Te nem tartod bunkóságnak, ha hivatalos helyen, vagy boltban köszönsz, és az eladó semmit nem szól?

Az öreg Öveges Profról mesélték, hogy este későn végzett a laborban, már majdnem 8 óra volt, a élelmiszerüzlet zárásának időpontja. Odament a felvágottas pulthoz, de az eladónők egymással trécseltek, az istennek se akarták észrevenni. Köhécselt az öreg, próbálta magára felhívni a figyelmet, sikertelenül. Végül suttogva odaszólt:

- Kisasszony! Kisasszony nem ismer meg?

Nézte a csaj, de nem ugrott be neki.

- Nem, bácsika, ne haragudjon, de nem.

- Kisasszony, én a VEVŐ vagyok!

Én pl. pont emiatt nem járok az egyik mellettünk lévő boltba, csak ha nagyon muszáj. De ha el tudom kerülni, inkább a másikba megyek. Az említett boltban bármelyik eladónő van bent, hiába köszönök hangosan és érthetően, egyik sem veszi a fáradságot, hogy visszaköszönjön. Úgy kell elképzelni, hogy bemegyek, köszönök napszaknak megfelelően, erre nincs reakció. Amikor összeszedtem, amire szükségem van, és én kerülök sorra a pénztárnál, szintén köszönök, erre sincs reakció. Ezek után közlik, hogy "kétezerötszáz", ez az első pillanat, amikor hozzám szól az eladó. Miután odaadja a visszajárót, megköszönöm, itt is néma csend, majd távoztamban még elköszönök, erre sincs reakció. Tehát összesen annyiszor szólnak hozzám, amikor közlik a végösszeget, és ennyi. Hát ilyen alapon a Tesco önkiszolgáló kasszája is udvariasabb, az ilyen pénztárosok helyett nyugodtan lehetne azokat is alkalmazni.

És már bocs, de nem fogom őket sajnálni. Lehet, hogy fárasztó napi szinten ötszázszor köszönni, de pont lesz*rom, mert alapvető udvariasság, hogy legalább viszonozzuk a köszönést, ráadásul aki a kereskedelemben dolgozik, annak pláne illene ezt tudnia, sőt, bizonyos helyzetekben előre köszönnie. Mellesleg meg dolgoztam már én is kasszánál, és tőlünk nem csak azt várták el, hogy köszönjünk mindenkinek, hanem azt is, hogy mosolyogjunk is. Nem halt bele senki, sőt, tök természetes volt. Olyat meg pláne nem lehetett csinálni, mint amit ezek csinálnak, hogy miközben ott áll a vevő, a pénztárosok egymással cseverésznek.

Sziasztok!

Az én tapasztalatom az, hogy 10-ből 5 eladó nem köszön, sőt még látod a megvetést a fején, hogy "mit képzel ez, miért pont most jött... jajj nem igaz... csak ne szóljon hozzám..." című mondat töredékek vannak az arcára írva!

A fent maradó 5 ből 2 köszön, de úgy, mint ha kést tartanának a nyakához, és jó esetben a fent maradó 3 kedves, legalábbis igyekszik úgy mosolyogni, amíg el nem fordulsz. (de itt már található normális is)

De a másik oldalról is kemény tapasztalataim vannak! Egy étkezdét üzemeltetek (egy banknak) tehát elvileg "tanult és művelt" emberek a vendégeink.

Ennek ellenére berobog a 45 kilós irodai csontváz 'kis csaj' (úgy, mintha egész nap kapált volna a krumpliföldön a 45 fokban) és ennyit hadar lihegve: 'EGY CSIRKEMELL SALÁTÁVAL'!

Erre én: Szia,

Ő: (kicsit sértődötten elismétli): EGY CSIRKEMELL SALÁTÁVAL!!

Én: (mosolygósan, nyugodtan): Szóval ismét szia, Tehát szeretnél kérni egy csirkemellet salátával? (még mindig nem veszi a lapot a drága)

Ő: Igen, már mondtam!!! (és úgy néz rám, mintha felrobbanna a 15 centis tűsarokja, ha nem adom neki oda matrix mozdulattal azonnal a kajáját!

Mondom mennyibe kerül, kifizeti, én megköszönöm, ő meg úgy távozik, mint ahogy érkezett. Szótlanul és bunkón!

Következő bejön:

Hangosan kérdezi: "MI A KAJA?"

Én: Szia! (de semmi köszönés, hanem:)

Ő: Az ott milyen kaja (mutat a 10 cm hosszú, 1,5 cm széles rántott tökre) az ott gomba???

Én: "Nincs ma rántott gomba, az tök, de nézd az étlapot, tudod itt van a táblán felsorolva minden étel az árakkal" (mint az utóbbi 3,5 évben minden nap!!ÁÁÁ)

Ő: Az engem nem érdekel mi van a táblán. Kérek abból a Bolognais 'miazistenből' (elnézést, de így mondta)

Én: Az carbonara spagetti, és az tejszínes.

... néz rám, kb hogy mit okoskodok én itt...

Én: Szereted? Jó lesz?

Ő: Jó HÁT, mindegy az milyen színű!! Éhes vagyok!

Mondom az árat... de nagyon nézi a tányért.

Én: Valami baj van?

Ő: Azok ott mik benne?

Én: Hát sonka csíkok. Az van a Carbonaraban. Azt mondtad szereted.

Ő: Á, én a sonkát nem szeretem, kérem akkor inkább a rántott gombát!

Én: Vagyis a TÖKÖT!!!

Jól van akkor TÖK, véletlen rosszul mondtam, na adjad már akkor azt a tököt!

ÉS ez a BANK egyik fejese! Öltöny, nyakkendőben... csak a kapanyelet nem tudja becsomagolni, ami kilóg a szájából.

Türelmes ember vagyok, de néha már az agyvérzés kerülget, amikor bejön valaki és nem köszön. Ha van időm, türelmem és nem olyan nagy pozícióban van, akkor játszok vele kicsit.

Kér valamit, én meg kezdem a köszönést elölről... (mint a hülyék). Ő meg ismétli mint a papagáj, hogy kávét kér....

És általában 10-ből 9-en nem veszik a lapot!!!

De ha köszön is befele ... mert olyan szépen nézek rá, akkor kifele tuti nem. Mindenkivel ilyenek, egymással is..

Na persze nem mindenki ilyen, de bőven megvan az a "Mag".

Bár az idegen (aki utcáról jön), ők főleg nem köszönnek.

Múltkor már kibuktam és azt mondtam, hogy: Jól hallottam hogy kávét kért, de engem anyukám úgy tanított, hogy előtte köszönni kell. Ezért nem főzöm még a kávét, mert összezavarodtam!

... és az ember valóban elhitte, hogy összezavarodtam, mert mit mondott erre....???.... : 'Ó, Semmi baj', de most már kérem a kávémat!!

Nem is írok többet, mert már kezdek ideges lenni. És még ő hiszi azt, milyen ügyes, még sikerült is összezavarnia engem. Jót mosolygott rajta... De ugye: okos enged...

Legyen ennyi boldogsága!

Üdv nektek,

Hát, kedves #15-ös, köszönöm, hogy megosztottad eme "élményeidet", nagyon jót mulattam rajta (főleg a gizda csajon), bár a helyzet elszomorító.

Nekem vevőként 100-ból 98-szor köszönnek, így jó tapasztalataim vannak.

Miguel csak tudod mi a különbség Németországban?Ű

Hogy ott azért türelmesebbek , mert van pénz. Ezért nyugodtak az emberek. Mindenkinek van egy biztos állása és ennyi. Itt meg éljél meg 40 ezerből... ennyi.