Elköszönéskor csak az elköszönő személy gondolatai, szempontjai számítanak, vagy illik figyelembe venni annak a szempontjait, igényeit is, akitől elköszönünk?

Mondjuk, egy párkapcsolat végén (hangsúlyozom, még akkor is jó viszonyban levő felek között).

Köszi!!! - Ha most nem csak a konkrét szóra (szavakra) gondolsz,hanem az egésznek az elméleti alapjaira, hátterére gondolsz - szóval, ha arra lenne gondolatod, azt megköszönném. (Nagyon konkrétan, ha "átrágnád" amit írtam - a kérdésemet.....

Konkrétabb leszek: Szerintetek van- e abban kisebb, vagy nagyobb arrogancia (egy egyébként -állítólag - még a szakításkor is) jó viszonyban levő - és "mélyen hívő" fél részéről, ha úgy köszön el a partnerétől (tudván, hogy az illető "megátalkodott ateista" (én szoktam magamat így jellemezni), hogy : isten veled. Ami nekem kb. annyit tesz, hogy: "maradj magadra". Amikor jeleztem neki a fenti problémámat az elköszönésével, azt felelte, hogy : ő köszönt el, nem én, és, mivel ő hívő, így köszön el. Ha ő ehhez az elköszönéshez ragaszkodik, és számít neki, hogy a fogadó oldalon (nálam) hogyan landol a jókívánsága, hát elmondhatta volna csak úgy bele a levegőbe, de, akár az is megoldás lehetett volna, hogy azt mondja:(pl). : A legjobbakat kívánom, és gondolatban hozzáteszi, hogy isten veled. A véleményetekre lennék kíváncsi

Körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy ez így teljesen rendben van....(?)

Ja, aztán mondtam neki, hogy én, mint ateista elköszönhetek tőle úgy, hogy: isten veled (aztán meg is tettem)- mert ő hisz benne.Nem az a lényeg, hogy én nem hiszek, hanem, hogy ő igen, mert neki van "kívánva"

A "bele a levegőbe" - azt olyankorra értettem, amikor nem vagyok jelen...

Ezek szerint te is hívő vagy, és egyetlen agysejted sem foglalkozik azzal, hogy egy ateistától köszönsz el, és rohadtul lesz.rod, hogy őnála az elköszönésed hogyan cseng le. Ez a hívők tipikus arroganciája. Egy cizellált lelkű ember nem így viselkedne - de, ha mégis "belefutna" egy ilyen elköszönésbe, és szóvá tennék neki, akkor minimum elgondolkodna, és, ha az arroganciája nem minden határon túli - esetleg azt mondaná, hogy : bocs, erre nem gondoltam, és elköszönne máshogy, és nem azt szajkózná, hogy "én köszöntem el, nem te, és én így köszönök el, mert hívő vagyok". Mert rohadtul el van azzal, hogy ő hívő, és azt hiszi, hogy ez még a gondolkodás alól is felmenti őt.