Ilyen helyzetekben velem, vagy a környezetemmel van a gond? Kezdek elbizonytalanodni! (kisregény)

Kezdem a leges-leges-legelején. 19 éves lány vagyok. Nem az a tipikus csaj, mint a mostani, korombeli lányok. Nem járok el bulizni, nem iszom, nem fekszem le fűvel-fával. Nincs kint a fenekem, mellem a ruháimból, nem veszek fel több centis magassarkút, nincs műkörmöm, iPhone-om, és nem tömik tele a zsebemet pénzzel a szüleim. A jövőmre koncentrálok, igyekszem valóra váltani az álmomat, célomat. Sikeres szeretnék lenni, elérni amit szeretnék és ezért -úgy gondolom- nem keveset teszek.

És a 'lényeg' most következik. Sosem voltam az a 'nagy barátnőzős' típus, nem voltak sosem 'öribari'im. Általánosban csak alsóban volt egy csaj akivel 4 éven keresztül nagyon jóban voltam, aztán felsőben, 8.-ban két csaj, akikkel körülbelül 10.-ig tartottam a kapcsolatot. Hosszadalmas a történet, de lényeg a lényeg, hogy nem nagyon voltam az egyik csajjal egy hullámhosszon (nem kaptam segítséget tőle egy nehéz időszakomban, nem tudtam rá támaszkodni és a végén én voltam a rossz) és a másik barátnőmmel nőtt össze, mert egymás közelébe költöztek. Szóval azóta már nem is állunk szóba egymással (főleg, hogy nem is egy gimibe jártunk).

Van most egy csaj, aki az osztálytársam (5 éves gimi, ne kössetek belém, hogy ennyi évesen gimis vagyok, köszönöm!) és 9.-től jóban vagyunk. Ő elég szoros barátságot kötött 2-3 másik csajjal az osztályból. Velem is jóban van, de nem annyira mint a többiekkel. Ők eljárnak bulizni hetente többször, iszogatnak, együtt járnak színházba, ide-oda. Szinte az egész nyarat együtt töltötték, velem csak véletlenül futottak össze a városban (egyetlen egy megbeszélt időpontunk volt a nyáron).

Az egész pár napja kezdődött. Ősszel lesz a szalagavatónk, és a csajok keresik a ruhákat, stb. Én pedig egyedül intéztem el, mindentől és mindenkitől függetlenül (mint mindent, jobban szeretem egyedül elintézni a dolgaimat). Ők persze együtt csinálták ezt is. A csaj küldött folyamatosan képeket a ruháiról, hogy melyik áll neki jobban, stb. Aztán váratlanul egyik este megjegyezte, hogy 'Nem is mondtad, h már kölcsönöztél keringős ruhát:O' És nagyjából e miatt megharagudott rám a csaj, mert 'Én itt mutogatom neked, h melyik a jobb, te meg nem is mondod.' (mármint a csaj írta nekem)

Kezdem azt érezni, hogy velem van a baj. Miért? Mert a lányos 'barátságaim' ilyen butaságok miatt mennek 'tönkre', mert nem tudok ilyen dolgokhoz 'lealacsonyodni', hogy megsértődök a miatt, mert esetelegesen nem mutattam meg a ruhát (amit amúgy is fog látni rajtam szalagavatón). Nekem nem olyan dolgokról szól az életem, mint a környezetemnek (főleg nem olyan dolgokról, mint az övék, fentebb említettem). Nem akarom sajnáltatni magam, vagy hasonlók, de... Egy hozzám nagyon közel álló barátomhoz az elmúlt hetekben jártam be a kórházba napi szinten, pár hónappal ezelőtt a volt barátomhoz szintén ugyan így, napi szinten jártam be a kórházba. Rá nemsokkal a temetésének a 'szervezésében' segítettem. Éppen családi-és anyagi dolgokkal küzdök meg itthon nap-mint-nap, valamint a jövőmre is koncentrálok és megpróbálok 'talpon maradni'.

Őszintén! Velem van a baj? Mi lenne az okos döntés? Egyáltalán ne is barátkozzak csajokkal?

19l