Ha vonaton/autóbuszon utazunk miért illik megkérdezni, hogy szabad-e a hely, pedig van jegyünk, és miért lehet szó nélkül enni?

Napi szinten járok vonattal munkába ,25 perces az út .

A szabad ? egy udvariassági gesztus ,úgy vettem észre sokaknak nehezére esik kimondani.Nekik jobb lenne,ha nem kellene verbálisan kommunikálni,hanem valahogy elektronikusan ,telefonon,bárhogy szívesebben megtennék ezt,csak ne kelljen szólni.Az az igazság,hogy elszoktak egyesek ettól,hogy egy idegen embert holyan kell megszólítani,egyáltalán megszólítani.Amit én észrevettem ,hogy ha valaki ül egy kétszemélyes ülésen ,az Atya Úristennek nem ülne melléd ,inkább áll végig.Én simán leülök bárki mellé,mégha a másik ülésre pakolta ki a cuccait,akkor is ,bár mindig megkérdezem,hogy szabad-e? Általában attól nem kérdezem meg,akivel napi szinten utazom,de nem feltétlen beszélgetünk,csak megismerjük egymást ,látásból.

A kajálás az már más kérdés.Elvileg miért kellene bejelenteni a mellettem ülőnek,viszont olyan módon kell elvégezni,hogy ne zavarjak vele senkit.Nyilván nem fogok kipakolni marhapörköltet nokedlival úgy ,hogy néha ráfröccsenne a szomszédom ruhájára.

Én mindig megkérdezem, kivéve, ha épp előttem foglalta el a helyét/ épp akkor szállt fel az illető a vonatra, mint én, csak egy kicsit előbb. Persze udvariasságból. A furcsa, hogy egyesek nem is reagálnak rá. És főleg az idősebbek vagy középkorúak.

Enni pedig csak akkor szoktam, ha nem ül mellettem senki.