Egy "úri" (vagy úribb, iskolázottabb) emberi kör befogad e igaz társnak, barátnak egy szakmunkást?

Helló!

Azért az úri, meg iskolátoztt réteg nem egy és ugyanaz. Nyilván nemfog egy arisztrokra felmenőkkel rendeklező, gazdag vállalkozó leállni beszélgetni egy szakmunkással, és ennek nem az az oka hogy kerüli a társaságukat, hanem egyszerűen nincsen "ütközőzóna" a két ember között. Mondok egy példát, aki ilyen úribb réteghez tartozik, nyilván nemfog moziba, vagy valami közönségesebb étterembe/szórakozóhelyre menne, míg a szakmunkás nyilván nem fog olyan étterembe, bárba menni, ahol egy koktél 5000 HUF.

Viszont egy iskolázotabb (értsd főiskola/egyetem) lazán beszélgethet egy szakmunkással pl egy kisebb szórakozóhelyen, vagy lehet közös hobbijuk, stb.

Ebben a kérdésben több minden keveredik, és amíg ebben rendet nem teszünk, nincs jó válasz.

Úri társaság nem létezik. Régen is csak annak hívták, és jól meghatározott társadalmi rangot értettek alatta (ma ilyen rang nem létezik).

Van művelt, tanult, okos társaság. Ilyen emberekből áll, de két ember sose egyforma. Továbbá nehéz megmondani, mit értünk ez alatt. Ha az integrálszámítást ismerem tanult vagyok? És ha a sejtek működését? És mi van, ha az egyiket igen, a másikat nem, a csoporttárs meg fordítva? Ki művelt? Aki ismeri Ady verseit, vagy aki szereti Sosztakovicsot? És mi van, ha valaki szereti a klasszikus zenét, a modernt meg nem? Mi van, ha valaki ismeri az etikát, másik meg nem, érti a filozófiát, másik meg nem? Mi a választóval?

Ez egy problémakör, nézzük a másikat. Adott egy orvos és egy történész. Miről beszélgessenek? Feltehetően a zenéről fognak. Na és miről beszélgessen egy atomtudós egy filozófussal? Meglepő, de a filozófiáról. Nem minden részéről, de mégis. Mégpedig azért mert az atomtudomány egy bizonyos szint felett annyira bonyolult, hogy filozófia nélkül nem megy. Ez lesz a közös pont. Egy gépész és esztergályos tud közös témát találni. Egy kertész (nem mérnök!) és egy biológus is. De egy kovács és egy immunológus? Azon múlik a dolog, hogy ki ismer még mást is a saját szakmáján kívül. Két kutató sok egyebet is csinál, ott lesz a közös pont. Egy szakmunkás és egy mérnök nehezebben talál közös témát, de ez nem lehetetlen. Minden az akaráson múlik.

Most már talán lehet válaszolni. Igaz barátság nem ismerkedéstől van. Az egy folyamat, amelyben egyre több közös dolgot, munkát, szórakozást, érdeklődést fedeznek fel egymásban. Két szakbarbár nem fog igaz barát lenni, mert mindegyik csak a saját szakmájáról tud és akar beszélni, amit viszont a másik utál.

Két ember barátságához kell a többé kevésbé hasonló érdeklődés, továbbá a nyitottság. Azonos élethelyzet (diploma, vagy szakmunkásság) ezt csak könnyíti. A döntő a nyitottság és igényesség.

Az iskolázottabb társaság azért nem fogad be általában (ez aláhúzva) szakmunkást, mert kevéssé reméli a közös témát, tehát kellemetlen üresjáratokra számít, amit szeretne elkerülni. Egy szakmunkás társaság ugyanezért nem fogad be egy diplomást.

Azonban ez csak az általános séma. Az iskolázottságnak nem feltétele az általános emberi érték megléte. Rengeteg iszonyatosan buta ember szaladgál, aki egyetlen dologban, a szakmájában briliáns. Ők kizárnak minden "mással" való kapcsolatot. Ha egy ilyen van a csoportban és erőszakos is, a meglévő csoport békéje kedvéért a csoport elutasít más embert. Nem feltétlenül örömmel.

Sok olyan társaság is van, ahol egyik, vagy másik emberfajta van túlsúlyban, de az ellenkezőből is vannak , ugyanakkor igen jó társaság. Ez nyitottságon, empátián, érdeklődésen múlik, ha ilyenek találkoznak, a "végzettség" szinte lényegtelen. Az ilyenek szeretnek tanulni, kíváncsiak egy kevéssé ismert élethelyzetre, ha pedig valaki érdeklődést észlel a személye iránt, hasonlóan reagál ösztönösen. Tessék kipróbálni egy boltban egy morcos eladóval: kedvesen, mosolygósan, érdeklődőn és megértőn fordulni oda. Orvosi eset, ahol rosszul reagálnak.