Hogy lehet leszoktatni egy felnőtt nőt a szemérmetlen hazudozásról és a lopásról?

Párom édesanyja undorítóan viselkedik. Én azt tanultam,hogy a lopás bűn és az emberi kapcsolatok alapja az őszinteség és a tisztelet. Na ez nála nem így van. Hogy csak a legutóbbi példát említsem: Tegnap este volt róla szó,hogy ha kifizetjük az összes számlát,nagyon kevés pénzünk marad,örülünk,ha kajára elég, és még mosószert is kéne venni. Erre mondja,hogy majd ő hoz a munkahelyéről. (Takarítónőként dolgozik 2 év munkanélküliség után,ezt a munkát is én kerestem neki éjt nappallá téve,mint a hülye,de ő ezt természetesnek veszi) Párom mondta neki,hogy meg ne próbálja,ez lopás és ki is rúghatják,és nem tudjuk tovább eltartani. Erre közölte,hogy jó,nem fog. Párom mégegyszer elmondta,hogy nehogy megpróbálja. Erre megnyugtatta,hogy nem,ő nem tenne ilyet és nem is fog,nyugodjon meg.

Párom elment reggel dolgozni,erre most bejön a szobába,hogy kell-e nekem a kint lévő 2L-es flakon,mert hoz bele mosószert,de meg ne említsem a páromnak. És ez csak 1 a sok közül. Ha párom veszekszik vele,akkor bőg egy sort ártatlanul és ugyanúgy folytatja. Többszázezres adósságokat csinál,amit nekünk kell fizetni éveken keresztül,mert ő sz@rik bele,hogy fizetni kéne bármit,mert kamatozik. Mindketten frissdiplomások vagyunk párommal,és már azzal kezdjük az életünket,hogy az összes keresetünket kiadjuk a hülyeségeire és enni alig van pénz. Mi a fenét csináljunk,hogy megváltozzon?