kötelezőkön felüliek áltaálban kana lábjegyzettel ellátottak, e lábjegyzet a rubi, az egész együtt meg furiganának lett elnevezve egyébként. Ha meg van rubi, akkor ne mfeltétlen kell szótár, bár mivel sok ezer japán (és koreai) azonos alakú szó létezik, így van, h kell szótár a nem kötelező kanjik megértéséhez egy echte japánnak is.

Sokáig Korea is tartotta magát a hanzikhoz, főleg mert az elit nem akarta, hogy a köznép is írástudó legyen, másrészt meg amiatt, amiért a japánok máig nem akarnak szabadulni a kínai jelektől: a több ezer homonima, tehát azonos alakú koreai, ill japán szó okán. Bár a hangul már fél évezredes találmány, mégis csak kb száz éve használják a koreaiak, mgépedig a handzsák HELYETT már! (Persze a régi koreai művek handzsa írásúak, valamint néhány mai tudományág handzsával íródik D-Koreában.)

Nehézségi fok szerint ellentétes előjelű eltérés közöttük:

a koreai kiejtés mind európai, mind japán ajkúak számára bizonytalan és nehéz, nagyrészben. Főleg mert három féle koreai mássalhangzó pár van, pl

pul - ppul - phul

Itt a "p" három féle, latin átírásos alakja szerepel, ezáltal teljesen eltérú jelentésű szavakat adva: laza - feszes - hehezett msslhngzók. Ez az egyik legnehezebb pontja a koreai nyelvnek. És a 14 mássalhangzóból, meg a rengeteg koreai magánhangzóból (diftongusok és monoftongusok) van több is, melyekből szintén létezik laza, fezses , és heheztett verzió. Természetesen ezeknek jelentésmegkülönböztető szerepük van, ezért "durva"... Nagyon nehéz nekünk kihallani.

(A japánban ellenben csak 5 magánhangzó van és nincs diftongus, ahogy a standard magyarban sincs.)

Érdekes módon viszont koreaiaknak meg szinte minden más nyelvet brutál megtanulniuk, mivel az ő fülük meg nem képes szétválasztani egymástól a zöngés és zöngétlen mássalh.párokat, pl D/T P/B, és csak mi halljuk ki beszédükből. Persze meg tudják tanulni, ahogy mi is a három

mslh.-csoportjukat, de ez hosszas és nehéz feladat, van, akinek évekig nem sikerül.

Párhuzamok az írás, és hangszerszerben:

A szótagolás jellege csak látszólagos, mint említettem. (Tudtommal a mandarin, tehát a legelterjedtebb kínai nyelv szavai mind, egyenként egy szótagúak, ez is belejátszik a távolkelet szótagolás mániájába, hiszen

egy kínai szó - egy jel - egy szótag.) A kétfajta japán szótagrendszer jeleit amúgy nem nehéz megtanulni, bár még csak félig másztam bele személy szerint, mert félbehagytam a japántanulást átmenetileg, egyéb teendőim okán.

Inkább ami paralell korea és japán között kiejtésben pl az európai CS / S hangok dentalizálása, tehát a mi szemszögünkből selypítve ejtik a magyar CS és S szerű hangjaikat, hiszen a mi standard "t" hangunk képzési helye az ő S és CS hangjaiknnak is a képzési helyye: a metszőfog felett (na kérem, tessék megpróbálni így ejteni S és CS hangot. :D Selypíteni fogsz, és közelítőleg meg is tanultad ezeket kiejteni koreaiul és japánul). A koreaiban több ilyen msslhngzó is van, a japánban talán csak e kettő.

Nyelvtani (és írás rendszerbeli) párhuzamok:

mindkét nyelv ragozó, ellentétben a kínai nyelvekkel (utóbbiak izolálóak tehát nem ragozóak, de ez NEM azonos az "izolált nyelv" fogalmával - lásd írásom elejét!)

Mindkét nyelvben összetett udvariassági formulák vannak, más nyelvekhez képest erőteljesen, a koreaiban hat féle, a japánban három féle, és a japánban állítólag csak a harmadik, ami bonyolult.

Magyar szemmel a japán tanulhatóbbnak tűnik, bár kell tudni legalább 2200 kanjit az alapfokú írásismerethez, a kétféle szótagrendszer 107 hiragana illetve 107+idegen eredetű katakana szótagok írása-olvasása mellé (szerencsére fonetikusak e jelek, tehát ahogy írod, úgy ejted, japán hangrendszerben persze). Japánban alig van eltérés az akcentusok között, régiónként inkább némi ragozási eltérés akad, egyébként a tókiói a standard, bár nem az ősi változat. (Illetőleg a Rjúkjú szigetek nyelve egy különálló japán dialektus, de csak pár ezren beszélik.) Ezen felül a japán számlálószavak katasztrofálisak, sokrétűek, minden más nyelvűek szemszögéből. Tudtommal legalább 170 féle japán számlálószó létezik, külön ragozással, ellentétben az angol, vagy magyar stb néhánnyal (Xéves, darab, példány, fő, rekesz, satöbbi...), ezen felül olykor teljesen irreális alapokon nyugszik a japán -a nyulak és madarak azonos kategória szerinti számlálószóval ragozandóak, külön csoport a fiókok és zászlók, stb-, szóval eléggé UFO-jellegűen hat nekünk. :D

Bár vannak szoros párhuzamok is a japán és magyar nyelvtan között. A három japán udvariassági forma se egyszerű állítólag, főleg az emelt udvariassági. Míg a japán kiejtés nagyon könnyű magyarok, olaszok, szerbhorvátok számára, tehát ennyiből nekünk könnyű a japán nyelv.

Emíltettem ehhez képest a nagyon könnyű koreai hangul írásrendszer pofonegyszerűségét (amit nem tanultam még meg teljesen, lévén a kiejtésük nekem még mindig részben káosz), de a hatféle udvariassági formájuk elég kemény dió lehet, valamint az említett hirhedt három koreai mássalhangzó-csoport.

Szóval a japán tanulhatóbbnak tűnik számomra, mindent egybe vetve, de persze kinek mik a céljai és szempontjai e nyelvekkel, attól is nagyban függ. Ahogy írták, kezdetben elképzelhetőnek tartom a hasonló pontokon a tévesztést, de van annyi eltérés közöttük, h esetleg ajánlhatom paralel tanulni is, de a japán se a legkönnyebb nyelv, azonban a koreait én önmagában is még nehezebbnek sejtem, szóval csak ha nyelvzseni vagy, akkor tanuld egyszerre e kettőt, nekem ez a sejtésem - de egy haladó japános / koreaiul tanuló majd korrigálja írásom. ;)

Az utóiratomon kívül javítom is írásom egyik mondatát:

*És a 14 mássalhangzóból, meg a rengeteg koreai magánhangzóból (diftongusok és monoftongusok) van több is, melyekből szintén létezik laza, fezses , és heheztett verzió.

Nos, ezt hibásan fogalmaztam meg. Korrigálom most:

laza- feszes- hehezett: ezen csoportok (koreai nyelvről van szó) CSAK a mássalhangzóikra, azoknak is csak egy részére értendők!

(Egyébként meg többféle nyelvész többféleképp csoportosítja a koreai hangzókat. Ez tehát nem olyan egzakt, mint a japán nyelv esetén.)