A Biblia szerint a "szülinapozás" pogány szokás?

#20

Köszönjük a jehovás térítő kérdést. Mi az, járvány idején neten kell folytatni, s méghozzá ilyen sunyi módon?

Jehova tanúi mind sok mindenben, a születésnapot illetően is TÉVEDNEK.

Az alábbi leírá Szalai András, valláskutató cikkéből származik:

"2. Születésnap

Az emberek szinte minden kultúrában megünnepelték és megünneplik rokonaik, barátaik születésének évfordulóját. Ma a születésnapi felköszöntés egyszerűen arról szól, hogy valakit a környezete szeret és értékel, örülnek, hogy megszületett és köztük él, hálásak neki valamiért, ezt pedig közösen, jó hangulatban szeretnék kifejezni. Ezért adnak neki ajándékot, és esznek együtt valami finomságot.

Természetesen mindig voltak, vannak, és lesznek, akik ebből olyan „bulit” csapnak, ami főleg ivászatról szól. Az emberek többsége azonban nem duhajkodni akar, hanem együtt lenni, másoknak örömet szerezni. Az, hogy ki hogyan ünnepel, nem az ünneplésről szól, hanem csupán az illetőről.

2.1. A Biblia tiltja a születésnap ünneplését?

A Biblia sehol sem tiltja a születésnap ünneplését, és sehol sem tanít magáról a születésnapról mint témáról. Születésnapi esetről is csak háromszor olvashatunk benne, akkor is magára a születésnapra vonatkozó értékelés nélkül. Aki tehát kijelenti, hogy Istennek nem tetszik a születésnap ünneplése, az Isten helyett akar és mer kimondani olyasmit, amiről ő nem nyilatkozott.

2.2. A Bibliában csak pogányok ünnepeltek születésnapot?

A Biblia csak háromszor említ születésnapi ünneplést. Az első az egyiptomi fáraóé (1Móz 40:20-21), a második az edomita Heródes Antipásé (Mt 14:1-11).

Először is azonban, ők nem hétköznapi emberek voltak, hanem királyok. Az ókori közel-keleti királyoknak pedig két születésnapjuk volt: a biológiai és a koronázási évforduló, mindkettő hivatalos, kötelező, többnyire évente ismétlődő állami ünnep.

Másodszor, ha a szöveget megfigyeljük, nem maga az ünneplés volt a probléma, hanem hogy ártatlanokat ölettek meg. Ezt sem a buli rendszeres részeként tették, hiszen a történetek szerint rendkívüli helyzetben voltak, lásd József álomfejtését és jövendölését a fáraónak (1Móz 41:13), illetve Keresztelő János nyilvános kritikáját Heródes ellen (Lk 3:19-20).

Harmadszor, nincs logikai kapcsolat a születésnap és a bálványimádás között. Még ha e királyok előtt le is borultak (amit a bibliai szövegben nem olvasunk), ez az uralkodónak szólt, és nem a születésnapról, hiszen mindenki minden nap leborult előttük.

Még ha az emberek bálványozása bűn is, mi köze ennek ma a születésnaphoz? Ki előtt borulnak ma le imádattal a családtagjai vagy barátai, ki viselkedik pogány királyként, amikor mások szeretettel veszik körül?

Még ha a féktelen tivornyázás bűn is, miért kellene attól tartani, hogy egy születésnap mindenképpen átcsap duhajkodásba? A fáraó esetében a szöveg csak ennyit mond: „…lakomát rendezett minden szolgájának”, azaz mindenkit megvendégelt, hogy mindenki hálásan gondoljon rá (legalább ilyenkor). Heródes részegsége, nevelt lánya iránti kéjvágya és kétes becsülete pedig az ő személyes bűne.

Amit ez a két ember tett, az róluk szólt – nem magáról a születésnapról. Két ilyen esetből általában a születésnapra vonatkozó, minden kor minden hívője számára érvényes szabályt levonni írásmagyarázati képtelenség. Ez olyan, mint elítélni az autóvezetést és betiltani a forgalmat, csak mert néhány őrült is van az utakon.

A Biblia azonban egy harmadik esetet is említ. Jób és családja idilli életét a történet írója éppen azokkal az ünneplésekkel akarta szemléltetni, amelyeket fiai és lányai tartottak: ki-ki „a maga napján” (Jób 1:4), azaz a születésnapján (3:1). Jób nem azért mutatott be az ünnepségek után áldozatot (1:5), mert a gyermekei valami konkrét bűnt követtek el (születésnapjukon vagy máskor), hanem mert Jób ilyen istenfélő volt: ha esetleg a fiúk el is elkövettek volna valami bűnt, akkor ő ki akarja engesztelni Istent, akit szeret. Jób nem a „születésnapi kísértésektől” rettegett, hiszen nyilván jelen volt az ünnepségeken, és semmi látható, konkrét bűnt nem tudott felfedezni. Csak arra az esetre mutatott be áldozatot, ha a gyermekei gondolatban („a szívükben”) megbántották volna Istent.

2.3. A születésnap ünneplése pogány eredetű szokás?

Először is, a „pogányság” fogalmát kell tisztázni. Maga a „pogány” (latin paganus = vidéki, falusi) szó nincs is benne a Bibliában, a magyar bibliafordításokban hagyományosan „pogányok”-nak fordított héber gójim és görög ethnoi jelentése egyszerűen „népek”, szemben a választott néppel, „a Nép”-pel, a zsidósággal.

Másodszor, a Biblia a „pogány”, azaz a bibliai istenképpel össze nem egyeztethető hiedelmeket és praktikákat azért tiltotta, mert ott és akkor bálványimádáshoz vagy erkölcstelenséghez vezettek volna. A bibliai idők kultuszai azonban eltűntek, és a bibliai időktől napjainkig sok olyan dolognak nem volt, illetve nincs semmilyen pogány jelentősége, ami eredetileg pogány kultúrában alakult ki.

Például az ókori zsidók is minden gond nélkül megtarthatták a hónapok babiloni neveit (a napokat csak számozták). Isten csak a babiloni isten- és csillagkultusz átvételétől féltette őket, de a hónapnevek puszta használatától még akkor sem, amikor e kultuszok még elevenek voltak.

Ugyanígy a keresztény hitre áttérő európai népek is megtarthatták a régi római, germán vagy kelta hónap- és napneveket. Számukra már nem volt jelentősége annak, hogy az őseik melyik napot vagy hónapot melyik istenről vagy istennőről nevezték el (pl. Freia/Friday, Thor/Thursday).

Ugyanez az elv érvényes a babiloni eredetű csillagászaton, a görög eredetű geometrián vagy a római eredetű jegygyűrűn át az újkori karácsonyi kellékekig rengeteg olyan dologra, ami már a mi kultúránk része. Még megvannak, használjuk is őket, de azok a pogány elképzelések, amelyek egykor hozzájuk kapcsolódtak, régen leváltak róluk. Jehova tanúit talán zavarja, hogy vasárnap (angolul: on Sunday, a Nap napján) jönnek össze istentiszteletre?

2.4. Nincs szükség ünnepnapokra a szeretet kifejezéséhez?

Szeretni valóban bármikor lehet, sőt, mindig kell. Ajándékot adni is bármikor lehet azoknak, akik nem értik félre (családtagok, barátok, munkatársak). Az ünnepnap azonban eleve olyasmi, aminek a hétköznapitól eltérő, rendkívüli oka van, akár ismétlődik, akár nem, akár magánügy, akár közügy a jelentősége.

Nem véletlen, hogy az emberiségnek mindig, minden kultúrában belső szükséglete volt a rendszeres és az alkalmi közös ünneplés. Vannak ugyanis olyan közösségi élmények, amelyek először spontán módon váltottak ki ünnepelhetnéket, majd intézményesültek (pl. politikai szabadság visszanyerése), más ünnepek pedig olyan dolgokról szólnak, amelyek az egész közösség számára jelentőséggel bírnak (pl. átmeneti rítusok, esküvő stb.). Az ünneplés a Biblia világának is szerves része.

A Biblia szerint eleve olyan világegyetembe lettünk beleteremtve, amelyben Isten szerint is természetes, hogy bizonyos napokat és éveket különlegesnek tartunk (1Móz 1:14). A teremtés befejezésekor Isten megpihent a hetedik napon, és parancsolta a zsidóknak, hogy ugyanezt tegyék. Ráadásul egész ünnepsorozatot adott nekik (3Móz 23:4), amelyek mind az Istennel és az egymással való kapcsolatot ápolták, méghozzá ünnepi lakomázás, örömünnep keretében (5Móz 14:22-29, 2Krón 30:21-23)!

A Biblia alkalmi népünnepélyekről is tudósít. Például amikor a zsidók legyőzték ellenségeiket, közös örömük jeleként együtt ettek és ittak, egymásnak ajándékokat küldtek, és a szegényeknek adakoztak (Eszt 9:19-22). Amikor Dávid visszaszerezte a szövetség ládáját, az egész népet megajándékozta (2Sám 6:17-19), és Salamon is népünnepélyt tartott a templom fölszentelése alkalmából (2Krón 7:1-10).

A leggyakoribb alkalmi ünnep azonban a családi ünnepség volt. A korabeli nagy gyermekhalandóság miatt érthető, hogy lakomával megünnepelték a gyermekek „elválasztását” (ti. a szoptatás befejezését, 1Móz 21:8), a születésnapokat (Jób 1:4), illetve a menyegzőket (Bír 14:10, Mt 22:2, Jn 2:1-10). A lakomával egybekötött közösségi ünneplés alkalma volt a vendégek érkezése (1Móz 18:6-8, 19:3), a szövetség és szerződés megkötése (1Móz 26:28-31, 31:46-54), de ünnepeltek betakarításkor (2Móz 23:16, 4Móz 28:26), szüretkor (Bír 9:27) és birkanyíráskor is (2Sám 13:23).

Végül elgondolkodtató, hogy Isten a minden nép számára tartogatott nagy áldást egy hatalmas ünnepi lakomához hasonlítja (Ézs 25:6), akárcsak Krisztus az övéivel való közösséget a visszatérésekor (Mt 26:29). A rendszeres és az alkalmi ünneplés tehát Isten és népe számára mindig is természetes dolog volt."

Forrás: [link]

Vidiripi

"Meggyőzően hangzik azoknak a kommentje, akik a Bibliaára alapozva hozták elő a Fáraó és a Heródes történetét, valóban, mind a két ünnepségen emberi élet volt kiontva."

És miről győznek meg azok a kommentek? Azért kérdezem mert vannak még történetek a Bibliában ahol emberi élet lett kioltva! Pl. Káin és Ábel!

"Meggyőzően hangzik azoknak a kommentje, akik a Bibliaára alapozva hozták elő a Fáraó és a Heródes történetét, valóban, mind a két ünnepségen emberi élet volt kiontva."

De tudtommal manapság senki nem halt bele a szülinapozásba,ugye? Mellesleg abban az időben elég sok legális gyilkosság is volt,szülinapokon kívül is,csak ezekről ugye nem szeretünk ilyenkor beszélni,mert összedőlne a kártyavárunk. Egy olyan korszakról beszélünk,ahol hullottak az emberek,mint a legyek,egymást ölték,vagy épp Isten adott parancsot rá,azzal nem foglalkozik senki,de,hogy volt 2,ami történetesen szülinapon fordult elő,azt már egyből észreveszik. A Biblia tele van "emberi életek kioltásával",ez az eset mi a fenétől lenne kitűnőbb? Ebbe miért kell mögöttes tartalmat látni,ha a többibe nem?

Kedves Kérdező!

A Biblia nem foglalkozik a szülinapozással. Azzal mi, emberek foglalkozunk.

A zsidók például nem a szülinapot ünneplik, hanem a halál évfordulóját.

Nem mondom, hogy nem lehetnek pogány gyökerei a születésnapozásnak - de engem ez nem érdekel. Tudom, hogy a karácsony sem bibliai ünnep, hanem egy napimádó hagyományra húztak rá egy bibliai sztorit, ami sok helyen sántít.

Nem kell ahhoz sem születésnap, sem karácsony sem semmilyen más nap, hogy megajándékozzam vagy megünnepeljem egy-egy barátomat, rokonomat, ismerősömet stb. De ha ez a nap pont arra az évente ismétőlődő dátumra esik, amit sokan ismerünk, mert a flekójában is benne van - akkor sokkal könnyebbé teszi a szervezést. Praktikus. Segít számolni, hány éves. Ahogy a Biblia is szereplők sokaságáról megemlíti, hány éves.

Nem gondolom, hogy mindent állandóan vizsgálgatnunk kellene. Isten előtt nem azért vagyunk kedvesek, mert jól csináljuk a dolgokat! Egyszerűen szeret minket, és ezen nem tudunk változtatni. Vagy te nem szereted a gyereked, ha rosszat csinál? Ugyan már! Azt nem szereted, amit tesz, de őt magát igen. És el lehet neki magyarázni, miért ne tegye, de alapvetően a szeretetedet nem tudja megváltoztatni. Legfejjebb nem bízol rá bizonyos dolgokat...

Mércék helyett egy kis jó kedvet kívánok Minden Kedves Olvasónak és Írónak!

Szalai András nagyon jó érveket hozott fel.

A születés napozást a Biblia a lelkiismeretre bizza mint ahogy a szombat nap megtartását is. Az is az út mellett az árokba köt ki aki dogmatikusan tiltja meg az is aki azért itélkezik ha látja, hogy valaki tartózkodik tőle. Egyébként kedves kérdező jól elvagytok Coccomacival? Mert jönnek ezek az őrtornyos kérdések amit Coccomaci testvéred rendszerint tele floodol őrtornyos válaszokkal.