Az öngyilkosság minden esetben bűnnek számít?

Nem bűn. Ha te abból indulsz ki, hogy Isten adta az életet, akkor az öngyilkosságnál is isten veszi el, mert minden az Ő akarata szerint történik. Hiába a saját kezed által, az ő akaratából.

Ám meg szerelmei bánatért öngyilkosnak lenni baromság, akinek bűntudata van, mert olyat tett, az meg tud vezekelni, egyedül számomra a súlyos gyógyíthatatlan "szenvedős" betegség amit el tudok nézni öngyilkosoknak.

Hát vannak kiállhatatlan kinok, amelyeket hosszú ideig nagyon nehéz elviselni. Tudod, mindig van akinek rosszabb. A második tétel az, hogy az itt megélt kinoknak is vannak előnyei és hátrányai. A tanok szerint a túlvilágon emlékezni fogsz arra hogy miért szenvedsz, itt nem. A tanok szerint a túlvilágon ugyanannyi karma 100szor, vagy mégtöbbször annyi szenvedést okoz. Tapasztalat szerint itt van felelősség, mások látják a szenvedésed, a túlvilágon nem biztos hogy látják, ott pl csak kinzás van, de nincs megaláztatottság (ami úgy jár mint szenvedésnek az árnyéka). A földi életbe felelősséggel, megalázottsággal századannyit sem kell szenvedni a végtelen karmáért, és arra is megvan a lehetőség hogy kijavitsd. Viszont silány, épphogy meglévő dolgoknál ne várj többet, még lehetőségeket sem, hanem erre kell gondolni (hogy itt kevéssel sokkal többet törlesztesz) és akkor nem lesz öngyilkosság. Van nagyon megtévesztő természet is, ösztön vagyis a karma elviselése itt is nagyon nehéz lesz, nehéz szó nélkül hagyni, és az elkeseredettséget nem lehet elkerülni. Mégis a földi lét, annak ezernyi hibájával, silány természettel, rossz testtel mégis prémiumnak számit (a mély szenvedés is elmúlhat rövid idő alatt, esélyes). A földi lét másik jellemzője is, hogy a rossz dolgokban is felbukkanhatnak jó dolgok, pl hogy néha vagy ritkán kapsz lehetőségeket, silányakat ugyan de az állapotváltozás és hasznosulás is örömöt okoz, a legváratlanabb helyeken. A pokolban nincs ilyen, hanem durvább kinzás van és nincs változás nagyon sokáig.

Mit kell akkor tudni? Ez az egész földi élet vallásos szempontból a múltnak számit, a jelenben elmúlt dolgok vannak, a test elmúlt dolgok halmaza, a büntetések oktalanok, rég elfeledett elmúlt dolgokon, rég szertefoszlott dolgokon, semmitmondóan vagyis oktalanul alapulnak. Itt nem tudsz semmit. A kihivások és törtetések, az ifjúság is, az öregkor is, minden kötelezettség és sugallat is elmúlt dolgokon alapszik, múltidőben játszódik. Amúgy értéktelen, gazdaságtalan de kötelező, hiába silány az anyag, attól még nagyon drágának számitanak a javak.

Tehát azt kell tudni, hogy minnél tovább viseled az itteni dolgokat, az elképzelt álmokat és mennyországot annál előrébb hozod. Ha minnél jobban viseled (saját értékrended alapján), az elképzelt álmok és mennyország a túlvilágon annál jobb minőségű és bőségesebb lesz. Ha minnél többet segitesz, akármilyen módon (ez boldogság/segitség/hasznosulás mértékegységgel van mérve) az elképzelt álmok és mennyország annál több ideig fog tartani. Ha jó embereket segitesz meg, nem pazarolsz (a kedv és tehetőség limitált) ha örülnek neked, szerencsés vagy (vagyis ehhez teljesitened kell a többit múltidőben) akkor méltó leszel olyan tanokra, igazságokra amik a kinézetet tanitják, vagyis a gondolkodást, viselkedést, megfontoltságot, titkos dolgokat, szépséget, megvilágosodást stb. Az sokkal durvább, ha itt a földi életben megtudod látni azt, amit csak a túlvilágon lehetne, ez a meditáció és csak akkor lehet, ha látszik a kinézete valahogy, akárhogy. Sokféle névvel nevezik, de a kinézet nagyon ritka. A karma akármelyik dologba beleszólhat, bármiben egyenes balszerencsét és alapos szivatást okozhat, de az a legjobb hogy általába nem tart sokáig a mély elkeseredettség, még az "évekig" sem sok idő, és ha elmúlt, az az egység már törlesztve van.

Offtopik mert a betegség részt nem ismerem, de úgy sejtem az rosszabb.

Szerintem az. Ugyan ezen indokból számos gyilkosság is történik. Ha az hogy a saját életét veszi el valaki vagy másét igazából a hozzátartozók részéről nincs sok különbség.

Csak gondolj bele egy szakítás miatt öngyilkos lesz valaki, a szülők, a gyerekek mit élnek át? Ők nem úgy váltak el a szerettüktől, hogy bár külön de élnek tovább. hanem véglegesen s soha többé nem láthatnák. És ez valóban iszonyú szenvedés, egy részük vele hal. S mégis leélik azt amit az Úr adott nekik.

Emiatt bűn az öngyilkosság és a gyilkosság. Ezzel nem csak az 5. parancsolatot szegi meg, hanem a 4-et és a 7-et is.

"Nem akarom idealizálni az öngyilkosságot, ne értsétek félre, de én a falra mászok, amikor valaki azt mondja, hogy "az öngyilkosság gyáva dolog és nem old meg semmit.""

Mert mit is old meg?

"Senki más nem érzi azt a fájdalmat, amit az ögyilkos gondolatokkal küzdő ember átél, így szerintem senkinek nincs joga belekényszeríteni őt vissza abba az életbe, amit el akar dobni magától."

Semmi sem drágább az emberi életnél. Mindent meg kellene tenni azért, hogy segítsünk rajta, ahelyett, hogy hagyjuk meghalni, mert "joga van meghalni". A környezete felelőssége hol marad? Felelősek vagyunk egymásért.

"Akkor mi lenne, ha Isten egy olyan életet adna, amit nem akar magától senki eldobni?"

Az ember magának csinál olyan életet, amilyen.

8+

Bár ha betegségről van szó, nem minden esetben tehet róla az egyén, de akkor sem jobb az öngyilkosság.

Az öngyilkosság abban az egy esetben nem számít bűnnek, ha ezzel más életeket mentünk meg. Például egy hegymászó önként levágja magát a kötélről, nehogy többen lezuhanjanak. Ezeket a helyzeteket azonban inkább az önfeláldozás sajátos eseteinek kell tekinteni, sem mint öngyilkosságnak.

Súlyos fájdalmak hatására elkövetett öngyilkosság ugyan bűn, de a fájdalom enyhítő körülménynek számít. A fájdalom ugyanis elveszi az ember józan eszét, s a végzetes tettét nem igazán beszámítható állapotban követi el.