Régebben hogyan ürítették a pottyantós budikat?

Gabrielnek van igaza. Pottyantóshoz soha nem hívtak szippantós kocsit, hülyék lettek volna egy rakás pénzt kifizetni érte. Arról nem is beszélve, hogy eleve csak néhány évtizede létezik ilyen szolgáltatás.

De egy budi, ha elég mélyre ásták, több generációt is kiszolgált, mert a fekália ahogy komposztálódik jelentősen veszít a térfogatából, így folyamatosan rokkan össze.

Kedves hármas! Jó volna ha nem beszélnél baromságokat! A saját udvarunkban van egy pottyantós. TÉGLÁKBÓL épült, nem lehet csak úgy arrébb rakosgatni. A szomszéd udvarán szintén. Gyermekkoromban többször is tanúja voltam a szippantóskocsinak, de bizonyára rosszul tudom...

Természetesen a gödör befedése is bevett szokás volt ettől függetlenül, írni is akartam, de aztán nem tettem meg, mert nekem a szippantósról volt személyes tapasztalatom.

# 4

Hát akkor ti is meg a szomszédaitok is ritka kivétel voltatok. Gondolom a fél világ rajtatok röhögött, ha ilyenre költöttetek. :)

Vagy valami pártkapcsolaton keresztül elintézték az elvtársak a szippantást, mert megtehették, na ez életszerű lenne.

De egyáltalán nem volt általános szokás a budik szippantása.

Nagyapám mesélte, hogy náluk, mikor megtelt, a "kis épületkét" odébb emelték, a felhagyott gödörbe meg szilvafát ültettek. A háború előtt szép nagy szilvafasoruk volt...

A mi kertivécénket már nem lehetne csak úgy odébb pakolászni, fix komoly épület. Gyerekkoromban még használatban volt, megmondom, abban a 20 évben a kutya nem csinált ott azzal semmit. Gondolom, "annak" is a nagy része víz, idővel összeaszik, eltűnik, ahogy egy korhadó farakás. Elnyeli a föld. Hát nem zárt ezeknek az alja! A közeli fáknak a gyökerei meg hamar behálózzák azt. Nekik az tápanyag. Még a mi vécénk mellett is volt egy nagyra nőtt szilvafa.

Csatornázás előtti időkben volt még külön rendes szikkasztógödör is, ami a nagyház angolvécéjéből jötteket tartalmazta, ez ugyebár jóval későbbi fejlemény, elvileg arra járt (volna) a szippantóautó. De gyakorlatban a fürdő- és főzővizeket direkt kilocsolja az ember a fákra meg a veteményre, pisilés eleve a kertben történik, a házban lévő vécé akkor volt használatban, ha valami úri hölgyvendég volt. Nagyapámék generációja még pofán vágott volna minket, ha odabenn végezzük a dolgunkat. Én mai napig kinn pisilek, (már amikor nem Pesten vagyok,) konkrétan a kertivécé mellett, maga az épület már tele van mindenféle lomokkal hordva. Egyszer voltam benne nagydologra, mikor Pesten hagytam a kulcsot, és nem tudtam bejutni a házba. De ez is már vagy 2000 környékén volt.

Régen, mikor minden háznál 8-10 gyerek volt, elhiszem, hogy kellett üríttetni, mert hamar túlért a kupac a deszkán, de ma, mikor egy faluban minden 8. házban van még egy 90 éves csontsovány öregasszony, azok a pottyantósok sose telnek meg már... Nem létező probléma ez.

Egyébként régen sem vitték a tartalmat sehova, mert az érték volt, mindent újrahasznosítottak. Szemét és szemétszállítás fogalma pár évtizede még nem létezett. Ha valaki épp trágyázni akarta a kiskertet az okból kifolyólag állt neki üríteni a vécéjét és nem fordítva. Emlékszem még a szomszéd öreg bácsi logikamenetére. Az a szomszéd budi is megvan még... Pedig már mindent szétdózeroltak ezek a maiak. Lassan már kuriózum lesz az ilyen... Szóval, le kell venni a deszkát, fogni egy kapát, aztán kiásni, kiemelni vele onnét a kupacot. Nem kaki az már, komposztálódik, átalakul földdé, sokkal kevesebb földdé. (Hugyozni meg nem oda szokás, arra külön hely volt.) A szomszéd vérbeli parasztbácsi még foglalatoskodott anno ilyenekkel, de mi már sose szórakoztunk ezzel, szüleim gyárba jártak, nem értek rá azok ilyenekre. Valahogy nem akaródzott az sose megtelni. Ezért nem érdemes spórolni alatta a gödör méretével, és akkor nincsen vele gond. Mégha nem bomlana le, akkor is számold ki, hány év alatta kakilnál tele 2-3 kútgyűrűnyi gödröt... soha. Még szoktak is rá önteni plusz földet, hogy ne legyen szaga.