Jézus Krisztus halálból való feltámadása mellett szóló elérhető bizonyítékok léteznek vagy történelmi tények?

Az újszövetségi írások. Szemtanúktól származó írások.

Máté, János Jézus tanítványai

Márk Péter tolmácsa

Lukács Pál munkatársa

Pál apostol találkozott a feltámadott Jézussal

Lukács történészi igényességgel közelítette meg a témát.

Luk. 1.4

1,1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

1,2 A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

1,3 Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

1,4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

Lukács az Apostolok Cselekedetei szerzője is.

1,1 Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,

1,2 Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.

1,3 Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.

Jézus ellenségei sem vonták kétségbe a sír ürességét. Csak máshogy magyarázták. Zsidók közt az a magyarázat terjedt el, hogy ellopták a testet.

A feltámadást két dolog igazolja:

- üres sír

- tanítványok és mások beszámolói a feltámadt Jézussal való találkozásról, aki velük evett és az oldalán lévő sérülések helyét is megvizsgálhatta Tamás.

A szemtanúk mártírhalált is vállalták a feltámadás mellett tett tanubizonyságukért, az összes apostol erőszakos halált halt, kivéve János.

Nem keresztény források is beszámolnak róla, hogy a korabeli krisztiánuszok, azaz keresztények, Jézust Istenként imádták, és az örök életben hittek.

Jézusról szóló nem keresztény források ld. 12-17. oldal

[link]

"Hiteles régészeti lelet róla pedig egyáltalán nincs."

Milyen régészeti leletet szeretnél? :)))) ami a feltámadást bizonyítaná

[link] 12-17. old.

Összegezve, az írásbeli források

Ezek alapján összerakhatjuk a legfontosabb ismereteket Jézusról és az evangéliumáról. Ezek az Újszövetségen kívüli források tehát a következőket árulják el:

•Jézus valóban élt, Pilátus idején Palesztinában keresztre feszítették,

•tanításait a kívülállók bölcsességnek vagy babonaságnak tekintették,

•tanítványai Messiásnak tartották és Istenként imádták,

•tanítványai tanításai szerint éltek, az örök életben reménykedtek, és Jézusért még a mártírhalált is hajlandóak voltak vállalni.

Aki a történeti Jézus kutatásába fog, és az Újszövetséget nem tekinti hiteles dokumentumnak, kb. ennyire juthat. Nem megdöbbentő azonban, hogy ezekből is összeáll az evangélium lényege? Úgy látom azonban,hogy aki elveti az Újszövetséget, mint történelmi dokumentumot, az csak akkor jár el korrekt módon, ha hasonlóan elveti az összes ókori és kora középkori dokumentumot, hiszen ezeknek egyike sem „eredeti”vagyis „autográf”, amit az író saját kezével írt le. Ilyen őrültséget azonban senki sem csinál.Miért van mégis az, hogy sokan éppen az Újszövetség történelmi hitelességét kérdőjelezik meg? Valószínűleg annak megszólító ereje miatt. Úgy gondolom, higgadt történészként – ha őszinte – azt kéne mondania: ezek a források hitelesek, megbízhatóak, de személyes meggyőződésem szerint nem tudok egyetérteni az abban foglalt tanításokkal, stb.

Bizonyítható-e a kereszténység igazsága?

„Ha az igazságról, különösen a vallás igazságáról esik szó, gyakran megkérdezik: „Be tudod bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz?” Általában azonban így fogalmazzák meg a kérdést: „Állíthatod-e száz százalékos biztonsággal, hogy a kereszténység tanítása igaz?”

Az első kérdésre ez a válasz: „Igen, be lehet bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadja a bizonyítékot, akármilyen szilárd bizonyíték is az. A második kérdésre azonban az a válasz, hogy „nem, száz százalékos biztonsággal nem”.

Egyesek úgy érzik, hogy ez a „nem” őket igazolja. A baj csak az, hogy félreértik a bizonyíték természetét. Nem a tökéletes vagy abszolút bizonyosság jelenti a megoldást, ahogyan egyesek hiszik, hanem az a bizonyíték, amely az emberek közös véleménye szerint bizonyosságot ad, vagy ésszerű kétely nélkül elfogadható.

A történelem folyamán ezt tekintették a bizonyítás mércéjének a bíróságokon. Ha a bíró döntésre szólítja fel az esküdteket, akkor nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján kell dönteniük, ami a feltárt bizonyítékokra épül, nem pedig a bűntény végignézésének bizonyosságára. Ha az esküdtek csak száz százalékos bizonyosság esetén döntenének, akkor sohasem hoznának ítéletet.”

(Josh McDowell: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre)