Falun mindenkinek illik köszönni?

Nem udvariatlan vagy, hanem nehezen alkalmazkodsz egy szokatlan közeghez. Azt szokták mondani, az intelligencia a körülményekhez való megfelelő alkalmazkodás tudománya. (itt a hangsúly a megfelelőn van).

Falunk kevesen laknak, akik tartósan ott vannak, természetes, hogy ismerik egymást, tudnak egymás dolgairól. Akiről meg tud az ember, annak azért szokott köszönni, mert belső kényszert érez, hogy egy ismerőst üdvözöljön. Aztán az egész hagyománnyá, szokássá nemesül.

Nagyvárosban más az élettempó,m ások a szokások, és az emberek többnyire nem köszönnek egymásnak, hiszen valóban nem ismerik. De például gyakori, hogy az egy utcában lakók egy idő után felismerik egymást, és ismerősként üdvözlik is. Persze aki a távolságok miatt autóval jár, nála ez nem eset. Ez is szokássá válik, ha elhatalmasodik, még a szomszédok se köszönnek egymásnak. Ilyen közegből falura kerülni valóban nehéz helyzet eleinte. De hidd el, később meghozza a maga sajátos hasznát. Mert a szokások valójában ezért olyanok, amilyenek.

Párizsban élj úgy, mint a párizsiak!

Tényleg te jársz jobban, ha minél hamarabb felveszed az ottani ritmust. Pont így voltam ezzel én is, de már most egy széles mosolyt is hozzátűzök a köszönéshez, és azon kapom magam, hogy egyáltalán nincs ez megjátszva. Szívből jön. És ez jólesik.

Falun se nagyon köszönnek már, az a helyzet. Legfeljebb azért, mert eleve ismerik egymást ugyebár, vagy úgy gondolják, az új lakóval is illene megismerkedni. Nagyobb községekben, vagy Budapest (esetleg más nagyobb város, Balaton, stb) közeli falvakban már nem köszönnek. Illetve olyan falukban, ahol van valami forgalmasabb üzlet, állomás, busz, átszállás, és megszokták, hogy idegenek is keresztüljárkálnak. Na, az ennél félreesőbb falvak meg amúgy is úgy működnek, mint egy társasház, ott is köszönni szokás, aztán fogalmad sincs, kik jönnek-mennek ott, mondjuk egy tízemeletesben.

Figyelj, egy 500 fős faluban kell köszönni, 1000+ nál már nem tűnik udvariatlannak.

Érdekes, én Hollandiában laktam egy ideig, egy kis településen, amelynek azonban teljesen városias külseje volt.

Rám köszönt a biciklis, a virágokat gyomláló asszony, nagyon meglepődtem, de később megszoktam, hogy mindenki köszön, még az utca túloldaláról is biccentenek egymásnak, így hát ez nem magyar sajátosság.

A németeknél is előfordul, de ott már nem mindenki tesz így.

Amúgy valóban szokás kérdése ez, de ha nem köszönsz magadtól és mások esetleg elvárják, akkor rád süthetik a 'nagyképű' jelzőt.