Felkarolnátok egy 22 éves lányt aki elrontotta az életét minden téren ahol csak lehetett? Mit tegyek?

Szia,

Nem vagy szemétláda, sőt: sajnos kevés ember van, aki eljut idáig az önismeretben és az alázatban mint te!

Az öngyilkosság semmire nem megoldás, sőt csak fájdalmat okoz mindenkienk akit ismersz.

A megoldás az, ha az Istennel közvetlenül rendezed el ezeket a bűnöket imdáság fomájában, elmondod neki mindazt, amit itt is leírtál. Ő nyilvánvalóan megbocsát neked, mert szeret téged és a lelkiismereteden keresztül most is küzd érted! Ha ezt megtetted megmutatja azt is hogy kerülhetsz egyensúlyba önmagaddal és másokkal is.

Nyilván egy közösség is sokat tud segíteni, nem tudom van-e bármilyen vallási kötődésed. Remélem rendeződnek a dolgaid!

Üdv. Péter

Dehogy van romokban az életed. Romokban akkor lesz, ha nem lesz mit enned, innod, nem lesz tető a fejed felett, 8 általánosod van, senki nem szeret és alapból is ronda és tehetségtelen vagy.

Amiket leírtál, teljesen átlagos problémák, szinte mindenki keresztül megy rajtuk. Szerintem messze túldramatizálod ezt az egészet. Nem hiszem, hogy bármi olyasmit elkövettél volna, amiért öngyilkosnak kéne lenned.

Lehet, hogy csináltál olyasmit, amit nem kellett volna, de legalább tanultál belőle, és most már tudod, mit nem szabad csinálni.

Az meg, hogy egy pöcsömnyi kis porfészekben három almaszedő miket beszél rólad, kit érdekel, az ilyenekkel sosem szabad foglalkozni. Nem kell magyarázni senkinek semmit, hadd gondoljanak, amit akarnak, kit érdekel.

Van úgy hogy beteg valaki, de nem tudja, mi baja, ezért csak azt érzi, hogy nincs jól, valami nem stimmel.

Aztán, ha ha rájön, hogy mije fáj, akkor onnantól folyamatosan szenved, mert a figyelme már a fájdalom forrására irányul. De ez fontos, mert innentől már lehet gyógyulni,hogy tudod mivel van probléma.

Te most itt tartasz. Azaz a legjobb úton vagy a jobbulás felé, mert már tudatosult a hiányosságod, a szenvedésed forrása. Ez mindenképoen biztató. Ha annyira szörnyű alak lennél, mint most gondolod magadról, nem jutottál volna idáig sem.

Amikor elérjük a mélypontot, akkor vagyunk leginkább fogékonyak a változásra. Ne add fel, néha jól jön néhány pofon, ami észhez téríti az embert.

Ez komoly dolog, azt javaslom beszélj szakemberrel, de ne érts félre, megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni, ahogy a többi válaszoló is, de mi nem vagyunk szakértők. Vagy ha hívő vagy, beszélj a lelkésszel vagy a pappal, biztosan a legjobb tudása szerint látna el tanáccsal.

Az élet gyakran komplikált, unfair és nehéz elképzelni, hogy valaha jobbra fordulnak a dolgok. Nem ítéllek el, nem tudhatom mit érzel, de ne kövess el öngyilkosságot, semmit nem oldanál meg vele, csupán elmenekülnél a problémák elől. Követtél el hibákat, de ki nem?

Nem vagy egyedül, akkor sem ha csak a családod és nagyon kevés barátod van, egyetlen igaz barát is többet ér sok kamu barátnál. Vegyél részt kulturális eseményeken, ilyesmiben nem gyakran vesz részt az ember, főleg ha nagyvárosban él, talán megismersz új barátokat.

Egyébként egy szemétláda utolsó senkiben nem lenne annyi önkritika, hogy ezt beismerje, és az alapján amiket leírtál nem hiszem, hogy az vagy.

Jézus azt tanácsolta, hogy ha tudjuk, hogy valakinek valami panasza van ellenünk, mihamarabb menjünk el hozzá, és rendezzük a nézeteltérést:

Máté 5:23,24

23Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: (Mát 12,22-24; Luk 11,14-15) 24Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. (Márk 11,25)

Szia

Sok jó tanácsot kaptál. Egyikre sem reagáltál. Mi lehet ennek az oka?

Már egy hónapja írtad ki a kérdésedet. Vajon hogyan érzed magadat azóta?

Rengetegen követtek el hozzád hasonló hibákat a fiatal éveikben, éppen úgy mint te, a tapasztalatlanságuk miatt. A soraidból az tűnik ki, tanultál belőle, és jó következtetéseket vontál le. De hogyan merülhetett fel benned az öngyilkosság gondolata?! Ha az ember a hibáiért ezt a megoldást választaná, kevesen élnénk itt a földön.

Azt írod:"Isten ezen kivul sok ajándékot adott nekem,....". Megköszönted ezt neki? Gondoltál arra, esetleg meghálálhatnád azzal, hogy olvasod a számodra is megőrzött Bibliát?, amelyben neked is üzen csodálatos dolgokat, éppen azért: a jövőben hogyan kerülheted el a veled megtörtént dolgok nagy részé?

Írsz a szerető családodról....rengetegen azt sem tudják mit jelent ez a fogalom! Nem tudnád ezt jobban értékelni?, megbecsülni azzal, hogy az öngyilkosság gondolatát messze elveted magadtól, éppen miattuk is(ahogyan írtál is erről), hiszen azoknak okoznál ÖRÖKKÉ tartó fájdalmat, akik szeretettel vettek körül hosszú éveken át.

A leveledből, amit a kérdésed alatt írtál az derül ki, hogy egy talpraesett, nagyszerű lány lehetsz, csak kissé a korod miatt meggondolatlan. De vesd ezeket a hátad mögé, indulj új lappal, és fogadd szeretettel azt, amit Isten neked is kínál:„No jertek, törvénykezzünk (tisztázzuk a dolgokat egymás között), azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” Ézsaiás 1:18. Nos itt a megoldás számodra! Már feljebb is írtak neked arról, elsősorban Istennel kell tisztáznod az általad helytelennek ítélt dolgaidat, és miután Isten megnyugtatja a lelkiismeretedet, kezd a következő napot új lappal.

"Ilyen undorito multtal mégis a legnagyobb áldást kaptam,..." - itt a gondolkodásod jobb irányba való fordulása! Élj vele továbbra is.

Megtennéd?, írnál néhány szót a hogylétedről?

Hol van itt megbánás? 🤔

Azt látom, hogy folyamatosan másokat okolsz, inkább kitalálsz hazugságot, csak ne kelljen felelősséget vállalni és inkább fenyegetőzöl öngyilkossággal, mintsem valóban megváltozz.

Jó nagy kavarógép vagy, igyekszel manipulálni mindenkit, kérdés miért?