Egyedül vagy másokkal együtt szerettek ebédelni? (legyen szó otthonról vagy munkahelyről)

Én egyedül.

A nyugalmat szeretem.

Egyedül ritkán, leginkább gyermekeimmel, illetve anyukámmal nagyon jókat tudok enni, minden további nélkül. Ha kell 3x is szedek :D

Étterem, gyorskajalda nem az én világom.

Attól függ mi a társaság. Ha a nagymama szülinapját ünnepeljük, aki ebéddel vár minket és úgy különcködünk akkor valóban nem illik. De ha a társaság a kollégák a közös konyhában nem baj.

Én jobban szeretek egyedül enni. Amúgy is keveset eszem, az ebéd kb 7-10 perc alatt elfogy a tányéromról (leves előbb, hús étel kb. ennyi). Ha nem kifejezett program az evés (étterem pl) akkor én csak azért eszem az átlag hétköznapokban, mert kell. Belapátolom és megyek a dolgomra, nem húzom az időt.

Én is egyedül szeretek enni, mert gyorsan végzek, utána meg ott kell bámulni, ahogy a többiek nyámmognak.

Viszont ha - nagy ritkán - kollégákkal valami nyilvános étkezdében ebédelünk, akkor nem fogok külön ülni, mikor mindenki együtt eszik. Az már illetlenség lenne, azt vennék ki belőle, hogy valamiért meg vagyok sértődve. (Amit nem követtek el.)

A közös családi étkezés egy asztalnál mindig is nagyon fontos terepe volt a családi életnek. A hétköznapi közös étkezéstől a vasárnapi és az ünnepi asztalig.

A közös reggeliző asztalnál megbeszéljük a napi teendőket is, a vacsoránál, hogy mi történt aznap, stb.

Nem vagyunk ösztönlény állatok, hogy csak úgy belapátoljuk a takarmányt.

Soha nem az volt a szabály, hogy evés közben nem beszélünk, hanem az, hogy tele szájjal, rágás közben nem beszélünk, mert az gusztustalan.

Mindig üljük a családi asztalt. Ne egymás mellett étkezzünk a pultnál, mint a marhák, lovak az istállóban.

Lássuk egymás arcát, beszélgessünk. Érvényes ez a munkahelyi és a baráti közös étkezésekre is.

Ezt pedig érdemes a témában elolvasni.

[link]

Üljük körül az asztalt

Kicsiben is jó ezt megélni, amikor anya, apa és a gyerekek a munkás napok után összegyűlnek, és körbeülik az étkezőasztalt. Mert, ahogy az otthon szíve-lelke a konyha, a család szíve-lelke bizonyítottan az asztal körüli együttlét! Ideálisan innen indul a nap, és itt fejeződik be, a hétköznapi közös vacsorák és a hétvégi ebédek adják meg a lehetőséget, hogy egybegyűljünk, és egymásra figyeljünk. Akárhányan vagyunk, ilyenkor közösséget alkotunk, és sokkal többre vagyunk képesek, mint egyébként – mi másért is rendeznének a legnehezebben megoldható üzleti, politikai és katonai konfliktusok rendezésére „fehérasztalos” tárgyalásokat? De a gyermekek érdekében a pszichológusok és a pedagógusok is folyamatosan hangsúlyozzák: üljünk le minden nap legalább egyszer, együtt a családdal!