Hitüket aktívan gyakorló, Krisztusi életet élő keresztényekhez, lehetőség szerint katolikus vallásúakhoz fordulnék. Szerintetek mi értelme van a gyónásnak? ( a gúnyolódásból, rosszindulatú kommentelőkből és igeferdítésekből, nem kérek köszönöm).

"Hol írja, hogy "mint ötlet" jelent meg?"

"In the middle of the 2nd century, the IDEA(!!!) of one reconciliation/penance AFTER BAPTISM for the serious sins of apostasy, murder, and adultery is suggested in the book of visions, The Shepherd of Hermas."

Szívesen.

"Ez nagyon erős túlzás, néhány szokásban lehet eltértek, de mindet az apostolok alapították"

Már hogy alapították volna mindet apostolok, amikor sok gyülekezet csak a 2. században vagy az után jött létre?

"Sőt leveleikkel az alapítást követően is igazgatták őket."

És utána hamisítottak is a nevükben jó sok levelet és evangéliumot. Nagyjából 40 evangéliumról van tudomásunk. Még neked is el kell ismerned, hogy ebből legalább 36 koholmány. Viszont nagyon sok korai keresztény ezekből olvasott és Istentől ihletettnek tekintették őket. Leveleket is tömérdeket hamisítottak, hogy csak egy példát mondják, minden nyelvész és történész egyetért abban, hogy Péter első és második levelét nem ugyanaz az ember írta. És mivel a második hivatkozik az elsőre, így biztosan tudjuk, hogy a második hamisítvány.

"Ezen felül minden egyház élére püspököket rendeltek, hogy biztosítsák az egységet."

Csakhogy a püspökök sem értettek egyet rengeteg dologban. Ezért is írtak annyi evangéliumot, hogy azokra hivatkozva "igazolják" a saját vallási elképzeléseiket.

"Ez pedig nem egy mainstream, hanem egy nagyon téves elképzelés volt, arra épült, hogy szerintük Isten ilyen cselekkel kijátszható."

Miért, az nem csel volt, mikor elküldték az embereket a Szentföldre, hogy öldössenek muszlimokat, mert akkor Isten cserébe bűnbocsánatot ad nekik? Egy időben pedig ez a gondolat is elég mainstream volt.

Ez lemaradt:

"A császár azért keresztelkedett meg élete végén, mert nem igazán volt keresztény."

Ha nem volt keresztény ugyan miért keresztelkedett volna meg a halálos ágyán?

A Biblia szerint ahhoz, hogy Isten valakinek megbocsássa a bűneit, (1) hinnie kell Jézusban, (2) meg kell térnie, és (3) meg kell keresztelkednie Jézus nevében. (Rengeteg Bibliai idézet ír erről, hadd említsem most meg csupán az ApCsel 2:38-39-et.) Ezután amíg hűséges marad Istenhez és a hitben jár, Jézus vére folyamatosan tisztán tartja. Semmi más nem képes bűnöket eltörölni, csak a kiontott vér. (Zsid 9:22-26, Jel 5:9) Tökéletesen pedig csak Jézus Krisztus kiontott vére. Ez a vér eltörli a keresztelő utáni bűnöket is, de csak bizonyos korlátozással és feltétellel. Ez a feltétel pedig, hogy ha keresztény életed során megbotlottál, vétkeztél, akkor (1) ismerd el, és térj meg (vagyis hagyd abba a vétkezést), és (2) fordulj Istenhez imában a bűnbocsánatért (a kegyelem trónusához bizalommal fordulhatsz, ld. Zsid 4:16).

A gyónás nem képes bűnöket eltörölni, ugyanakkor van parancsolatunk arra, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak a Jak 5:16-ban. "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen erőteljes az igaznak buzgóságos könyörgése." Az "egymásnak" azt jelenti, hogy nem egy ismeretlen papnak, hanem egy testvérednek a gyülekezetből, akit ismersz, és akiben megbízol. Egy normális gyülekezetben ugyan gyakorlatilag bármely testvérnek megvallhatod a bűneidet, de legjobb olyan valakinek megvallani, aki abban a tekintetben szilárdan áll, amiben te elbotlottál. Ugyanis a saját imád mellet az ő imáját is kéred azzal, hogy megvallottad neki a bűnödet. Ha ő szilárdan áll a hitében, akkor nagyon erőteljes az ő imája. Ezt az óriási segítséget veszíted el, ha nem vallod meg a bűneidet a testvéreidnek. Azon kívül ha elég sokáig rejtegetsz komoly bűnöket anélkül, hogy kihoznád őket a világosságra, akkor az egyfajta képmutatás, ami ugye szintén bűn. Egy normális közösségben mindenki tudja, hogy nem vagyunk tökéletesek, és mindenki tudja, hogy nincs joga senkit lenézni vagy elítélni. Ezért egy normális közösségben bátran valóságos képet mutathatunk magunkról, mutassuk ne csak a szépet és a jót, hanem a csúfat és a rosszat is. Ha nem valljuk meg egymásnak a bűneinket, akkor előbb-utóbb tolerálni fogjuk őket, ezek a bűnök megrontják a helyes lelki látásunkat, eltorzítják a lelkiismeretünket. Az a testvér, akinek megvalljuk, jó esetben tisztán lát, és tud segíteni rajtunk, tud kiutat mutatni.

Az 1Jn 1:5-10 írja, hogy ha valaki a sötétségben jár, vagyis rejtegeti a bűneit, az előbb-utóbb elvágja magát Jézus vérétől és az abban levő megbocsátástól. Az pedig, hogy meddig kell valakinek rejtegetnie a vétkeit, hogy elválassza magát Krisztustól (az ő vérétől), majdnem lehetetlen pontosan megmondani. Ha szándékosan elkezdesz vétkezni, és még titokban is tartod, akkor a tűzzel játszol, és egyre nagyobb veszélyben vagy. Ezért a legjobb minél előbb kitenni mindent a világosságra. A lényeg az, hogy eggyel többször állj fel, mint amennyiszer elestél. Ha keresztény életed során egy ponton feladod, és hátat fordítasz Istennek, nem térsz meg, vagyis szándékosan és folyamatosan elkezdesz vétkezni, akkor egy ponton elveszíted az üdvösségedet, amiből már lehetetlen megtérni, vagyis örökre elveszik az ember (Zsid 10:26-31, Zsid 6:4-6, Jel 3:5, Jak 1:15).

Emellett az ijesztő lehetőség mellett azonban azt is tudjuk, hogy Isten nagyon türelmes és nagyon megértő.

üdv Stefán

Bar lehetoseg szerint katolikusoktol kerdezed, hozzateszem az anglikan (anglo-katolikus) allaspontot es gyakorlatot.

Nalunk lehet fulbegyonni, de nem kotelezo. A szabaly ugy szol, hogy "mindenkinek lehet, senkinek nem kotelezo, egyesekre raferne" ("all can, none must, some should"). Ez a gyakorlatban ugy fest, hogy vannak akik rendszeresen jarnak, vannak, akik ritkan, csak ha valami nagyon nyomja a szivuket, es vannak, akik soha. A romai katolikusok altalaban tobb bunt vallanak meg es roviden, mig az anglikanok egyet, es azt hosszabban szeretnek megbeszelni.

Azert nem kotelezo, mert a misen van gyonas es feloldozas, amikor mindenki elott megvallod, csak nem mondod ki. Es mert a Biblia szerint ha megvallod Istennek a buneidet, o megbocsatja es mar nem is emlekszik ra (!). Tehat ha ez az egyeni imadban vagy a misen megtortent, akkor mar nem kell ujra elovenni. Csak ha nem gyogyult meg a lelked.

Ennek ellenere, ha romai katolikus vagy, akkor az egyhaz eloirasa, hogy muszaj gyonnod, azt hiszem, hogy legalabb evente egyszer. Ha lelkileg nem igenyled, akkor esetleg menj csak ritkan.

Talán egy aspektus maradt még ki az előző hozzászólásokból, ami között több hasznos is van.

Érdemes a gyónással kapcsolatban azt tudatosítani, hogy a bűn nem magánügy. A bűn egyfelől elszakít Istentől, és emellett elszakít a felebaráttól is, illetve a felebarát krisztusi értelemben történő szeretetétől. Ezt bizonyos bűnöknél könnyű belátni: ha loptam, akkor nem elég Istentől bocsánatot kérni, hanem helyre kéne hozni a kárt annak is, akit megkárosítottam. De minden bűn kihat a közösségre. Az Egyház, aminek tagjai vagyunk pedig nem (csak) egy felülről irányított, központosított intézmény, hanem egy közösség. Súlyos bűnnel ezt a nagyon népes közösséget bántom meg, és ebből a közösségből zárom ki magam. Ezért nem lehet súlyos bűnnel áldozni, amíg nem gyóntunk és ezért nem elég csak úgy magamban Istentől bocsánatot kérni. Mert a közösséggel való kapcsolatunk helyreállítására is szükségünk van, ezt a közösséget meg a felszentelt pap képviseli.

Názáreti Jézus, aki az emberek, a népek (ön-)tudatának fejlesztését, felemelését látta fladatának belátta, hogy a bűntudat egy komoly akadály az ember szellemi fejlődésében, lelki felszabadulásában, kiküldte tanítványait, hogy szabadítsák meg a bűntudat terhétől azokat akik komolyan megbánták bűneiket. A zsidó hiedelem szerint ugyanis, csak Isten bocsáthatta meg a bűnöket.

Később a kerszténység előjárói hasznosnak látták e gyakorlatot vallásos keretekbe helyezni – létre jött a „bűnbánat szentsége”.

A lényeg tehát a bűntudattól való megszabadulás, úgy lehet a gyónás segítség ebben, de nem az egyetlen. Egy őszinte jóindulatú, megértő, felderítő beszélgetés gyakran hatékonyabb mint egy vallásos keretek közé szoritott formális gyakorlat.