Mi lenne az etikus? Hogyan viselkedjek ebben a kivételezett helyzetben?

Sziasztok, gimis vagyok. Ilyen korban természetes az, hogy megtetszik valaki és próbálnánk bevágódni nála. Nos az én kiszemeltem nagyon jó matekos (nem osztálytársam) és arra gondoltam, ilyen úton próbálom majd megközelíteni és bebizonyítani, hogy nem vagyok hülye ebből a tantárgyból. Már általános iskolában sem volt közömbös számomra ez a tantárgy, de ez a srác plusz motivációt adott arra, hogy többet foglalkozzak a számokkal. Nos, egyre többet olvastam, gyakoroltam, kerestem érdekes feladatokat. Az összes dolgozatomat 90% fölött írtam meg és a házim is mindig jó. Eljutottam egy olyan szintre, hogy a csoportban én vagyok az egyik legjobb, de úgy érzem, az hogy picit jobban érdekel a tantárgy még nem tesz esélyessé arra, hogy egy versenyen érdemi helyezést érjek el. Tudom, hogy engem roppant módon bosszantana, ha az utolsók között végeznék, ezért úgy döntöttem, hogy nem indulok egyetlen egy vetélkedőn sem. Ám, a tanárom már-már erőlteti és azt mondja, ha nem írom fel magam, akkor felír ő, de nekem kötelező mennem. Addig noszogatott (járkált utánam a szünetben) hogy végül rábeszélt. De nem egyre, hanem háromra! Heti négy óránk van és minden egyes órán kihív a táblához, hogy oldjak meg egy feladatot, magyarázzam el a többieknek..(volt már olyan helyzet is, hogy beteg volt, de üzent egy másik tanárral, hogy tartsam én az órát) Úgy érzem és úgy érzik a többiek is, hogy velem kivételezik. Megjegyzem, természetesen jól esik, de ezt már túlzásnak érzem. Ha azt mondom, hogy nem megyek ki a táblához, akkor még jobban erőlteti (esetleg odajön, megsimogat és biztat). Volt egy időszak, amikor pocsékul éreztem magam, elég kedvetlen voltam és első dolga volt, hogy rohant az osztályfőnökömhöz..

Mit tehetnék? Hogyan kezeljem ezt?

Előre is köszönöm a normális válaszokat! :)