Felkarolnátok egy 22 éves lányt aki elrontotta az életét minden téren ahol csak lehetett? Mit tegyek?

Most nyílt fel a szemem, hogy a körülöttem levő embereknek mennyi kárt okoztam az életem során. Valahogy akárhova mentem akaratlanul, de bajt csináltam és most ott tartok hogy a családomon és néhány barátomon kívül senki nem szeret és mindenhol csak megtűrt személy vagyok. Mit lehet ilyenkor tenni? Öngyilkosság is megfordult a fejemben de nem tudom megtenni anyáékkal mert azt nemtudom ha felsikerülne dolgozniuk. Segítsetek légy szíves akiben van egy kis jó szándék, tudom nem érdemlem meg de valaki könyörüljön rajtam :(

Néhány embernek nem tudtam megbocsájtani s azt gondoltam enyém a bosszú joga, de már tudom hogy nem. Emiatt sok volt barátnőmmel rosszban vagyunk, mert áskálódtak ellenem én meg nem tűrtem. Volt egy pasim, akinek a szüleinek volt egy házaspár ismerőse. A férje bepróbálkozott nálam, senkinek egy szót sem szóltam róla, nem akartam bajt, de smst is elkezdett irni egy ido utan. Vissza irtam neki de csak azért mert nem akartam rosszban lenni mivel nagyon jóban voltak a barátommal. A felesége meglátta és veszekedés lett belőle. Mostmártudom nem kellett volna.

Elmentem egyik nyáron gyümölcs szedő munkára, és ott a főnök folyamatosan velem szedte , persze férfi volt. Sosem hívtam hogy jöjjön, mégis mindig jött, s persze kellett beszelgessek vele ha már ottvolt mert a főnököm volt..Elinditották a falubeliek hogy kavarunk és hogy én árunkodtam neki a feleségéről és a segédfiuról. A pasit ki is rugták, csak mert elkapták őket a kamerán hogy nem azt csinaljak amiket kell. De engem hibáztat érte mindenki, pedig én tényleg csak végeztem a dolgom és beszélgettem. Hiába is magyarázkodom, elvagyok ásva mindenki szemében. Olyanokat is beszéltek hogy én nyaliztam a főnöknek és árunkodtam, aki pasit meg kirugtak mindennek lehordott hogy szépen ki*asztam vele és jol forgattam a kártyákat.

Jogos ha mocskolódtok, egy utolsó senki vagyok. Van ebből kiút szerintetek? legyek öngyilkos? A családom ha meg tudná biztos elsüllyedne szégyenében, én nem ilyen vagyok egyáltalán belülről, csak naiv voltam es nem gondolkodtam hogy esetleg ovatosabban kene viselkednem masok tarsasagaban mert kovetkezmenyei lehetnek..tanultam belőle, de mégis mt tegyek ha romokban az életem?

Isten ezen kivul sok ajándékot adott nekem, mert viszonylag szegény családból származom, de erőt kaptam a tanuláshoz , esélyt egyetemre járáshoz és ösztöndíj szerzésre. Ezáltal megtakarításaim is lettek.. Ilyen undorito multtal mégis a legnagyobb áldást kaptam, mindig megvolt mindenen sose kellett nelkulozzek, szerető családom van, én meg mégis vak voltam és undorítóan viselkedtem. Segítsen légy szíves valaki aki nem ilyen szemétláda mint én :(