Akik úgy gondolják, hogy a házasság a másik fél folyamatos hűtlensége esetén sem felbontható, mit tennének?

"Annyit tennék hozzá, hogy különköltözés alatt/közben fenttartanám azt, hogy ha a férjem megváltozik"

Szüleimmel ez történt. :))

"Valahol igazságtalannak érzem, hogy a vétlen fél egyedül maradjon"

Nyilván egyénfüggő, de mikor apám lelépett egy másik nővel, anyám nem kezdett el vágyni egy másik férfira, hogy mindenképp legyen neki valaki. Neki a házassága kellett, nem pótmegoldások.

Az ő példájuk van előttem, hogy helyre lehet hozni nagyon mélyről is egy kapcsolatot. Nem akarok ilyen helyzetbe kerülni, de valószínűleg így csinálnám. Inkább egyedül maradok, az is lehet egy termékeny élet, az ember a munkájának, hobbijának él, egyházközösségben szolgálatokat vállal más emberekért, stb.

Isen szava a mérvadó. Egyiket sem jelöltem be, bár az utolsót választom, azzal a különbséggel, mert a Teremtő szavát figyelembe veszem, Tehát érdekel mit mondd vagy tanit.

Aki más ágyában köt ki, abban soha többé nem tudok megbizni, és mindig eszembe jutna, hogy mással is azt Tette amit velem. Egyszer volt ilyen megbocsátottam, és újra megtette. Azonnal elváltam.

Akik különköltöznének, de nem válnának el azok nem érzik álszentnek és hazugságnak azt a helyzetet? Nem kötekedek, csak kérdés.

Amikor összeházasodtok azt fogadjátok meg, hogy jóban-rosszban amíg a halál el nem választ. Ez a "rossz". Én sem maradnék vele együtt, de szerintem ugyan annyira bűn "behazudni" a házasságot, mint felbontani. Szerintem a vétlen, elárult felet igazságtalan egész hátralevő életében "büntetni" a másik fél bűne miatt. Szerintem ez is olyan része a vallásnak ami nem képes követni a társadalmi változásokat. Amikor a szentírás íródott a nők kb egy szinten álltak az állatokkal. Tűrniük kellett amit a férjük akart de ma már más a világ. A házastársak társak, nem alárendeltjei egymásnak. (csak mellékesen ez is azt bizonyítja, hogy a Bibliát Isten sugallta, nem diktálta és azt emberek írták a saját erkölcsi értékrendjükön keresztül az Isteni sugallatot. De ez egy más kérdés.)

Én katolikus vagyok, de ha te nem vagy, akkor válj el (ha nincs kiskorú gyermeked). Most nem mindegy, hogy valaki a Biblia szerint külön él, és úgy van valakije a házastársán kívül, vagy elválik polgári eljárásban, és úgy? A végkimenetel tök ugyanaz mindkét szempontból nézve. A katolikus felfogásban nincs válás, tehát nincsenek is elválva, még ha a bíróság azt is mondja. De tökmindegy, hogy úgy vagy valaki mással, hogy elvileg meg vagy házasodva, de nem beszéltek (tehát házasságtörést követsz el), vagy úgy hogy elválsz a férjedtől (ami meg elvileg nem lehetséges). A kettő azonos.

Ha meg a válás intézménye lehetséges, akkor pedig nincs probléma.

Már a különköltözés is válás. Csak a katolikusok szabályaiban van olyan, hogy az ő ceremóniájuk által összekötik egymással örökre a két embert, de ez csak az ő hagyományuk, amit a Biblia fölé helyeznek. Persze a kiskapu azért megvan, a különköltözés, pedig az ott már nem házasság.

Ha a férjeddel akarsz lenni, akkor várj rá. Ha úgy érzed, hogy nagyon mélyen megbántott és sérültél, akkor válj el. Jól írta valaki, hogy a házasságban a két fél egyenrangú és ha az egyik megszegte a házassági köteléket, akkor az már nincs meg.

@ "Már a különköltözés is válás."

Bizonyos értelemben természetesen igen. A katolikus hit szerint azonban valójában csak az újraházasodás tilos, a különélés, ha kellően indokolt az megengedett, pontosan úgy, ahogy a Biblia írja:

"A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét."(1Kor 7,10-11)

@ "Csak a katolikusok szabályaiban van olyan, hogy az ő ceremóniájuk által összekötik egymással örökre a két embert, de ez csak az ő hagyományuk, amit a Biblia fölé helyeznek."

A Bibliában ez van:

"Amit tehát Isten egybekötött, azt az ember szét ne válassza!"(Mt 19,6)

Mellesleg a katolikusok egyáltalán nem tanítják, hogy maga a ceremónia egyenlő lenne Isten összekötésével. Ez ugyanis csak abban az esetben igaz, ha mindkét fél teljesen szabadon és teljes komolysággal vállalja az örök hűséget. Ha az egyik fél hazudik vagy nincs igazán tudatában, hogy mit vállal, akkor a egész ceremónia és a házasságuk is érvénytelen.

Ha valaki megcsalja a házastársát, akkor a legtöbb esetben már a ceremónia idején sem gondolta ezt teljesen komolyan, vagyis a házasságuk valójában érvénytelen. A katolikusoknál az egyházi bíróság vizsgálja az ilyen ügyeket, s ha megbizonyosodnak erről, akkor a házasságot semmisnek nyilvánítják, s az elhagyott úgymond újból megházasodhat, de valójában az első házassága nem is volt házasság legalábbis a szó szentségi értelmében.

Ha valaki olyat fogott ki, aki a házasság kötés pillanatában még őszinte keresztény volt, s utána lett gyakorlatilag pogány, akkor a házasságuk ugye érvényes volt, és amit Isten összekötött az ember nem választhatja szét. A hivatalos katolikus tanítás és az érvényes egyházjog szerint ebben az esetben az igazságtalanul elhagyott nem házasodhat újra.

Az én magán véleményem azonban az, hogy lehetséges, hogy ezt a katolikus gyakorlatot valóban felül kéne bírálni. Mert Jézus nem azt mondja, hogy, amit Isten összekötött, azt az ember sem tudja szétválasztani, hanem hogy ne válassza szét. Vagyis amit Isten összekötött azt az ember szét tudja választani, csak nem volna szabad, ahogy például az embert is meg lehet ölni, csak nem szabad. A házasság tehát valójában nem felbonthatatlan, hanem csak fel nem bontandó.

Viszont az igaz, hogy az egyik fél hűtlensége nem teszi érvénytelenné a másikét. Ugye a Biblia szerint Isten is hűséges a parázna menyasszonyához, vagyis a választott népéhez és helyre akarja állítani a kapcsolatot. Nyilván akkor ez a normál házasságokra is igaz. A hűséges hívő félnek akarnia kell a hűtlen házastársa megtérését és a viszonyuk helyreállítását.

Az én magán véleményem szerint azonban egy bizonyos idő után, amikor már semmi remény a kapcsolat helyre állítására, sőt már nem is igazán volna kívánatos, mert például a hűtlen fél új kapcsolatából már gyerekek is vannak, akkor az igazságtalanul elhagyott fél is megházasodhatna, mert amit Isten összekötött, a bűnös ember már annyira szétválasztotta, hogy már Isten sem akarja újból összekötni. Ez azonban újra mondom, egyenlőre csak az én magánvéleményem, illetve hát azért nem csak az enyém, mert nem én találtam ki.