Nagyon foglakoztat mostanában a bűn, és a megbocsátás, mi a véleményetek, tudásotaok ezekben a kérdésekben?

Szerintem ha Isten nem akarna megbocsátani mindenkinek, akkor egy gondolattal megszűnne a világ, és minden és mindenki.

Szerintem minden bunre van bocsánat. Végülis ezért is végtelenül irgalmas az Isten akiben hiszek. Én nem akarok gyilkolni, távol áll tőlem de örülök hogy a gyilkosokra is megbocsátás vár ha megbanjak a bűnöket.

Nohát Mózes megölt egy egyiptomit, mégis Isten őt szemelte ki hogy a tizparancsolatot átadja.

Voltak akik Antall József halálát akarták, voltak akik Orbánét és most Putyinét. Putyin meg Zelrnszkijét gondolom.

Óva intelek ettől, hogy bárkinek kívánd a halálát. Lehet hogy egy sokkal rosszabb tábornok lesz az utóda.Nincs értelme kívánni Istentől a jogot, hogy döntsön.

Aki nem kegyelmez, annak majd akkor sem kegyelmeznek, úgyhogy saját életedet is beleviszed ebbe a halál kívánalomba. Nem jó érzés, hogy majd nekünk sem kegyelmeznek. A világbírók pedig nem mi vagyunk.

Végül is két biztos van az életünkben. Születünk és meghalunk.

Ezek amin gondolkozol Istenre tartoznak. Ő ítél ezekben. Minden eset más és más, nem lehet általánosan ítélni ezekben a témákban.

Ha megbántad, hogy elkövetted ezt a súlyos bűnt, akkor biztos lehetsz benne, hogy megbocsájt.

Ha nem bántad meg, vagy újra el akarsz követni valami hasonlót, na akkor nagyobb a baj.

Szia! Isten pontosan tudja,hogy bűnösök vagyunk, ott volt, mikor azzá vált az első ember. Rögtön intézkedett is, hogy majd legyen egy Megváltó, aki a nem szándékos bűneinket megbocsátja, Ő volt ugye Krisztus.

Itt olvashatsz ennek az isteni elrendezésnek a lnyegéről, amit a Biblia felvázol:

[link]

Istennél az indíték számít és az, hogy mit kezdünk a tökéletlenségünkkel, a bűneinkkel és a bűnös hajlamainkkal. Nem gondolkdhatunk úgy, mhogy majd Jézus váltsága miatt úgyis megbocsát nekem, tehát azt teszek, amit akarok. Ekkor visszaélnénk ezzel az ajéndékkal. Küzdeni kell saját magunkkal, a rossz indítékaink és helytelen vágyaink ellen, és ha már megtettünk valamit, amiről tudjuk, hogy rossz, akkor igyekezni kell, hogy tőlünk telhetően azt kijavítsuk, és hgy soha többé ne tegyük újra. Persze vissza fogunk esni, úgyhogy ez egy örök harc, de erről Pál is írt, hogy saját magában is felfedezi ezt a kettősséget:Róma 7:21.25

"Az én esetemben ezt a törvényt látom: Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van bennem. Az az ember, aki legbelül vagyok, örömét leli Isten törvényében, de látok egy másik törvényt a testemben, amely az elmém törvényével hadakozik, és a testemben levő bűn törvényének a foglyaként vezet. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve ennek a halálnak? Istennek jár a hála, amiért megszabadít Jézus Krisztus, a mi Urunk által! ..."

Isten keresi mindenkiben a jót és örül, ha megbocsáthat, de erre alapot keres , keresi a jóra való törekvést a szívben.

Hadd idézzek pár gondolatot egy Szentíráson alapuló cikkből:

" Isten meghatározott egy módot, ahogyan kereshetjük és elnyerhetjük a megbocsátását. El kell ismernünk a bűnünket, fel kell ismernünk, hogy ez Isten elleni vétség, maradéktalanul meg kell vallanunk azt, szívünk mélyéről fakadó szomorúságot kell éreznünk a helytelenség elkövetése miatt, és el kell határoznunk, hogy nem követjük el és nem gyakoroljuk többé (Zs 32:5; 51:4; 1Jn 1:8, 9; 2Ko 7:8–11). Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy jóvátegyük a helytelenséget vagy az okozott kárt (Mt 5:23, 24). Majd pedig imádkoznunk kell Istenhez, kérve, hogy Krisztus váltságáldozata révén bocsásson meg nekünk....Ezenkívül a keresztények számára követelmény, hogy bocsássák meg az ellenük elkövetett vétségeket, függetlenül attól, hogy hányszor érte őket sérelem (Lk 17:3, 4; Ef 4:32; Kol 3:13). Isten nem bocsát meg azoknak, akik nem hajlandók megbocsátani másoknak (Mt 6:14, 15)."

Szia,

Először is tisztázzuk: a megbocsátásra a megbocsátónak van elsősorban szüksége, mert ha ő nem teszi, akkor saját magát emészti meg azzal hogy nem enged. Abban tehát egészen biztos lehetsz hogy Isten már most megbocsátott. A kérdés az, hogy te megbocsátottál-e magadnak. El tudod-e engedni ezt a dolgot. Halála után minden ember a - bibliai értelemben vett “pokolra” jut, innen lesz a feltámadás az igazaknak az örök életre a gonoszoknak pedig az ítéletre.

Az, hogy Isten kinek bocsát meg, nem a mi tisztünk latolgatni. Minden reménységünk megvan arra, hogy irgalmas és szeretetteljes ítélet lesz. Mindazonáltal egy népszerű mondás szerint: “Amikor a Mennybe érkezem három csodával fogok ott szembesülni. Az első csoda az lesz, hogy sok olyan személyt látok majd ott, akikre nem számítottam, a második csoda az lesz, hogy lesznek olyanok, akikre számítottam, de nem lesznek ott; a harmadik, és egyben a legnagyobb csoda az lesz, ha én magam ott lehetek.”

JOHN NEWTON

Üdv. Péter

Szerintem két fajta ember van.Az egyik tojik mindenre és pl. szennyezi a vizet.A másik meg megpróbál tenni valamit ,hogy a szennyvízből ne legyen.

Mindenki döntse el maga mit tart bűnnek vagy sem.

De ha egyre több olyan ember van aki tojik az egészre, az egyre nagyobb bajt fog okozni.

Korlátozott kis világunk is a korláton kívülre lépett, aminek az lesz az eredménye ,hogy egyre több bajt okozunk, és ebbe a kakiba mind benne leszünk.Ezalatt a gyerekeket értem, akik még nem tudnak semmit a világunk folyásáról.

Ezt is döntse el mindenki mi bűn.Mit szabad és mit nem.

Most volt egy vitám is a barátnőmmel és a lányával.Azt mondják a keresztények voltak a világ rosszai.Érdekes, már nem az egyház a főnök, még is még mindég háborúk ,meg elmebajok folyak a világba.Most akkor még is ki csinálja ezt?Vagy egyszer a keresztény a hibás, aztán az arab, holnap meg a kínai???

Nem, hanem az önző emberek.A politika, és mindazok akik nem akarnak változást.De hát mindenki higyje az amit bűnnek talál.

Én azt mondom ,a gyereket családnevelésre kell tanítani.A barátnőm azt mondja bulizzon.Vagyis nem a családalapítás a fontos ,hanem az élvezetek.Döntse el mindenki mit gondol bűnnek...