Olvastam itt több embertől, hogy a magázódás idővel ki fog kopni az életünkből. Ugye hogy ez nem így van, sőt egyre inkább teret hódít a fiatalabb korosztályban is?

Én örünék, ha kikopna. Nekem nem a tisztelet jele, hogy ki hány éves.

Sőt, egyfajta feszélyérzet, tojáshéjakon lépkedés. Agyalni, hogy kinek hogy köszönjek, hogy szólítsam meg. Pont az lenne a legjobb, ha a bizalmatlanság eltűnne végre az emberekből.

Tegeződve is lehet az ember udvarias és nem bizalmaskodó.

Majd mikor neked is fogja mondani egy 6 éves gyerek, hogy csókolom teszem azt még a héten, az azért rosszul fog esni.

Nem sokkal vagyok idősebb nálad, de én utálom ha magáznak. Akár valami fiatalabb gyerek, akár egyetemen, akár valami interjú félénél.

Semmivel nem tisztelettudóbb a magázó forma, sőt, hallottam már olyat is hogy, "akkor tessék bekapni a...". Hiába nem tegezte le, attól még nem ez az udvarias megszólítás.

Volt már olyan is, mikor idősebbtől hallottam, hogy "Tegezz nyugodtan, ugyan mindegy, hogy hogyan mondod, hogy "te vén f*sz vagy maga vén f*sz"".

A tiszteletet így is úgy is meg lehet adni és meg lehet tagadni. Viszont magázódva hosszabb távon nehezebb beszélni, ha tényleg tart az ember minden formát. Bőven elég lenne annyi is, hogy "hogy van János bá??" Mint formálisan körbeírni, hogy "hogy tetszik lenni??", mert tetszik nem tetszik az van.

Más módon kellene szerintem megadni a tiszteletet, nem a magázódással, hanem egyszerűen azzal, hogy nem beszélünk úgy a másikkal mint a kutyával.

Én kifejezetten élveztem az egyetemen, hogy tanár-diák viszonylatban mindenki magázódott. Egyenlők lettünk általa (a magyar közoktatásban ugye én magáztam a tanárt, ő viszont tegezett engem, szerencsére csak egy vaskalapos volt, aki megkövetelte a tetszikezést is). A magázódás eleve egy távolságtartó forma, idegenek közti kommunikációra tökéletes.

Érdekes módon az angolban pont hogy a magázó alak maradt meg, a tegező thou és alakjai koptak ki. Aztán egész jól elboldogulnak vele, az egész világon beszélik, megtanulni is viszonylag könnyű.

#6

Külföldön kölcsönösen a keresztnevén szólítottuk egymást a profokkal, tehát lényegében "tegeződtünk". Nekem ez kényelmes volt és jobban azt éreztem, hogy kollegiális viszonyban vagyunk, mint amikor kölcsönösen magázódtunk a magyar oktatókkal. Utóbbiak közül amúgy szintén sokan felajánlották a tegeződést az államvizsga után.

#6

Akkor nem lettetek volna egyenlőek, ha a tanár nem magáz titeket, de te is tegezhetnéd őt??

Én jobban szeretem azt a tanárfajtát is egyetemen, hogy nem próbál ott modoroskodni, meg magázódni, de ő is kéri hogy tegezzük.

Közvetlenebbek az olyan órák és sok esetben tartalmasabb.