Miért ilyen negatív a közvélemény az élettársi kapcsolattal szemben?

Mert gyávaságnak tartom. Az élettársi kapcsolat olyan, mint a langyos víz: "igen, együtt vagyunk, de annyira azért nem szeretlek, hogy a családommá tegyelek". A legtöbb pár az élettársi kapcsolattal egyszerűen kikerüli a döntést.

Márpedig az ember igenis merjen dönteni. Kell a másik vagy sem? Ha igen, ha ő a másik felem, ha ő az életem párja, akkor ne féljek már a családom részévé tenni egy esküvővel. Ha meg nem, akkor meg gondolkodjunk el a dolgon, hogy miért nem.

Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy az ember kibújik a döntés felelőssége alól.

Nagyon magas arányú a válások illetve a szakítások száma, semmi sem biztos.

Ha fejest ugrasz egy házasságba, az asszony úgyis megszivathat (különösen 5 év elteltével), hogy még gyereket sem vállaltatok. Ha nincs valamiről papírod, hogy ezt és ezt te még a házasságod előtt vetted, akkor az már közös a bíróság előtt.

Ha nem vagy még teljesen biztos a másikban, ez is egy lehetőség.

"Mert gyávaságnak tartom. Az élettársi kapcsolat olyan, mint a langyos víz: "igen, együtt vagyunk, de annyira azért nem szeretlek, hogy a családommá tegyelek""

Nyilván a nagymamám is egy gyáva nyúl volt 50 évesen, mikor a férje korai halála (30 éves kora körül) után ismét sikerült társat találnia, de az ő értékrendjébe nem fért bele még egy házasság (ahogy az élettársáéba sem, akinek szintén elhunyt a felesége).

Csupán azt akarom ezzel kifejezni, hogy ezer meg egy indok lehet az élettársi kapcsolat fenntartására. Én magam házasságpárti vagyok; de ki vagyok én, hogy mások kapcsolatának a minőségét megítéljem?

Lehet, hogy az egyik volt már házas, nem ment, nem akarja újra, fél tőle. Lehet, hogy a szüleiktől láttak rossz példát, és jobbnak ítélik így. Lehet, hogy egyszerűen nem bíznak magukban, és nem akarják a válással járó jogi macerát, ha szakításra kerülne a sor (sajnos rengeteg instabil házasság és élettársi kapcsolat van, nem szégyen ezt kijelenteni).

De komolyan. Szerintem senkinek az égvilágon semmi köze hozzá, hogy ki milyen polgárjogi kapcsolatban él a partnerével. Nem gyávább vagy bátrabb egyik sem a másiknál. Ha egy dolog van, amit elítélek, akkor az az ilyesfajta ítélkezés!

Első vagyok. Nyilván nem állok oda azok elé, akik élettársi kapcsolatban vannak, és nem mondom így el nekik a véleményem. De attól még véleményem van, a kérdező pedig ezt kérdezte.

Egyébként válásnál az élettársi kapcsolat sem egyszerűbb, mint a házasság, sőt. A házasság tisztább helyzetet teremt.

Azt mondjuk megértem, ha valaki másodszorra nem akar megházasodni, mert úgy gondolja, hogy csak egy házassága legyen. De aki pl. rossz példa miatt nem akar, azt nem. A szülei kapcsolata nem a papír miatt ment tönkre, hanem a benne élő két fél miatt :)

Persze, hogy a szülei kapcsolata nem amiatt ment tönkre, de sajnos egy rossz otthonról hozott minta tudat alatt is rengeteg dologra rányomja a bélyegét.

Én meg tudom érteni, aki pl. a szülei, nagyszülei házasságát rossznak látta, és azután nem akar házasodni, mert úgy érzi, hogy ez az életforma működésképtelen. Az élettársi kapcsolat egyben valami "modernebbet" és lazábbat igyekszik adni a pároknak, mint a házasság. Szerintem sem feltétlenül az, de sokan élnek ebben az illúzióban.

Mint mondtam, én abszolút házasságpárti vagyok, de nem kényszer vagy erőszak ez. Ha valakinek nem kell, hát nem. Tudod, ez kb. olyan, minthogy én a csokis minyont szeretem, más meg a citromosat.