Összesen hány darab könyvet tartalmaz a Biblia?

protestans Bibliaban 66, katolikusban 72

le vannak forditva magyarra

sorrend [link]

#5

Ha elismered, hogy a Katolikus Egyház állította össze a Bibliát, akkor mi alapján döntöd el, hogy mi isteni ihletettségű, és mi nem?

A kereszténység a reformációig kb. 1000 éven át a bővebb kánont használta, még Károli Gáspár is eredetileg egy bővebb kánont fordított magyar nyelvere. Az 1590-es Károli Biblia nem 66 könyvet tartalmaz, hanem annál többet.

A zsidók hozzáállása vitatható elfogadható érv, hiszen ők 27 könyvet (Újszövetség) sem fogadnak el, ami a kereszténység szerint Istentől van.

Hogy is van ez akkor?

Sziasztok,

Erre a kérdésre a Bevezetéstudomány adja meg a választ. Korábbi kommentelők már idézték a Biblia honlapját, ott megtalálható a magyarázat:

"Az Ószövetség apokrif könyvei

Egyes ókori egyházatyák ezt a kifejezést még a pszeudoepigráf iratokra alkalmazták, a reformáció óta azonban a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat jelöli.

Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik).

Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak."

[link]

"A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből vagy Ó- és Újtestamentumból. A latin "testamentum" elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják. Közérthetőbb az Ó- és Újszövetség megjelölést alkalmazni, mivel nem végrendeletről van szó, amit a "testamentum" szó elsődlegesen sugall, hanem Isten Izráellel és a keresztény egyházzal kötött szövetségéről. (Vö.: II. Móz. 24:8; Mt. 26:28) Ugyanakkor a testamentum elnevezésnek is van értelme. Azt fejezi ki, hogy ezek az Írások szent hagyatékok, akár Izráelre vagy az őskeresztény egyházra gondolunk, akár pedig Isten meghagyatkozásának értelmezzük a kifejezést. Az Ószövetség az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg. Az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő folyamán, az i. e. XV. századtól kb. i. e. 400-ig Izráel népe körében, és az i. sz. I. században az őskeresztény egyház körében keletkeztek."

[link]

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Amit bemásoltál, ha jól gondolom, a Sola Scriptura teológiai főiskola tananyaga, amely a Keresztény Advent Közösség intézménye.

Szeretnék reagálni rá:

1. Pszeudoepigráf iratokat a mai Biblia is tartalmazhat, hiszen a kutatók között van olyan vélemény miszerint nem minden esetben azok, akiknek elsőként gondolnánk őket. A Pál apostol neve alatt futó 13 levélből csak 7-et tulajdonítanak neki, a többit elvitatják tőle.

2. Ami a protestáns szóhasználatban apokrif, az a katolikusban deuterokanonikus. Nem hinném, hogy az LXX a legerősebb érv azon könyvek kanonikussága mellett. Inkább az a legnagyobb érv, hogy a negyedik századi kánonlistákon, amely ha jól tudom, a nyugati egyház szemszögéből véglegesnek tekinthető, rajta vannak. A második századból van egy kánon lista, amely kb. megegyezik a protestánsok Ószövetségével, de az véleményem szerint ez nem tekinthető véglegesnek, hiszen a Bibliát az Egyház nyugaton a negyedik, keleten az ötödik században végletesítette, ha jól emlékszem. Addig pl. Tertullianus is úgy utalt Énok és a Jubileumok könyvére, mint szent könyvekre.

3. A fentiekből fakadóan nem hinném, hogy 1546-ban lettek volna kanonizálva a deuterokanonikus könyvek. Az i.sz. 382-es római zsinat ugyanis a szent könyvek listáján hozza a deuterokanonikus könyveket is - némelyik egyházatya kritikája ellenére.

4. A kereszténység tudomásom szerint 1000 évig a bővebb kánont használta. Abból kifolyólag pedig, hogy Luthernek a Jakab levéllel is problémái voltak, nem kizárt, a deuterokanonikus könyveket azért tette ki a Bibliából, mert nem fért össze a teológiájával.

Persze a protestánsoknak is megvannak a maguk érvei, lásd itt:

[link]

Én agnosztikusként azonban történelmi szemszögből inkább a katolikus kánont tekintem helyesnek.