Azok a gyülekezetek, keresztények akik szakítottak a Biblia dogmatikus értelmezésével azok miként érelemezik a Teremtést, az Özönvizet?

Természetesen ők szimbolikusan tekintenek ezekre, s elsősorban ezek mondanivalója foglalkoztatja őket, hogy milyen szerepet játszottak az üdvtörténetben.

Például sokat mondó, hogy a teremtéstörténet írója az első emberpárt magyarul egyszerűen férfinek és asszonynak nevezi, nem ad nekik külön nevet. A bűnbeesés, a gyümölcs levétele és megkóstolása az Isten ellen való lázadást szimbolizálja. Természetesen nem egy kígyó kísértette az embert, ez is szimbolikusan értendő, hanem a sátán, a fellázadt angyal. A paradicsom azt az idilli állapotot jelölheti, melyben az ember harmóniában élt Isten közelségében, a kiűzetés, a bűnbeesés pedig ennek a kapcsolatnak megromlását, mely csak Krisztus vére árán állhatott helyre.

Az Újszövetség nem állítja, hogy a teremtéstörténet szó szerint úgy történt, mindössze teológiai mondanivalója miatt hivatkozik rá. Jóbra is hivatkozik, pedig az sem megtörtént esemény. Vagy Jézus szegény Lázárról szóló példabeszéde is egy jól ismert történet volt akkoriban, még sem értjük szó szerint.

Az özönvíz már kicsit másabb értelmezést kap, mert annak lehet valóságalapja. Természetesen nem egy 8 km magas árvízre kell gondolni, ami az egész felszínt beborította, hanem egy helyi jelentős áradásra, ami már az ősi akkád mítoszokban is szerepel.

De sokkal fontosabb értelmet nyer az Újszövetségben, mint a keresztség előképe. Ez pedig sok ószövetségi történetre igaz, függetlenül attól, hogy valós esemény vagy mitikus történet, hogy az Újszövetségben nyernek értelmet.

Csak egy apró észrevétel:

"Például sokat mondó, hogy a teremtéstörténet írója az első emberpárt magyarul egyszerűen férfinek és asszonynak nevezi, nem ad nekik külön nevet. "

Az volt a nevük, hogy Ádám és Éva, a két név jelentését már az ember adta nekik, nem is olyan rég. Mondjuk ez egy evidens dolog. Az én nevemnek is van jelentése és mégsem mondja rám senki, hogy mítosz vagyok.

"Az volt a nevük, hogy Ádám és Éva, a két név jelentését már az ember adta nekik, nem is olyan rég"

Pont fordítva. Az eredetileg beszédes jelentéssel bíró elnevezésekből lettek szimplán személynevek. Konkrétan ezért van a neveknek jelentése, mert korábbi nyelvek szavaiból, szóösszetételeiből származnak.

Tehát azt állítod, hogy először az ember kitalált egy szót, aminek adott egy ejelentést és csak jóval utána jött rá, hogy ez akár név is lehet 😀😀😀😀😀

Mózes 1. könyve 1.vers: És vala az ember, aki megteremté a szót és annak jelentését

Mózes 1.könyve 2.vers: Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

😀

Amúgy a kérdésre: azok vetik el Isten szavát, és keresnek valami más elméletet, akiknek semmi közük Istenhez. Az ilyenek szokták a Bibliát úgy értelmezni, hogy sehogy. Ilyen pl a Westboro baptista egyház, vagy az a szekta, akik szerint Jézus tökre megengei a swingerkedést és Isten nevében dugnak minden nap mással.

#2

Márpedig pont fordítva, legalábbis nincs olyan jel, ami ne erre mutatna. Ehhez azt kéne feltételezni, hogy a héberben nem létezett korábban szó a férfira és asszonyra. Nekem ez kicsit abszurdnak tűnik. De több ilyen példa is van a Bibliában, amikor egy héber szó névvé válik.

#4

Talán még annyit, hogy miért gondolod a Biblia elvetésének, ha valakik néhány ószövetségi történetet szimbolikusan értelmeznek és nem szó szerint?

[link]

Ez egy református Bibliakommentár, a pdf 189. oldalán van szó a teremtéstörténetről. (A teremtéstörténet református értelmezésével a katolikusok is többnyire egyetértenek ezzel szerintem).

Kicsit felcseréled a dolgokat.

Valójában a fundamentalista, szó szerinti értelmezés az újabb keletű dolog. Már Szent Ágoston sem szó szerint értelmezte a Teremtés könyvét (lásd: A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen c. műve). Továbbá az ő nyomán valljuk azt, hogy az elsődleges cél, hogy megértsük a szerző szándékát és aszerint értelmezzük.

A fundamentalista értelmezés úgy gondolja, hogy a Szentírás sugalmazottsága forogna veszélyben, ha nem szó szerint értelmeznénk mindent. Pedig erről szó sincs. A Teremtés könyvének valódi célja, hogy bemutassa: milyen az Isten és ki az ember? Sokat lehetne írni ennek a könyvnek a teológiai értelméről. Egyet emelnék ki:

Az ókori keleten kedvelt irodalmi fogás volt fontos kérdéseket történetbe ágyazni. A történetben mindig van egy "csattanó", ami megadja a választ. Az első teremtéstörténet nagy "csattanója" ez a mondat: "Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." Semmi mást nem teremtett Isten a saját képére: csak az embert. Ezért van az embernek kiemelt szerepe és méltósága a teremtett világban. Ráadásul a férfi és a nő is hordozza az Istenképűséget, nem csak pl. a férfi. Elvitatkozhatunk, hogy a teremtéstörténet alapján hány ezer éves a Föld és voltak-e dínók, de ezzel elsiklik a lényeg. Az emberiség létének oka a valódi kérdés ebben a történetben, a szerző ezt akarta megmagyarázni. Meg persze sok mást is.

"Tehát azt állítod, hogy először az ember kitalált egy szót, aminek adott egy ejelentést és csak jóval utána jött rá, hogy ez akár név is lehet"

Ez nem rájövés kérdése. Régen az volt az alapvető, hogy valami rá jellemző alapján nevezték meg az embert. A keresztnév például azért keresztnév mert azt a keresztségekor kapta az ember. Ez egy viszonylag újkeletű szokás hogy születéskor nevezik el az embert.

Na és idővel ezek a jellemzők, tulajdonságok amik alapján elnevezték az embert, idővel elfogadott személynevekké váltak.

A vezetéknevekkel is hasonló a helyzet, csak ugye ezek történelmileg jóval később módosultak nevekké, ezért még mindenki tisztában van azzal hogy mit jelent egy Szabó vagy Kovács vagy Tóth. Ellenben azt már legfeljebb utánanézés alapján tudják sokan hogy egy Attilának, Zsombornak vagy Miklósnak mi volt az eredeti jelentése, mielőtt személynévként elterjedt.