Én voltam bunkó, vagy ez jogos volt?

A kutyáimnak vettem 10 kg prémium tápot, meg egy másik fajtát, de a prémium nem ízlett nekik, így az a 10 kiló megmaradt.

Voltak még felesleges pórázaim is, amelyek újak voltak.

Így a 10 kiló tápot és a pórázokat felajánlottam egy állatmenhelynek. De itt jött a galiba :

××××××××××××××××××

Közölték, hogy nem tudnának kijönni érte, mert nincs pénz benzinre, és biztos használt a póráz, maradék kutyakaját meg nem vesznek át. Mondtam hogy a pórázok újak, a kaja meg teljesen ép, vissza is volt csomagolva. Mondtam hogy én is ki tudnám vinni, erre a nő lecsapta a telefont azzal az indokkal, hogy most nem tudnak fogadni semmit.

Ez eléggé elkeserített, így felhívtam egy másik menhelyet. Ők szívesen elfogadták, még aznap ki is jöttek érte (ez tegnap előtt volt), és megköszönték, nagyon kedvesek voltak.

Aztán felhívott újra az a nő (az első menhelyről) hogy mégis kellenének a cuccok. Mondtam hogy ne haragudjon, de már egy másik menhely elvitte. Erre a nő teljesen kiakadt, hogy én biztos ugrattam őket, meg telefon betyárkodok stb.

Erre elkapott a méreg, és kiosztottam a nőt, hogy ő alpári stílusban visszautasított a segítséget, a benzinpénzre hivatkozva, valamint amikor felajánlottam hogy kiviszem akkor lecsapta a telefont. Mondtam neki hogy én az adományaimért nem könyörgök senkinek, nehogy azt higgye, hogy majd én térden csúszok előtte azért, hogy az adományaimat elfogadják.

Erre a nő egy "elnézést a zavarásért" mondattal letette a telefont.

×××××××××××

Én voltam bunkó, vagy ez jogos volt? Mit gondoltok az esetről? Vissza kellett volna fogni magam?

Mit gondoltok?

(28/N)