Mitől lesz valaki kulturált és művelt ember?

Köszönöm a kritikát gyengeségem a helyes írás!Sajnálom :(

-gondolom látok pozitiv gondolatokat is vagy csak a roszat nézitek abban aki Bibliárol beszél vagy ir !

-mert ha roszat nézed akkor gondolkoz el kérlek ezen:-Máté 11:25,26-"Ekkor szólt Jézus, és ezt mondta: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket.  Igen, ó, Atyám, mert úgy láttad végül is helyesnek, hogy így tegyél."

1Korintusz 1:27-" hanem a világ bolondjait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcs embereket, és a világ gyöngéit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,"

Zsoltárok 8:2-" Gyermekek és csecsemők szája által mutattad meg erődet"

(Ézsaiás 29:14);(Máté 13:15)

A MEGBÍZATÁS, melyet Jézus Krisztus adott követőinek, látszatra lehetetlennek tűnt a feladat nagysága miatt. Bár szám szerint kevesen voltak, az egész lakott földön hirdetniük kellett Isten Királysága jó hírét (Máté 24:14; Csel 1:8). A feladat nemcsak méreteiben volt óriási, hanem a szinte legyőzhetetlennek tűnő akadályok ellenére is végezniük kellett, mivel — amint azt Jézus őszintén megmondta tanítványainak — minden nemzetben gyűlölni és üldözni fogják őket (Máté 24:9; Ján 15:19, 20).

Jehova Tanúi az egész földön tapasztalható ellenségeskedés ellenére erőteljesen abban foglalatoskodnak, hogy elvégezzék a munkát, melyet Jézus megjövendölt. Hogy milyen méretű tanúskodást végeztek, az megalapozott és feljegyzett tény, és valóban bámulatra méltó.

Az igaz imádatnak Jeruzsálemben, az i. e. hatodik században történt helyreállításáról szóló bibliai feljegyzés arra emlékeztet minket, hogy Isten szerepét sohasem szabad figyelmen kívül hagyni akaratának megvalósításában. Világi kommentátorok talán más magyarázatot keresnek a történtekre. Azt magyarázva viszont, hogy miként valósítja meg szándékát, Isten arra késztette Zakariás prófétát, hogy bejelentse: „»Nem katonai erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel« — mondta a seregek Jehovája” (Zak 4:6, NW ). Jehova Tanúi nem haboznak kijelenteni, hogy így valósul ma meg a Királyság-üzenet prédikálása, nem katonai erőhöz folyamodva, és nem is valamilyen kiemelkedő emberekből álló csoport személyes hatalma vagy befolyása által, hanem Jehova szelleme működésének eredményeként.

(1Kor 1:26–29).

Jézus apostolai fizikai munkások voltak. Négyen halászok. Egyikük a zsidók által megvetett foglalkozású adószedő volt. Az apostolok olyan férfiak voltak, akiket a zsidó papok „írástudatlan és közönséges” embereknek tekintettek, arra utalva, hogy az ő képzésük nem a magasabb szintű iskolákból származik (Csel 4:13). Ez nem azt jelenti, hogy a magasabb világi vagy vallási oktatásban részesültek közül senki sem lett kereszténnyé. Pál apostol az iskolázott Gamáliel lábánál tanult, aki a zsidó Szanhedrin tagja volt (Csel 22:3). De amint az Írás mondja: „nem sokan” voltak ilyenek.

A történelem tanúsítja, hogy Celsus — az i. sz. második században élt római filozófus — így gúnyolódik: „a gyapjúfeldolgozók, a cipészek, a tímárok, valamint a legképzetlenebb és legprimitívebb emberek az evangélium buzgó hirdetői” (August Neander, Allgemeine Geschichte der Christlichen Religion und Kirche, 1. kötet, 3. kiadás, 1856). A Római Birodalomtól jövő megvetéssel és erőszakos üldözés áradatával szemben mi erősítette meg az igaz keresztényeket, hogy továbbra is a jó hír hirdetői legyenek? Jézus azt mondta, hogy az Isten szent szelleme lesz az (Csel 1:8).

A legújabb időkben is szemére vetik Jehova Tanúinak, hogy nagyobbrészt egyszerű emberek, és nem olyanok, akiknek társadalmi rangjuk az életben arra késztetné a világot, hogy felnézzen rájuk.

Egy német Jehova Tanúja, aki történetesen New Yorkban lakott, szokásává tette, hogy Isten vezetéséért imádkozzon, amikor a szolgálatban tevékenykedik. Volt egy érdeklődő asszony, akit hetek óta keresett az utcán, mert nem tudta, hogy hol lakik. Majd egy nap, 1987-ben, amikor a testvérnő elindult a szolgálatba, így imádkozott: „Jehova, te tudod, hol van. Kérlek segíts nekem, hogy megtaláljam őt!” Néhány perccel később meglátta az asszonyt, amint egy étteremben ül.

Véletlen volt csupán? A Biblia azt mondja, hogy az igaz keresztények „Isten munkatársai”, és hogy angyalok küldetnek „szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet” (1Kor 3:9; Zsid 1:14). Miután a Tanú elmondta, hogyan talált rá, az asszony elfogadta a meghívást, hogy még aznap leüljenek, és tovább vizsgálják a Bibliát.

Én sem véletlenül írtam ,vagy másóltam amint látjátok!:)

IGAZ HOGY NEM MENÖ AKI IJENT IR PEDIG ÁLITOLAG KERESZTÉNYEK VAGYUNK MIÉRT NEM BESZÉLÜNK AKOR A SZENTÍRÁS IGAZSÁGAIROL VAGY AZ IJENEKET ALULMÜVELTEK TESZIK INKÁBB MINT ÉN!?Bocsánatot kérek a kifejezésemért!

9:44

Könyörgöm használd a Mozillát az javítja a helyesírást és nem írsz IJET ILYEN heylett.

S befejezheted az evangelizálást köszönjük. Az ilyen módszerek miatt nem járok gyülekezetbe. Tudod az emberek nem szeretik azt hallani nap mint nap,hogy térjetek meg mert így meg úgy irgum burgum...

Nem tartozik a kulturált emberek közé az aki erőszakos, rámenős.

-sajnálom hogy hátat forditol Istennek csak azért mert irtam ,és hogy nem mész gyülekezetbe,és erüszaknak tekinted Isten üzenetét mely a BIBLIA TARTALMAZ(mert azt irtam nem?).Fáj neked a Biblia üzenete vagy nem érdekel?MEGTÉRNI NEM ROSZ DOLOG!

I. sz. 202-ben Septimius Severus császár kiadott egy rendeletet, amely megtiltotta, hogy a keresztények térítsenek. Ez azonban nem állította meg őket abban, hogy tanúskodjanak a hitükről.

Erőszakos térítéssel vádolták őket

A Les premiers siècles de l’Eglise (Az egyház első évszázadai) című könyvében a Sorbonne professzora, Jean Bernardi ezt írta: „[A keresztényeknek] mindenfelé kellett menniük, és mindenhol, mindenkivel beszélniük kellett. Az utakon és a városokban, a nyilvános tereken és az otthonokban. Akár jól fogadták őket, akár nem. A szegényekkel és a vagyonnal terhelt gazdagokkal. Az alacsony sorsúakkal és a római provinciák kormányzóival . . . Utakon, hajókon kellett utazniuk, és el kellett jutniuk a földnek mind végső határáig.”

Vajon tényleg ezt tették? A bizonyítékok alapján kétségtelenül ezt tették. Léon Homo professzor elmondja, hogy a közvélemény ellene volt a korai keresztényeknek a „lelkes térítésük” miatt. Latourette professzor megállapítja, hogy míg a zsidók elvesztették buzgóságukat a térítés iránt, „a keresztények másrészről erőszakos misszionáriusokként tevékenykedtek, és ezáltal haragot ébresztettek”.

I. sz. a második században a római filozófus, Celsus kritizálta a keresztény prédikálási módszereket. Azt állította, hogy a keresztényiség csak a műveletlen emberek számára volt és ’csupán ostobákat, rabszolgákat, asszonyokat és gyermekeket tudott meggyőzni’. Azzal vádolta a keresztényeket, hogy belenevelik „a hiszékeny emberekbe”, hogy „józan gondolkodás nélkül higgyenek”. Azt állította, hogy új tanítványaiknak ezt mondják: „Ne kérdezzetek semmit; csak higgyetek.” Mégis, Origenész szerint maga Celsus elismerte, hogy „nem csupán az egyszerű emberek voltak azok, akiket Jézus tanításai arra vezettek, hogy elfogadják az Ő vallását”.

Az apostoli időkben

Jézus szavai igaznak bizonyultak. Csupán néhány héttel a halála után apostolait letartóztatták, fenyegették és megverték (Cselekedetek 4:1–3; 5:17, 18, 40). Nem sokkal ezután a buzgó Istvánt meghurcolták a zsidó Szanhedrin előtt és aztán megkövezték (Cselekedetek 6:8–12; 7:54, 57, 58). Később Jakab apostolt I. Heródes Agrippa király kivégeztette (Cselekedetek 12:1, 2). Misszionárius útjai alatt Pált üldözték a diaszpórában élő zsidók ösztönzésére (Cselekedetek 13:50; 14:2, 19).

Hogyan reagáltak a korai keresztények ilyen ellenállásra? Amikor a korai időszakban a vallásos hatalmak megtiltották az apostoloknak, hogy prédikáljanak Jézus nevében, az apostolok kijelentették: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 4:19, 20; 5:29). Továbbra is ez volt a hozzáállásuk — valahányszor ellenállás merült fel. Pál apostol mégis azt tanácsolta a római keresztényeknek, hogy ’engedelmeskedjenek a felső [állami] hatalmasságoknak’. Azt is tanácsolta nekik: „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róma 12:18; 13:1). Éppen ezért a korai keresztényeknek egy nehéz egyensúlyt kellett megvalósítaniuk. Elsődleges uralkodójukként Istennek engedelmeskedtek. Ugyanakkor alárendelték magukat a nemzeti hatalmasságoknak, és megpróbáltak minden emberrel békében élni.

Mint új szektát, megvetették őket

Kenneth Scott Latourette történész ezt írta: „Más vádak sorozatának is ki volt téve a keresztényiség, azzal gúnyolták, hogy nemrég jött létre, és szembeállították riválisainak [a júdaizmus és a görög—római pogány vallások] ősrégi voltával” (A History of the Expansion of Christianity, 1. kötet, 131. oldal). I. sz. a II. század kezdetén a római történész, Suetonius a keresztényiséget „egy új és ártalmas babonának” nevezte. Tertullianus azt bizonyította, hogy már magát a keresztény nevet is gyűlölték, és a keresztényiség egy nem kedvelt szekta volt. Robert M. Grant, amikor arról számolt be, hogyan tekintették a Római Birodalom hivatalnokai a keresztényeket a második században, ezt írta: „Az alapvető nézetük az volt, hogy a keresztényiség egyszerűen egy szükségtelen és valószínűleg ártalmas vallás” (Early Christianity and Society).

EZT CSAK AZÉRT MÁSOLTAM BE HOGY LÁSSAD JÉZUS KÖVETŐIT MIVEL VÁDOLTÁK! KÉRDEZÖ VÁLASZÁRA VOLTAM KIVÁNCSI SAJNOS NEM IRT MÉG ,NEKI SZÁNTAM AZ ELSŐ IRÁSOMAT.(DE HA TI VÁLASZOLTATOK AZ SE BAJ )