Miért nem illik egy egy gyermekes, egyedülálló anyával barátkozni?

Szerintem tök más oka lehet. A gyerekeim miatt sok családdal kerülünk kapcsolatba, van ahol csak a gyerekeink játszanak együtt a téren, mi csak odaköszönünk egymásnak, van amikor mi dumálunk jókat de a gyerekek kerülik egymást.

Soha nem volt téma, hogy valaki egyedülálló, elvált, élettársa van vagy házas. Tök más lehet a háttérben. Nálunk is vannak jobban barátkozós anyukák, de el kell fogadni, hogy nem vagyunk mindenkinek egyformán szimpatikusak. Az egyik gyerekem osztályközössége nagyon jó, tök jól elvagyok a többi anyukával is, a másikban nem igazán találtam meg a közös hangot senkivel.

Az öltözködés sem biztos, nálunk a körömcipős kiskosztümös anyuka is jól elbeszélget a farmer-sportcipőben járóval.

Visszagondolva hogy kikkel nem volt kedvem barátkozni és miért (nem biztos, hogy bármelyik is rátok illik):

-Gyerek volt neveletlen/akaratos/korához nem méltóan hisztis/önző. Rászólni nem lehetett, mert anyuka szerint az ő gyereke jó és tökéletes, viszont nem akartuk, hogy a hülyeséget, undokságot eltanulják a mieink (na meg ezért a stílusért a gyerekek sem szerették).

-Anyuka folyton nyomult, vagy panaszkodott állandóan, másokat sározott be a háta mögött (kibeszélős), vagy másról se lehetett vele beszélni, hogy a kis tündibündikéje milyen okos, szép és ügyes.

nincs ilyen, hogy nem illik, ráadásul egy csak később derül ki, játszótéri beszélgetés közben

Más állhat a háttérben, sem az egykeség, sem az egyedülállóság nem befolyásol senkit szerintem, akit meg igen, azzal nem érdemes barátkozni

Én nővérem ugyanebben a helyzetben van, bár neki fia van. Semmi gond nincs a szociális kapcsolataival, nem szokott kihasználni senkit, vagy élősködni senkin. Férfiak és nők egyaránt a barátai, és ezeket az embereket nem az egyedülállóság léte előtt ismerte meg.

Én nem szeretnélek megsérteni, de szerintem nem az egyedülállóságod miatt nem barátkoznak veled.