A házasságba muszáj mindenképp belelátni a misztikumot?

11

Lehet, hogy a Biblia nem, de pl. a katolikus egyhaz foglalkozik a hazassag miszteriumaval IS, hiszen eleve szentsegnek tartja.

@tgt

Igy szó szerint nincs benne, de ha összerakod akkor ez a képlet.

A kiindulási pont, hogy egy hivő megszabadult a sötétség (ördög) hatalmából:

Kol 1:13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;

Aztán ha hivőként felemás igát vesz fel egy hitetlennel akkor újból "közösségbe" kerül a sötétséggel vagyis az ördög apósként belép a családba:

2Kor 6:14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

15-ös: Valóban ilyet nem írt Pál, hanem pont az ellenkezőjét írta:

„Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el; és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az kész vele lakni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által.”

Jé!

Tényleg igazad LENNE, ha nem értenéd teljesen félre mire gondol abban a versben Pál. :d

Mert ha azt a verset úgy akarod magyarázni, hogy egy hivő bárkihez hozzámehet, az teljesen szembe megy azzal amit pár sorral lejjebb ir:

1Kor 7:39 Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.

"csakhogy az Úrban" vagyis csakis hivőhöz mehet hozzá. Ha ehhez még hozzátennéd azt is amit bemásoltam, lenne a hitedben logika is.

Hogy egy testvér ne bocsássa el hitetlen feleségét ez csakis arra vonatkozik, hogy ha egy családban hivővé lesz valaki, az ne váljon el a házastársától csak akkor ha a hitetlen fél már nem akar ez miatt vele lakni.

Olyan pusztító ostobaságot nem írt Pál, és ilyenre sehol a Bibliában nem találunk példát, hogy aki hitetlennel házasodik, az „közösségbe kerül a sötétséggel vagyis az ördög apósként belép a családba”.

A vegyes házasságban a hitetlen megszentelődhet a hívő által, tehát alapvetően ez jó dolog, ezért ha valaki megtért, de a házastársa nem, az nem jogosítja fel a hívő felet arra, hogy elváljon.

A hívő fél teljesítse házastársi kötelességét, és éljen szeretetben hitetlen társával, erre biztatja a vegyes párokat Péter is:

„Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket.”

Pál valóban azt tartja jónak, ha hívő hívővel házasodik, mert nehezebb megőrizni a hitet olyan partner mellett, aki nem hisz, vagy ellenzi a hívő házastársa életformáját. De ez nem lehetetlen feladat, és ha a hívő fél nem gördít akadályokat, hanem elfogadja és segíti a társát a hite gyakorlásában, akkor az remekül tud működni. Ha pedig azt a lehetőséget vesszük, hogy egy hitetlen közelebb kerülhet Istenhez a hívő házastársa által, akkor ez felülír minden más okoskodást.

Egy nem szócska kimaradt, a mondat úgy helyes:

"ha a nem hívő fél nem gördít akadályokat, hanem elfogadja és segíti a társát a hite gyakorlásában, akkor az remekül tud működni".