Isten létezik, csak rosszul próbálják felfogni, akik tagadják a létezését?

A legfontosabb megjegyzésem a gondolatmeneteddel kapcsolatban az az, hogy mikor a szerelemmel állítasz párhuzamot, akkor azzal tulajdonképpen nem Isten létezését hozod párhuzamban, hanem a hitet, minden analógiád a szerelemmel kapcsolatban a hit létezéséről és nem a hit tárgyának, jelen esetben Isten létezéséről mond el bármit is.

Nem kerülhető el, hogy ne boncolgassunk ontológiai kérdéseket legalább felületesen, azaz ne boncolgassuk azt a kérdést, hogy mi az, amit létezőnek és mi az, amit nem létezőnek tartunk. A fizikai világ fizikai, anyagból álló objektumai nyilván létezőek, hacsak nem megyünk bele valamiféle szolipszizmusba. De a barkochbában sem véletlenül van az élő és az élettelen mellett egy harmadik kategória, a fogalom. A fogalom takar valamiféle jelentéstartamot, létező jelentéstartamot, de a létezése nem anyagi természetű.

Egy bolygó – pl. a Föld – az egy anyagi létező. A Hold is egy anyagi létező. Az, hogy forgásidő, az már csak áttételesen az. Nem egy anyagi létezőt, hanem egy anyagi létező tulajdonságát, tulajdonságváltozását írja le, tulajdonképpen egy absztrakt fogalom, még ha egy valós, létező jelenség absztrakciója. Hiszen a forgástól az anyag az marad, ami. Viszont a térhez, ami amúgy is absztrakt fogalom, a térhez képesti pozícióváltozást jelenti. Aztán ezt lehet tovább vinni, vannak olyan fogalmak, amik komplex, összetett tulajdonságviszonyokat fejeznek ki, mint pl. a kötött tengelyforgás. Létezik a kötött tengelyforgás? Létezik, csak éppen nem anyagi természetű fogalom. De mégis fizikai természetű, és nem transzcendens természetű létező.

A szerelem is ilyen komplex, összetett állapot, illetve állapotváltozás. De lévén emberi fogalomról van, jóval-jóval komplexebb, összetettebb, nehezebben definiálható. Mégis számos egyszerű fizikai tulajdonságon keresztül vizsgálható, pl. tett érhető a jelenség létezése az ilyen-olyan neurotranszmitterek termelésének mértékében, számos biológiai tulajdonság megváltozik – a vérnyomás, pulzus, pupillaméret, az izzadás mértéke –, ha valaki azzal találkozik, akibe szerelmes. Ezek objektív dolgok, de a szerelem nem ebből áll, ezek csak megnyilvánulásai, tünetei, vagy ha úgy nézzük, akkor résztulajdonságai.

A hit is ilyen. A hitnek is megvannak a maga pszichológiai, sőt biokémiai következményei, jellegzetességei. Azon valószínű sok agnosztikus, ateista, antiteista vitatkozna, hogy a hit adta plusz a minden tekintetben pozitív dolgot ad-e, illetve nem vesz-e el valamit. De ha ezt félretesszük, és egyéni értékítéletnek tekintjük, attól még kétségtelen, hogy a hit megváltoztatja az embert, annak az értékrendjét, világképét, a céljait, a módszereit, az erősségeit, gyengeségeit. Egy hívő ember mást tart fontosnak, mástól fél, mást tart fontosnak.

A hit tehát valóban kicsit olyan, mint a szerelem. Fogalmi és nem anyagi természetű, de kétségkívül létező. De figyelem, itt a hitről magáról beszélünk, ami viszont teljesen független kérdés attól, hogy a hit tárgya az maga létező-e. A hit ugyanúgy létező, észlelhető egy hindunál, egy buddhistánál, egy zsidónál, egy kereszténynél, pedig a hit tárgyának tekintetében, Isten, valamiféle istenek, vagy más transzcendens entitások tekintetében egymást kizáró vallások. Mégis mindegyik vallás, még ha kicsit máshogy és más területen, illetve más hangsúlyokkal, mégiscsak valami hasonlót ad az embernek, és a hit kétségtelenül létezik mindegyik vallás hívőjénél. Mindegyik vallás hívőjénél. De ha az egyik vallást fogadjuk el, akkor a másik vallás hitének tárgya az, ami szükségszerűen nem létező, ha a másik vallást fogadjuk el, akkor meg az egyik vallás hitének tárgya nem létező.

Eleve annak, hogy valamit valósnak, létezőnek fogadjunk el, ahhoz az kell, hogy a túlnyomó többség számára – nem ide sorolva mondjuk a skizofréneket, és más komoly pszichés eseteket – a dolog létezése azonos percepciókat jelent. A Gellért-hegy nem csak attól létező, hogy megtapasztalható a létezése, mérhetőek a tulajdonságai, hanem inkább attól, hogy minden ember számára igencsak hasonlóak ezek a megtapasztalások, nem csak én látom, hanem te is, meg Kata is, meg Pista is. Ha valamilyen módszerrel megmérem a magasságát, hát akkor te is, Kata is, Pista is közel ugyanannyinak fogja mérni. Isten azért lássuk be nem ilyen természetű. Az egyik ember semmilyen módon nem véli érzékelni Isten létét. A másik ember néha érzi Isten létét. A harmadik ember meg állandóan és mindenben megnyilvánulni látja. Ezek nem azonos percepciók, nem azonos tapasztalatok, így a valóságuk, helyességük nyilvánvalóan megkérdőjelezhető. Illetve itt is az van, hogy az egyik ember Jehova, a másik ember Visnu, a harmadik a karma, a negyedik Maat instennő, az ötödik Fortuna istennő, a hatodik meg Ketzalkóatl jelenlétét érzi megnyilvánulni ugyanabban a jelenségben.

TL;DR: Te nem Isten létezéséről, hanem a hit létezéséről mondtál el bármit is a gondolatmenetedben. A hitet, mint állapotot, meg mindenki létezőnek tartja, az ateista is. Az ateista nem a másik hitének létezését, hanem hit tárgyának, Istennek a létezését vonja kétségbe.

#2 én az #1-es vagyok!

Tudományosan gondolkozó ember vagyok és nálam már itt kiverted a biztosítékot:

"A tudomány, a bizonyító szemléletével természetesen nem tud mit kezdeni ezzel a kérdéssel, így erről az oldalról tekintve nincs Isten."

És ez nem puffogás, hanem te távolról sem tudod mi az a tudományos szemlélet, csak okoskodsz!

Tudományos szemlélettel ilyet sosem mondana ki az ember, hogy "nem tudok róla mondani semmit, tehát nincs"..

Nem tudom sem bizonyítani, sem cáfolni Isten létezését így természetesen foglalkoztat a téma olykor, de a mindenféle érvek nélküli szocséplés róla hidegen hagy. Tudomány nem foglalkozik bizonytalannal és pláne nem jelent ki ilyet, hogy nem tudom, tehát nincs... -.-

"A tudomány már megállapított rengeteg olyan létezési formát, amit nem tettek hivatalossá, meg sokszir felfedeznek dolgokat sok oldalról, csak a különböző ágazatok nem kommunikálnak egymással."

ööö... milyen létezési formákról beszélsz?