Gyakran színezel ki történeteket? Kegyes hazugságokkal hogy állsz?

Én gyakran,

meg van egy hüje szokásom, szándékosan értetlenkedek sokszor, a poén kedvéért..

színezni nem szoktam. bár gyerekkoromban sokszor túlzásokba estem, és sajnos azóta se tudom levakarni magamról... :) azt hiszik hogy még mindig színezgetem a történeteket, pedig soha. egyszerűen tényleg történnek meredek dolgok... :D

a kegyes hazugság se jellemző rám, de azért előfordul, de csak azokkal, akiket annyira szeretek, hogy semmiképp sem akarom megbántani.

Sajnos elég gyakran. Pl. olyanokat, mint múltkor, hogy felszállt egy nő a buszra (elég dagi volt), és ahogy leült, véletlenül pukizott egyet, én meg ezt már úgy meséltem, hogy befosott :D

Mondjuk erről le kéne szoknom már.

számomra kegyes hazugság nem létezik! az őszinteség fáj, de a képmutatás nem old meg semmit!

sztori kiszínezés sem az erősségem, mivel nem vagyok mesemondó!

de ha te így akarsz RESPECTET szerezni, csak hajrá...aztán majd néha nézz hátra is, mit csináltál rosszul

Az a baj, a mai világban, hogy nem lehetünk őszinték. Például nem mondhatjuk meg egy tanárnak, hogy baromi rosszul tanít, semmit sem tanultunk meg tőle.

Én igyekszem elkerülni a hazugságokat, de néha nem lehet. Mit csináltam ma? - mondjuk, amikor otthon voltam. Ha bevallom, hogy délig aludtam, megnéztem pár rajzfilmet, és alig egy órát tanultam, akkor kapom a magamét szavakban. Így inkább azt mondom, hogy tanultam, a békességért, így a legjobb.

Kisebb koromban színeztem, de inkább az álmaimat. Mit álmodtál, ezt és ezt, és mindig olyat, amin röhögni lehet.

Most inkább csak ilyeneket mondok, ha sokat dolgoztam, és nem bírok talpon maradni, halálra dolgoztam magam, és feltámadtam, de ez meg csak egy szófordulat.

Az ilyenekre meg, hogy megcsináltam-e a beadandó munkát, inkább azt mondom, "háááát, elkezdtem", ami lényegében azt jelenti, hogy nem is foglalkoztam vele.