Egyedül vagy másokkal együtt szerettek ebédelni? (legyen szó otthonról vagy munkahelyről)

A KÖZÖS ÉTKEZÉS ÖSSZETARTOZÁST JELENT

A családi asztal ugyanis az a hely, ahol mindenki önmaga lehet. Ahol a gyermek lelkes vagy éppen megértő hallgatóság mellett büszkélkedhet és szomorkodhat, és hosszú történeteket mesélhet úgy, hogy valaki biztosan végighallgatja. A családi asztalnál a gyermek érzi, hogy fontos, tartozik valahová, szerepe van, számítanak rá. Nemrégiben drogos fiatalok körében végeztek egy kutatást, a pszichológusok próbálták felderíteni, mi lehet az a közös hiány, sérülés, meg nem kapott érték, amiben ezek a bajba jutott fiatalok hasonlítanak. Az eredmény döbbenetes: a vizsgált fiatalok egyikének családjában sem volt szokás a közös családi étkezés. Persze, azt nem állítjuk, hogy ha nem jut idő rendszeresen közös étkezésre, akkor a csemete biztosan függővé válik, csak érdekes adalék lehet ez is…

A CSALÁDI ASZTAL BIZTONSÁGOT AD

A családi asztal fontos állomása kell, hogy legyen a gyermek hétköznapjainak is. Egy olyan állandó, visszatérő hely, amihez a kicsi viszonyítani tud, ahonnan testben és lélekben útnak indulhat, és ahová megérkezik. Rövid- és hosszútávon is könnyebbséget jelent neki az életben, ha a napirendjében, az életrendjében már a kezdetektől ott szerepel a közös étkezés: ennek biztonságából, a tudat alatt is beleivódott érzésekből, élményekből a legnehezebb időkben is erőt tud majd meríteni. Az, hogy az együttlét közben mit eszünk, igazából lényegtelen – talán emlékszünk, hogy a legfinomabb zsíros- és vajaskenyereket a kiscsaládi vacsorákon kaptunk…

Nem tudom, hogy miért lett ennyire lepontozva a 11-es, amikor nagyon igazat szólt! Nekem tetszett. Ő valszeg másokkal szeret ebédelni :)

Én is szeretek a saját családommal étkezni, valóban van egy jó hangulata, biztonság érzete, összetartozása.

Persze ehhez kell egy normális, szerető család és sajnos ma sokaknak az nincs.

Ha vadidegenek vagy más családot nézem, akkor viszont nem szeretek velük enni, mert csak a saját családom fogad el és nincs is kedvem másoknak megfelelni, meg nem lehet úgy normálisan enni, hogy közben feszt figyeli mondjuk egy kolléga vagy sógornő, hogy mit és mennyit eszik az ember és miért azt és miért annyit és stb.

Szóval én is a saját családra szavazok vagy ha nincs, akkor jobb egyedül étkezni, mint érzelmileg vadidegenekkel.