Miért van az, hogy a csendes embereket egyúttal mulyának, pipogyának, papucsnak is képzeli a környezetük?

Mert az emberek felületesek. :( Sajnálják az energiát arra, hogy jobban megismerjék a másik embert.

Különben pedig olyannak látnak az emberek, amilyennek Te is érzed magad.

nekem is sokszor szememre hanyta egy no ismerosom, hogy miylen papucs vagyok, erre azt valaszoltam neki ha egy olyan ferfit akar aki semmibe veszi amit akar, nem torodik vele, es a legkevesbe sem szamt neki, a sajat dontese alapjan valasthat egy olyan ferfit, de sajna en ilyen vagyok, es nem szandekozok valtozni

ez utan valahogy tobbet nem hozta fel a temat:D

egyebkent a csendes embereknek legtobbszor tobb a mondanivalojuk mint az ordibaloknak, csak mint fentebb irtak a tarsadalamat nem erdekli a mondanivalo ha sok ideig tart megtudni, inkabb az az igaz amit a legtobben es leghangosabban kiabalnak

Mert kényelmesebb a sztereotípiák alapján ítélkezni. DE van csendes ember, akire rá is illik, szóval van némi alapja, de azért én úgy vagyok vele, hogy a szem a lélek tükre, a tekintet sokat elárul, még azt is, ha valaki beteg. Másképp néz egy kíváncsi, kreatív ember, mint egy sunyi, vagy másképp egy egészséges, meg egy sérült.

Én tömegközlekedéssel utazok, és ha épp nem olvasásban vagyok elmerülve, akkor figyelem az embereket, nagyon sokakon látszanak a mindennapi gondok, hogy fáradtak már gondolkodni máson, annyira belefásultak, vagy épp aggódnak a sorsuk miatt, mert gond van, egy másik jellegzetes, akik nagyon felszínesen veszik az életet, annyira, hogy a másik ember mellett is csak elrohannak, és csak rutinból cseverésznek, aztán mennek is tovább, aztán van sok egyéb, de ez a kettő nagyon tipikus és gyakori.

Én minden esetre tudom magamról, hogy a csendes felszín alatt biztonságban ott él a kalandor, és párszor már meg is leptem az ismerősöket. Viszont ennek a "kalandor" énemnek az életre keltésében nagy segítségemre volt valaki, akinek örökké hálás leszek, mert bár gondolatban addig is megvolt, míg nem ismertem, de addig nem jutottam el a tettekig, csak mióta ismerem, és azóta jobban érzem magam, szabadabb vagyok, és nem érdekel azok véleménye, akik nem ismernek vagy nem akarnak ismerni, csak ítélkeznek.

Szerintem is sztereotípiákról van szó többségében.A beszédes emberekről jobban feltételezik azt,hogy tájékozott és okos holott a semmiről is lehet sokat beszélni.Közösségben énis sokszor meghúzom magam és átmegyek egy kűlső szemlélődőbe szinte visszahúzódottba .Amúgy tudok sokat és sokmindenről beszélni.Olyan emberek között nyílok meg akiket ismerek jó régóta.

A mulya az egy összettebb fogalom és a papucs is.Pl:lehet ugráltatni,a mulya mindentől fél