Ha egy egyházi iskolában megtalálnák valakinél a Sátán bibliáját, kicsapnák?

Az előtted szóló vagyok ismét.

Nos, mint említettem, szimbolikus értelmezés. Hogy pontosan mi az ősbűn, azt nem tudjuk, mert már nem lehet még egyszer elkövetni. Minden vallás tud róla, a buddhisták is, csak ők nem morálisan, hanem mentálisan értékelik. Az elme sötétségének, korrupciójának hívják, kábaságnak, amiből fel kell ébredni. Ugyanarról beszélnek, mint mi.

De akármi is volt, ennek eredménye az az állapot, hogy az ember befelé vak lett, nem látja Istent, nem ismeri fel önmaga isteni létét, tehát nem látja igazán önmagát sem. Kifelé tapogatózik, és az anyagi világot tartja valóságnak. Ez tűnik reálisnak, mégis mindig csapdába kerülünk. Ugyanis ha ehhez vagyunk hűek mindig egy embertelen, bűnös életmódot választunk. Egyedül a hit képes kiemelni az embert ebből.

Egyes magyarázatok szerint Isten eredetileg csak két embert teremtett, de ők szellemi lények voltak. A bűnbeesés következménye volt a halál, és ahogy a mi világunkban a test halála a szellem élete, úgy akkor a szellem halálának eredménye volt az anyagi test élete. A bűn forrása maga az anyagi test, mert Isten szemében mi most halottak vagyunk, és a test halála után látunk majd színről színre. Addig vakon tévelygünk az illúziók világában, ahogy a buddhisták is mondják.

Nem is untatlak itt tovább, hiszen annyit lehetne írni erről a témáról.