Szerinted van ilyen illemszabály/egyetértesz vele: a férfinak sétálás közben mindig a nő bal oldalán kell mennie?

Vannak kivételek.

Én például mindig bal oldalon megyek, mert a bal fülemre süket vagyok, és jobb oldalon nem hallanám.

> Szerinted van ilyen illemszabály/egyetértesz vele

Sikerült két egymásból nem feltétlenül következő kérdést feltenned, egy választási lehetőséggel. :-)

Igen, van ilyen illemszabály. Bár ez így nem teljes. Ha nincs semmilyen egyéb körülmény, akkor az illemszabály szerint a férfi megy a bal oldalon. Ezt felülírja, ha valamilyen veszély áll fenn, akkor a nő megy mindig a védett oldalon. Illetve széles lépcső esetén, ahol korlát van és azon át lehet látni, a férfinek illik a korlát felőli oldalon menni. Keskeny lépcsőn felfele a nő megy elől, a férfi utána, lefelé a férfi megy elől, a nő utána, hogy a férfi ne a nőre essen, illetve a nő a férfire, jobb esetben a férfi karjaiba essen.

Az illemszabály így szól. Én megszokásból gondolkodás nélkül járok el így.

De hogy egyetértek-e vele? Az illemszabályok egy részének nincs különösebb értelme, vagy ma már nincs különösebb értelme. Jelen témában a lépcsős, védett oldalas szabálynak van praktikus oldala, azzal egyetértek. Hogy amúgy egy széles sétálóutcán ki melyik oldalon megy, annak ma már nincs praktikus következménye, nem éri a nőt se, a férfit se semmiféle hátrány, ha nem a megszokott oldalon mennek. Én úgy megyek ugyan, mert így szoktam meg, de nem érzem ma már a létjogosultságát, nem kell ezt szabályozni, mindenki sétáljon úgy, ahogy neki kényelmes.

Röviden: Van ilyen illemszabály, de nem értek egyet azzal, hogy legyen.

> Ha a gépkocsival irányt váltok, előtte jelzek akkor is, ha senki sincs a láthatáron.

Oké, de ez írásba foglalt jogszabály, aminek a be nem tartását a hatóság szankcionálja, és nem véletlenül, mert a be nem tartása balesethez, személyi sérüléshez vezet (mert attól, hogy te nem látsz senkit, attól még nem biztos, hogy tényleg nincs ott senki, meg innentől már lehetne relativizálni, hogy ha látsz is valakit, az milyen messze van 50 méter már kellően távol van-e vagy 100 méternek kell lennie stb.).

Az illemszabályoknak ekkora tétje nincs. Másrészt az illemszabályokat újra is értékeljük, a szabályok változnak, bizonyosak eltűnnek, mások új szabályként jelennek meg (pl. mobiltelefon használathoz kötődő illemszabályok). Te magad is megszeged az egyik régi illemszabályt, tegezed a kérdezőt, anélkül, hogy tudnátok ki az idősebb, és a idősebb felajánlotta volna ezt. És ez nem baj, az interneten praktikus okból szakítottunk ezzel az illemszabállyal, lévén egymást nem is látva, teljesen ismeretlenül kommunikálunk, így itt egyenrangú felekként, a tegeződéshez, magázódáshoz kötődő illemszabályok jó része meg nagyon nem erre lett kitalálva. A szabályt be kell tartani? Az illemszabályok sokkal inkább szokások, mint szabályok, és a szokások követésével szemben mindig lehet alternatíva a szokások megváltoztatása.

Nem vagyok már fiatal és az ilyen szokások hamar berögzülnek, így engem mindig is roppant zavart, ha nem a jobb oldalamon volt a hölgy, akivel mentem valahova, így igyekeztem korrigálni.

Nem igazán az illem része zavaró nekem, mert már nem emlékszem mióta és miért alakult ez ki bennem, de már régen megszoktam.

Kicsit olyan ez, mint mondjuk a táncnál, a jobb kezemmel fogom a hölgy bal kezét, az én bal kezem a derekán, ha nem ez a felállás, akkor zavar támad - már ugye az olyan táncoknál, ahol ez a megszokott kezdő állás.

Megszokott dolgoktól el lehet térni, de bizonytalansághoz vezet, vagy vezethet.

Férfi vagyok. Megszoktam, hogy a párom bal oldalán megyek, és a jobb kezemmel fogom az ő kezét. Korábban jártam egy balkezes nővel, és neki a jobb oldalán kellett mennem, mert nem viselte el, ha nem szabad a bal keze. Én hegedülni tanultam, amitől a bal kezem nagyon sokat ügyesedett, majdnem egyformán tudom használni mindkettőt. Ezért nekem mindegy, hol megyek.

Idegen nőknél véletlenszerűen, ahogy alakul, nem mindig a fenti szabály szerint.

A megszokás miatt én az igenre szavaztam.