A magyarok miert ennyire pesszimistak? Mi az oka a magyar pesszimizmusnak?

Minek örüljek?!

22 éve dolgozom. Annyit értem el, hogy éhbérért dolgozom egy olyan vállalkozónál (jó magyar cég... nesze neked...), aki milliomos, sőt lassan milliárdos lesz a mi munkánkból, míg az embereinek kenyérgondjai vannak.

A gyerekeimnek el kell magyaráznom, hogy igen, vége a nyárnak, nem, nem megyünk nyaralni, és igen, tudom, hogy idén egy nap szabadságot nem kaptam... és igen, ez egy sz.ar nyár, egy sza.r gyerekkor, és nem azért csinálom, mert velük akarok kitolni.

Mellette látják, meg tudják, hogy aki lop, csal, hazudik, mások vérét szívja, vagy legalább fémet lop közterületeken, az mennyivel jobban él, mint a tanult szülei.

Ezek után téphetem a számat, hogy tanulj fiam... Egy lesajnáló pillantásnál többre se méltat. Tudod mit? Igaza van.

A legtöbb kamasz gyerek kb. semmit nem ér. A lányok legnagyobb álma, hogy jól nézzenek ki meztelenül, minél több pasival szexeljenek, és minél több gazdag pasijuk legyen... magyarán egy nemzedéknyi ku.rva.

A fiúk pont ugyanezzel vannak elfoglalva, annyi különbséggel, hogy a ku.rvázás anyagi feltételeit ELVÁRJÁK, hogy a szüleik teremtsék meg.

Akinek ennél több kell, az nemes egyszerűséggel elmegy az országból. Mennék én is, de ennyi idősen már sehová nem kellek. (40 múltam... még 40 évig hallgathatom, hogy már öreg vagyok, és csak teher a társadalomnak, tehát adjam át a helyet a fiataloknak.)

Még pár év, és elég "érett" leszek hozzá, hogy pár forintért rámtörjék az ajtót, és agyonverjenek. Elvégre ez a divat! Már senki nem marad vidéken, csak azok, akik jó messzire akarnak lenni a munkától, meg pár olyan idióta, aki fiatalon úgy gondolta, hogy ha lesz egy háza, lesz otthona, amit senki nem vehet el. Ma bármikor viheti a bank, szétlopják az udvart, és kapom az arcomba, hogy nem vagyok elég mobil.. hát hogy is tudnék bejárni 8km-re dolgozni?!

Reggel felkelek, kiszámolom, mit tudok megvenni, és sóhajtok arra gondolva, amit nem... veszek kenyeret, vaj nélkül is jó lesz az... veszek tejet, elég fél liter, majd beosztjuk. Kéne tojás.. de inkább csinálok valami lisztes kelt tésztát, mert egy tojás 40 forint, egy élesztő meg 20. Tápanyagokra nem is gondolok... Reggeli megoldva, ebédelni úgysem tudunk a munkahelyen, vacsora megoldva. Korán fekszünk, nem leszünk éhesek.

Kifizetem a villanyszámlát, most a vizet toljuk egy kicsit, hogy azért ki még ne kapcsolják, de jövő héten is legyen mit enni. Napi fél kiló kenyér: túl sokat kérek az élettől.

Munkahelyre be, főnök ordít. Megteheti, mert nem állhatok fel, nem léphetek ki, különben éhen halunk. És szó szerint... ostoba, mint a föld, de lopni azt tud! Mostanában közölte nevetve, hogy már csak 3 órára lesz mindenki bejelentve. Kell a munka, akkor tűrünk. Nagyon jól tudja, hogy azt csinál, amit akar. Pl. ordít. Megaláz mások előtt. Ordítva közli, hogy őt nem érdekli, de este tízkor is pont ráérek befejezni a munkát otthon... túlórát nem fizet, de ha kell a munkahelyem, akkor nem akkor megyek haza, ha lejárt a 8 órám.. hanem ha készen vagyok. 10-11-12 óra munka után.

Balhé van!!!, hogy szombaton nem érek rá. Márpedig ő betáblázott egy munkát szombatra, fizetnek neki egy csomót (százezres nagyságrend), nekünk is kifizeti (2500 Ft/nap, mert a kajaszünetet, cigiszünetet levonja, bár nem dohányzok, napközben nem eszek... de akkor is többet lófrálok, mint dolgozom, többet nem ér a munkám, az "üresjáratokat" nem fizeti.)

Ja, elvileg vezető beosztásban lennék, 15 embert irányítok... tehát van "üresjárat", amikor adminisztrálok, papírozok, mert ha nincs kész, akkor kirúgnak, de az nem munka, amíg csinálom...

Ezt nevezik életnek...

Mifelénk meg bolondnak nevezik, aki akkor is vigyorog, ha nincs rá oka.

Mitől legyek optimista???

27 éves Nő vagyok.Van 2 kisgyerekem sehova nem vesznek fel dolgozni mert ott vannak a gyerekek,próbáltam átképezni magam a munkaügyön hátha szakácsként több szerencsém lesz mint szoc.gondozó ként de mikor megtudták hogy van 1 4 éves gyerekem elküldtek...Magyarán akinek gyereke van az kösse fel magát.Szegény párom éjt nappá téve melozik,én a ház körül megteszek mindent,állatokat tartunk (lassan drágább a takarmány mint a hús a boltba,ennek se sok értelme van)Kertet csinálom (a szárasság mindent megölt,öntözni nem érdemes mert drága a víz)Ha az 5 éves kisfiam kér valamit a boltba csak azt tudom neki mondani --kicsim tudod anyának most erre nincs pénze!a szívem majd megszakad hogy ezt kell mondanom..."szerencsére a 13 hónapos kislányom még örül a sima háztartási keksznek is...Kisfiam egy nyanvatt rollert szeretne már régóta de mérlegelünk és sose futja ki:( Ez a magyar élet!!! Minek örüljek?Mitől legyek derű látó???

Első:

Pl. írek is sokáig elnyomás alatt éltek, mégsem pesszimisták. Rengeteg kelet-európai nép élt elnyomás alatt, és nem túl pesszimisták. A másik, hogy ha egy nép kicsinek, gyengének érzi magát (mellesleg a Trianon előttről származó népdalok is magunkról mint kis országról, kis népről énekeltek), az nem feltétlenül jelent pesszimizmust, pl. belgák, hollandok optimista nép, holott tudják, hogy kicsik.

Szóval ha azt mondom, hogy Magyarország egy kis ország Európa közepén, és mi gyengék vagyunk a nagyhatalmakhoz képest, attól még nem voltam pesszimista, mert ez tény, a magyar pesszimizmus viszont arról szól, hogy egyrészt egyéni szinten folyamatos a panaszkodás (egyébként a panaszkodva dicsekvés is), az embereknek szükségletévé vált, hogy egymásra licitáljanak, kinek rosszabb, valamint országos szinten lekezelően nézünk mindenre, ami magyar, nem bízunk abban, hogy mi magyarok képesek vagyunk sokra is, valamint az ország jövőjét is igen pesszimistán látjuk. Na ez a pesszimizmus, nem az hogy kicsik vagyunk vagy nagyok.

2:

Tipikus szar a világ szindrómában szenvedsz, és ennek keretében mindenről általánosítasz.

Inkább arról van szó, hogy könnyű elveszteni az optimizmust.

Állás- mára már teljesen pofára megy, protekció alapján, kabinosnőből lesz osztályvezető, alkoholistából egyetemi tanár aki semmit nem tanít, orvos aki fél a betegségektől és nem meri megvizsgálni a betegeit, csak néhány kókler a környezetemből. Ha az ismerettség számít és nem a szakértelem, ontjuk a kóklereket.

Egyetem-a tanárok 80% a engedi puskázni a diákokat, így nincs igazán értelme az egésznek, menő államokban megbélyegzik a csalást.

Pénz-nincs vagyis annyi amiból visítva meg lehet élni. Az orvost, tanárt semmire nem becsülik, az egészségügy teljesen a feje tetején, összevissza rakták a körzeteket, alulfizetett túlhajszolt orvosok műhibáznak, aztán a kórház 100.000.000kat fizet ki kártérítésnek és még szegényebb és felszereletlenebb lesz---az ember már az egészségében sem bizhat

Irigység, utálat, tolerancia hiánya

Nézz meg egy internetes fórumot-ha nem értenek egyet valakivel azonnal elindul az anyázás és eldurvul az egész, semmelyik más ország fórumában nem láttam ehhez foghatót, pedig sok nyelven beszélek...Az emberek az állás, egészség, pénz hiánya miatt frusztráltak és egymáson vezetik le.

A gazdagok meg imádják mutogatni milyük van, rengeteg kitartott ismerősöm van, mindent egyesével kiraknak, amit kapnak facebookfalra. A skandináv gazdagok nem szoktak annyira hivalkodni, sőt épp ellenkezőleg.

Politika-két pártból választhatsz, az egyik a kommunisták utódaiból áll, a másik meg 25 éves garnitúra ami nem csinál semmit.

Az emberek legtöbbje mindent kiskapun intéz, csal a munkahelyén, csal a számlákkal, buszjegyekkel, adózással, feketén dolgozik, több támogatást kér, papírokat hamísit, semmi tisztesség, ez a pénztelenség miatt van, de ha ennyire tisztességtelen mindenki, mert csak így megy, ezt szoktuk meg, ezt kell tennie sok embernek, akkor mégis? Rettegés a lebukástól, lelkiismeretfurdalás vagy rosszabb esetben még azt sem.

Tolerancia-a külföldieket sem toleráljuk szinte semmilyen mértékben, pedig Magyarország színes, évszázadok alatt keveredett itt minden nép.

Média-világjelenség, de Magyarországon még kártékonyabb a hatása, főleg a fiatalokra.

Nehéz optimistának lenni ilyen körülmények között.

Ha beszélsz a bajokról, rávílágítasz a rendszerhibára, akkor te vagy a hülye lúzer, aki panaszkodik, rinyál.

Ha hallgatsz, vagy épp ellenkezőleg azt mondod, hmm ez egy nagyon jó ország, semmi baj, elégedett vagyok. Akkor?

Az is hazugság, sőt: megelégedni a sz.rral és úgy csinálni mintha semmi nem történne, még rosszabb.

Panaszkodáskultúra valóban van, én már régóta nem panaszkodom, egyidőben annyit tettem , hogy már észrevettem magamon, ez sok és felesleges, sok negatív energia...

Általában Mohácsot szokták megjelölni (1526) a magyar történelmi veszteségek és sikertelensorozat kezdeteként..

Az emberekben kétféle érzés van:

-messiásvárás,csodavárás,álmodozás- legtöbbször választásokkor éri el a csúcsát, az egyszer majd sikerülni fog érzés (sok országban volt már gazdasági csoda)

senki nem akar tenni, csak várja mástól

-beletörödés, az úgyse fog menni érzése...

Szerintem az is baj, hogy magunkat sem találjuk, így a helyünket sem a világban, és a világban sem találnak miatt emiatt gyakran nagyon sokszor.

Az ország klímája, adottságai, népessége akár ideális is lehetne, ha többet hoznának ki belőle.

azért azt is vedd figyelembe,h te sokat utazgattál,gondolom gazdag család sarja vagy,ezért nem értheted.

erre mondta ezt 1 görög költő:nem szeretem ha valaki asztal mellett bort iszogatva, háborúról beszél.

én is sokat gondolkoztam ilyeneken(pedig még csak tanuló vagyok). számomra a legnagyobb gond az h elveszett a kultúránk.a történelem alatt folyton kiőlték belőlünk:osztrákok kitalálták h beszéljünk németül és hordjuk az ő népviseletüket... a Szovjetúnióban nem szivesen beszéltek trianonról,h meg maradjon a béke.

ezek csak példák,de sokszor idegesít h a barátaim alig ismerik a saját hazájukat,inkább istenítik az USA-t mert az menő.mivel itt eléggé nagy a szegénység,elhisszük h nyugaton milyen jó és csak akkor leszünk boldogok,ha az ő szarságaikat átvesszük.ezért is igaz,amit az előttem szóló írt,h 1 egész generációnyi k*rva meg izomagy nő fel.

igen kéne egy vezető aki az országért és a népért él,aki nem adja el a lelkét 1 tányér levesért.(bárcsak élne most Bethlen István...;( )

lehet h hülyeségnek fog hangzani,de el kéne felejteni az ideológiákat,járni kéne a saját utunkat.de amíg többre tartjuk az olyan embereket,akik csak üres szavakat ismételgetnek és mind emellett nem becsüljük meg az értelmiséget addig nem lesz változás.

2-es: Erősen túlzol és általánosítasz. (Főleg a 'minden lány ku*va szeretne lenni és az egyetlen dolog ami érdekli az a teste és szépsége'...és persze a fiúkra sem igaz amit írtál.)

Sok szép nő van Magyarországon. Ez igaz. A Magyar nők világhírűen szépek. Erre büszkének kéne lenni, és nem ebben is a negatívumot keresni.

Azért mert a tévében azt látni hogy XY 'modell' újra meztelen fotózáson vesz részt és újra megcsináltatta a mellét, Spanyolországban 'dolgozik'... nem jelenti azt hogy a nők többsége ilyen mentalitású, ezek az életcéljaik. Szörnyű amiket írsz.

Minden országban vannak könnyűvérű nők, de a többség nem ilyen!

(Csak a médiában többnyire ezek kapnak hangot.

A diszkóban se a szerényke lányt látjuk meg a sarokban, hanem a melleit villogtató, miniszoknyás, műhajú nőt, akin látszik hogy pénzre, férfira, szexre vadászik. Talán ezért lehet az, hogy ilyen rosszakat gondolsz a nőkről. Mert ezt látod meg, ...ezt akarod meglátni! De ha jobban körbenézel láthatod, hogy sok a rendes, tisztességes, jól nevelt lány.)

Sok nőben és férfiban ott van az ambíció, a tervek, álmok, csak nehéz valóra váltani magyarországi feltételek, adottságok mellett. Nem véletlen hogy Amerika az 'álmok valóra válnak' ország... Itthon nagyon keményen kell azért küzdeni hogy valamit letehessünk az asztalra.

Magyarország nincs a toppon. Igaz. Sokat dolgozunk (már ha van munkánk), kevés a bérünk. Nehéz...

Lakást eladni nehéz, lakást venni nehéz, kaját venni nehéz, a hitelt törleszteni nehéz, ajándékot venni nehéz, üdülni menni nehéz... sorolhatnám.

Hogy miért vagyunk pesszimisták?

Elnyomások, megszállások, háborúk...

Igen, biztos ezek miatt is...

Már eleve így neveltek minket. A mi szüleink és azoknak a szüleik is ilyen nevelést kaptak. "Az élet kemény, ez nem fog sikerülni, az nem fog sikerülni, és különben is beteg vagyok, szegény vagyok, de tanuljál!"

Szerintem ha a mostani fiatal generáció anyagi jólétben, biztonságban, elégedettségben nevelhetné fel a gyerekeit, biztos nem lenne a jövő nemzedéke ilyen pesszimista.

Az a baj hogy a mi elődeink mindig valami miatt szenvedtek, nélkülöztek és ezt tovább örökítették...magunkban hordozzuk.

És ha a kormány nem változtat, nem veszi észre hogy a lejtőn megyünk lefelé akkor sajnos mi is továbbörökítjük a gyerekeinkbe a pesszimizmust...

Jó kormány kéne, jó vezető és lehet hogy megváltozna a nemzet hozzá állása, önértékelése...

Hát, mintha bizonyítást nyerne, hogy a magyarok tényleg ennyire pesszimisták. Pedig nem! Sokkal inkább arról van szó, fogalmuk sincs, mit tegyenek a gödörből való kikerülésről.

Fontos, hogy alapvetően különböztessük meg a napi problémát az általánostól, az októl. Mert ezeket különbözően kell kezelni.

A napi problémára nincs általános válasz a konkrét helyzet ismeretében lehet konkrét dolgot mondani esetleg. Ez sokszor azért is nehéz, mert a célszemély hiszi el a legkevésbé, hogy tényleg azt kell tennie.

Az általános ok nem ma kezdődött, csak ma gőzerővel folytatódik. Úgy hívják, általános ismerethiány. A különféle okok miatt nem tanulás eredménye. Ezért sokan át sem látják a problémáikat, a megoldás lehetetlenségéről pedig meg vannak győződve. Például a gyerekes anyák sem férjeiktől sem egymástól nem kérnek segítséget, mert úgy vélik, akkor még rosszabb lesz. Pedig mondjuk egy közepes cégnél is elég sok gyerekes anya van, aki, ha egyszerre lépne fel, a cég nagy bajba kerülne. Nem rúgható ki egyszerre mindenki, aki szervezett már munkát, tudja, milyen nehéz gyorsan sok, a témához értő embert találni. Nem értőt lehet, de akkor megáll a termelés.

Értem, aki hiába magyarázza a gyermekének, de ez azért van, mert nem jól magyarázza. A "tanulj fiam" szöveg sem most, sem régen nem volt eredményes. A különbséget kell megmutatni. Hová lehet jutni az egyikkel, hová a másikkal. Itt a hangsúly a "lehet"-en van. Mert jutni csak elszánással lehet.

A vizet prédikálni vélő barátomnak csak annyit mondanék, úgy kezdtem, hogy a főbérlőmtől kértem kölcsön kajára az első hónapban. Azóta elég sokfelé jártam a világban ahhoz, hogy lássam, másutt is mennyire arról van szó, amit leírtam.

Eközben tudom, hogy a maga módján minden előttem szólónak igaza is van. De a kiút hosszú és rövid távon is az ismeretek szerzése, hogy ne verhessenek át, az egymással beszélni kezdés, együttműködés, összefogás az azonos érdekűekkel. Később talán másokkal is.