Temetésen elröhögtem magam, hogyan magyarázzam ezt ki?

Semmit. Vannak emberek - pl én is ilyen vagyok- akiknél a feszültség es a fájdalom nevetesben tor ki

Mondd azt, hogy eszedbe jutott egy régi mulatságos történet a kis öreggel, ahol nagyon aranyos volt. Talán elég lesz.

Ebből csak úgy tudod kimagyarázni magad, ha azt mondod, hogy pszichiátriai kezelés alatt állsz. Akkor már érteni fogják a jó kedvedet... Bolondnak tetteted magad.

Mond azt,hogy eszedbejutott amit egyszer mesélt vagy ilyesmi. Am mikor nyomás van én is midig röhögök :D

Azok a családtagok eléggé korlátoltak, nem mindenki ugyanúgy gyászol.

Hát, azt nem tudom, hogy magyarázhatod ki, illetve megértik-e valaha, de szerintem ezt azért sokan tudják, hogy feszültségben az ember tényleg, mivel tudattalanul oldani akarja az érzést, sokszor tör ki nevetésben. nekem ilyen kínos szitu még nem volt, de általánosban, egyszer valami helyettesítő tesitanár nagyon meg akarta büntetni az egész osztály fegyelmezetlenség miatt, és végig kellett állni a 45 perces órát a tesiöltözőben. Egy pisszenés nélkül. És ő is ott is maradt velünk, szóval nem lehetett sumákolni vagy mozogni. Jó beteg pedagógus mondjuk az ilyen. Szóval ott rám is rám jött a röhögés, valahogy egy másodpercre kibukott belőlem, aztán próbáltam valami köhögés vagy krákogásfélébe átváltani, de csodálom, hogy ott 30-an nem kezdtünk el röhögni. Szóval ez természetes, szerintem temetéseken is megtörténik, persze nem a nagyon közeli, tényleg nagyon szomorú és megtört családtagokkal, nyilván nem fognak feszkóoldás címén vihorászni, de mások igen. Persze nem mindenki.

Elmondod, hogy nagyon is szomorú voltál és ez csak akaratlanul jött elő, mint a köhögés, vagy ideges szemrángás, vagy hasonló. Ha olyan korlátoltak, hogy ezt nem értik meg, akkor nem tudsz tenni semmit, de majd az idő megoldja ezt is. Ha más nem, meghal a felesége is, aztán nem köpköd tovább. De ha az ő temetésén is nevetsz, azt már rohadtul nehéz lesz kimagyarázni....:)