Ha mamának a testvére kedden meghalt, és ma temették, hallgathatok-e zenét, illik-e?

Attól függ, milyen zenére gondolsz.

Mozart Requiem-je, Albinoni, Bach egyes műveiből: igen, a lényeg: a hozzátartozód szomorúságát, gyászát megértő, megérintő zenét, azt igen.

Az a vicc jut eszembe, hogy "Doktor úr, fogok tudni hegedülni a műtét után? - Természetesen! - Hú de jó, mert eddig nem tudtam!"

Attól, hogy valaki meghalt, pláne ha már el is temették, bármit csinálhatsz, amit egyébként is csinálnál. Az ember belül gyászol. A temetéskor is szólhat vidám zene, ha az elhunytnak az volt a kedvenc zenéje. A temetés után amikor összejön a család (halotti tor), szabad a vendégseregnek nevetni. Gondolatban közöttünk van az elveszített személy még egy pár órácskára, mindent szabad csinálni, amit ő is szívesen csinálna velünk, ha közöttünk lenne.

Hangos és borzalmas zenével zavarni a körülöttünk élőket akkor sem illik, ha nem halt meg senki. De szerintem ezt el fogod tudni dönteni.

Hallgathatsz, csak arra kell figyelned, hogy olyankor hallgass, amikor akarsz és azt hallgass, amit akarsz.

Nem igazán olyan korban élünk már, amikor kiközösítenének, kidobnának az utcára és hagynának megfagyni ilyesmi miatt.

A lényeg, hogy ne zavard a másikat. Vagy ha tudsz segíteni osztozz a gyászában - ne rólad, hanem róla szóljon: figyelj oda, hogy miben tudsz segíteni: meghallgatni az emlékeit, hagyni, hogy kisírja a bánatát melletted (vagy egyedül) legyél tapintatos, ne veszekedj vele. Ha ő kért meg, hogy ne hallgass most zenét, akkor ne az legyen a reakció, hogy itt megkérdezed, hogy szabad-e vagy nem, és akkor ha mi azt mondjuk, hogy igen, akkor te vitatkozol vele, hanem számára ne hallhatóan hallgass, ha már mindenképpen szeretnél.

Szerintem is fontosabb, hogy mindenki a maga módján gyászoljon, és ne külső elvárásoknak igyekezzen megfelelni, bár sok szokásnak megvan a maga jelentése, jelentősége. Fontos, hogy senki ne fojtsa el a gyászát, fájdalmát, mindenkinek legyen alkalma megélni azt (de nem is kell megjátszani)