Mi ez a kiújult érdeklődés az elmúlt évtizedek technológiája iránt?

Azt tudod például, hogy a filmgyártásban miért használnak a mai napig filmes technológiát a digitálissal szemben?

Miért filmre rögzít a kamera, majd utólag az digitálozódik be?

Leginkább a zenei részre térnék ki, mivel te is azt részletezted.

A CD technikailag jóval behatároltabb, mint az LP, ezért rosszabbul szól, nem "fér el" a zene rendesen és "laposabb" a hangzás. Ez persze elegendő hordozható lejátszókhoz (erre is lett kitalálva). Azzal nem értek egyet, hogy nagyon drága cucc kellene hozzá; 100ezer alatt is elég csinos rendszert lehet összevaterázni.

Továbbá a legnagyobb hátránya a digitális technikának az analóggal szemben, hogy olyan rohanó, lelketlen. Egy bakelitlemezt ha felraksz, nem kezdesz másba, végigülöd azt a 30-40 percet, feltehetőleg elolvasod a dalszövegeket, jobban befogadod a zenét, nemcsak kattog valami a háttérben, amíg mást csinálgatsz. Van egyfajta szertartás-jellege a zenehallgatásnak, ami kizökkent a jelenlegi túlvirtualizált világból.

Azt írod, hogy macerásabb. Melyik a jobb (feltételezve, hogy férfi vagy): Kiverni netespornóra, k*rvázni vagy együtt élni egy nővel, akivel szeretitek egymást? :) Melyik a legmacerásabb?

[link]

A kazettáknak a szintén a kompaktságuk volt az előnyük, meg hogy házi körülmények közt lehetett másolni. A nem szétjátszott eredeti kazetták hangja nekem jobban bejön, mintha youtube-on hallgatnám.

Ja, és menőbb gyűjteni bakelitet, mert jobban néz ki 1000 LP, mint ugyanannyi CD.

Ellenben a VHS-DVD összehasonlításban természetesen a digitális formátumot szeretem, nyilván nem kell részletezni az okokat...

let_there_be_rock:

A zene technikai hátteréhez nem értek, viszont amit a lélektani részéről írsz, az teljesen szubjektív dolog, biztosan voltak, akiknek a bakelit számított lélektelennek a fonográf után, akik pedig a CD korszakban nőttek fel, azoknak nem lelketlen a CD, de az online zenehallgatás és az mp3 letöltés meg lehet nekik az.

[link]

Ebben a videóban a tag egy-másfél percig épp erről beszél, amint én hoztam fel.

Én sem vagyok "öreg", a CD-korszakban nőttem fel, de alig vártam, hogy a 2GB os mp3lejátszók 20ezer alá lemenjenek.

@Belagezapista: Nem hinném, hogy akkora váltásnak élték meg a vinyl lemezeket a fonográfhoz képest, mivel lényegében ugyanaz a technológia, csak az anyagok meg a fordulatszám változott. Ugyanazt a hozzáállást kívánta mindkét berendezés, csak jobb lett a hangminőség és tartósabbak az anyagok.

Szerintem a CD formátum "ölte meg a zeneipart" a Sony valamelyik vezetője miatt, aki ragaszkodott a 80 perces hosszhoz, hogy ráférjen egy lemezre a 9. szimfónia. Korábban az előadóknak csak 30-40 perccel kellett előállniuk egy új albumhoz, a CD után pedig már inkább 60-70 percesek lettek idővel az albumok. Ez azt eredményezte, hogy ún. töltelékszámok is a lemezre kerültek ezzel csökkent az albumok színvonala. Ezt a folyamatot az mp3 megjelenése még tovább súlyosbította az ezredfordulón. Azóta lényegében van 1-2 jó szám albumonként, ami elég, mert az itunes-os letöltések úgyis behozzák az az árát.

Tehát ha a jobb hangminőséget tartották volna szem előtt a derék japánok, akkor szerintem nem "haldoklana a zeneipar" és jobb minőségű (tartalmilag is) produkciók születnének.

Lehet egy kissé túláltalánosítottam a véleményem, ezeket főleg a nagy bandákra értem. Ugyanakkor az mp3azás jót tett az underground és a kisebb zenekaroknak, akármit is állítanak.

De ez így egész máshová vezet...

A digitális az analóggal szemben akkor is sivárabb, bár a 24bit/96khz lossless formátumú albumok közelítik meg leginkább a bakelit hangzását, de így kb 1 GB egy album, amit sokan sokallnak még ma is a több TB-os tárolók korában is. A DVD-Audio és a SACD meg nem fog elterjedni, mert baromi drága.

A por ellen meg vegyél karbonszálas lemeztisztító kefét, nem egy drága cucc, csak nem kapható minden sarkon. (Debrecenben vagy 5 üzletet jártam be, mire tudtak adni rendelésre.)

Csodálom, hogy még nem tévedt ide valami audiofil fanatikus, aki csak a kábelekre fél millát költött a rendszeréhez és oldalakon keresztül tudná magyarázni, miért is olyan szar a CD...

let_there_be_rock:

A lemezhosszúságos fejtegetésed értelmetlen, mert attól, hogy hány perces a lemez maximális mérete, még nem kötelező egyetlen bandának sem kitöltenie azt, elég gyakori egyébként, hogy valóban így is van, meg az is, hogy inkább átvezető trackekkel töltik fel. Arról nem is beszélve, hogy a legelterjedtebb kazetta 2*60 perces volt, így anno voltak az úgynevezett B oldalas számok, mégsem okozott ez problémát.

Másrészt szerintem egy jó zenekar ki tud adni 74-80 percet jó számokból, de persze ez azon is múlik, hogy mennyi ideig készítik, hiszen van olyan zenekar, amelyik évente kiad egy albumot, és van amelyik kétévente.

De még ha szubjektívan úgy is érzed, hogy túl sok a gyenge töltelékszám (amivel nem értek egyet, mert sokszor pont azok a "töltelékszámok" a legjobbak a stílus rajongóinak, míg a fő számok inkább a tömegeknek készülnek), akkor sincs ennek semmi köze a lemezipar hanyatlásához, hiszen ha 74 vagy 80 perc áll rendelkezésre, akkor mindenkinek annyi, tömeges és új/jobb alternatíva meg nem állt rendelkezésre, és nem hallgat kevesebb ember zenét a CD-k megjelenése óta. Inkább a "hanyatlást" a másolás-letöltésben keresném, az mp3 tömeges elterjedése óta pedig meg vannak számolva azon lemezkiadók napjai, amelyek nem hajlandóak alkalmazkodni, és valamilyen online zeneboltot nyitni.