Milyen vallás a jehova?

egy amerikából származó, a bibliát elég "sajátosan" értelmező karizmatikus egyház. valóban komolyan korlátozzák a tagok önrendelkezési jogát, és ha kicsit személyesebb hangvételt ütnék meg, azt írnám, hogy hagymázos fantáziálásaik vannak, és baromi idegesítően akarnak téríteni.

mindenesetre sokkal kevésbé veszélyesek, mint pl. a szcientológia egyház. ha azt őrültnek mondjuk, akkor ezek csak bolondok.

második válaszoló vagyok: még annyit, hogy ne számíts arra, hogy a rokonod meg fog ünnepelni bármilyen "világi" ünnepet. se születésnap, se karácsony... biztos kapnak mindezért cserébe valami jó kis ideológiát :)

*robin*

lgjobb barátom jehova.az előző hozzászólók igaz dolgokat írtak.ők nem ünnepelnek semmilyen ünnepet.az ő vallásuk alapja is a Biblia,sajátos értelmezésben.ők nem Istenben hiszenk,hanem Jehovában,számukra Jehova az Isten.Náluk papok sincsenek ők bozonyos időközönként gyülekezetekbe járnak,nekik ez,ami nekünk a mise..azt vallják,hogy ha eljön a vég,akkor velük kiváltságosként valami más jobb fog történni mint velünk nem jehova vallásúakkal.ja és ők nem jehovák,hanem Jehova tanúi.erre eléggé ézékenyek...de tényleg írd be Google-ba,és kiad egy csomó találatot.

a lényeg,hogy teljesen normális emberek,csak másban/máshogy hiszemk mint mi.

ja és még vmi fontos:ők soha nem politizálnak,ütközik a vallási elveikkel.(pl.Himnuszra nem állnak fel!!)

-az előző 2 válasz írója-

"Az az etalon ilyen esetekben, meg ha azokat kérdezed, akik Tanúi Jehovának."

Szerintem ez tévedés. Ha őket kérdezed, a válasz nem lesz objektív. Sokkal inkább olyan forrásokat kell kutatni, amelyeket nem kötnek ideológiai láncok. Ha egy érintettet kérdezel, ő nyilván nem lesz objektív.

Egyébként a Jehova szó a bibliában isten neve, a zsidó hitben is Jehva az isten, de ez a szó tabu, kimondani sosem lehet.

Még annyit hozzátennék, hogy a himnusz alatti üldögélés nem politikai kategória, hanem társadalmi, olyasmi üzenete lehet, hogy nem tisztelik a világi intézményeket, ami egyéként nem fetétlenül rossz, de jónak se mondanám. Ennek az egésznek van valami partizánkodás hangulata.

Nekem továbbra sem szimpatikusak, de nem ezért, hanem mert eléggé birkamód viselkednek.

*robin*

Szeretnék választ adni a felmerült kérdésre,egy a Jehova Tanúi által terjesztett tájékoztató alapján!!:

Mit hisznek Jehova Tanúi?

„Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál!” (Cselekedetek 28:22, Katolikus fordítás). Az első századi Róma közösségének ezek a vezetői nagyszerű példát állítottak fel. Közvetlenül a forrásból akartak hallani valamit, nem csupán a kívülálló bírálóktól.

Hasonló módon ma is gyakran beszélnek Jehova Tanúi ellen az emberek, és nagy hiba volna arra számítani, hogy előítélettel teljes forrásból megtudhatjuk az igazságot. Ezért örömmel adunk magyarázatot néhány főbb hittételünkre vonatkozóan.

A Biblia, Jézus Krisztus és Isten

Mi hiszünk abban, hogy a „teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” (2Timótheus 3:16). S bár vannak emberek, akik azt állítják rólunk, hogy nem vagyunk valóban keresztények, ez egyszerűen nem igaz. Mi teljesen egyetértünk Péter apostol Jézus Krisztusra vonatkozó tanúságtételével: „Nincs más név az ég alatt, amelyet az emberek között adtak, amely által megmentésben részesülnénk” (Cselekedetek 4:12).

Mégis, mivel Jézus azt mondta, hogy ő „Isten Fia”, és hogy „az Atya küldött engem”, Jehova Tanúi hiszik, hogy Isten nagyobb Jézusnál (János 10:36; 6:57). Maga Jézus is elismerte: „Az Atya nagyobb, mint én” (János 14:28; 8:28). Ezért nem hisszük, hogy Jézus egyenlő az Atyával, ahogy azt a háromságtan doktrínája kimondja. Ehelyett hisszük, hogy őt Isten teremtette, és alá van rendelve Istennek (Kolossé 1:15; 1Korinthus 11:3).

A magyar nyelvben Isten neve Jehova. A Biblia ezt mondja: „Te, akinek neve JEHOVA, egymagad vagy felséges Isten az egész földön” (Zsoltárok 83:19, Károli). Ezzel a kijelentéssel összhangban Jézus nagy hangsúlyt adott Jehova nevének, és követőit így tanította imádkozni: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” Ő maga így imádkozott Istenhez: „Nyilvánvalóvá tettem a te nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból” (Máté 6:9; János 17:6).

Jehova Tanúi hiszik, hogy nekik is azt kell tenniük, amit Jézus tett: nyilvánvalóvá kell tenniük mások előtt Isten nevét és szándékát. Mi azért vettük fel a Jehova Tanúi nevet, mert Jézust kívánjuk követni, aki „a hűséges Tanú” (Jelenések 1:5; 3:14). Nagyon helyesen mondja az Ésaiás 43:10. verse az Isten képviseletében járó népének: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, sőt szolgám, akit választottam.”

Az Isten Királysága

Jézus arra tanította követőit, hogy így imádkozzanak: „Jöjjön el a te királyságod!”, és ez a Királyság lett tanítása fő témájává (Máté 6:10; Lukács 4:43). Jehova Tanúi hiszik, hogy valóságos kormányzatról van szó, amely a mennyből uralkodik a föld felett, és hiszik, hogy Jézus Krisztus ennek a kormányzatnak kinevezett láthatatlan Királya. „Az ő vállára kerül az uralom” — mondja a Biblia. „Messzire kiterjed majd uralma és a békének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7, Katolikus fordítás).

De Jézus Krisztus nem lesz egyedüli király Isten kormányzatában. Több társuralkodó is lesz vele a mennyben. „Ha továbbra is kitartunk — mondja Pál apostol —, királyokként is együtt uralkodunk” (2Timótheus 2:12). A Biblia megmutatja, hogy azok az emberek, akik arra támadnak fel, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak a mennyben, korlátozott számban lesznek: „száznegyvennégyezer, akiket a földről vásároltak meg” (Jelenések 14:1, 3).

Természetesen, minden kormányzatnak vannak alattvalói, és Jehova Tanúi hiszik, hogy a mennyei uralkodókon kívül az emberek milliárdjai nyerik el az örökké tartó életet. Idővel a föld gyönyörű Paradicsommá lesz, megtelik Isten Királyságának arra érdemes alattvalóival, akik mindannyian alávetik magukat Krisztus és társuralkodói uralmának. Ezért Jehova Tanúi szilárd meggyőződéssel vallják, hogy a föld sohasem pusztul el, hanem beteljesedik a Biblia ígérete: „A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29; 104:5).

De vajon hogyan jön el Isten Királysága? Talán úgy, hogy minden nép önként alárendeli magát Isten kormányzatának? Ellenkezőleg; a Biblia a valósághoz hűen feltárja, hogy a Királyság eljövetele megköveteli Isten közvetlen beavatkozását a földi ügyekbe: „Az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság . . . szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44).

És vajon mikor jön el Isten Királysága? A bibliai próféciák alapján, amelyek most teljesednek, Jehova Tanúi hiszik, hogy nagyon hamar eljön. Felkérünk, hogy vizsgálj meg néhány olyan próféciát, amely a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének „utolsó napjai”-ra vonatkozó jellegzetességeket már jó előre bejelentette. Ezeket a próféciákat a Máté 24:3–14; Lukács 21:7–13; illetve 2Timótheus 3:1–5. versében jegyezték fel.

Mivel ’szeretjük Jehovát, a mi Istenünket egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel, felebarátainkat pedig mint önmagunkat’, nemzetiségi, faji, és társadalmi vonatkozásban is egységesek vagyunk (Márk 12:30, 31). Széles körben arról ismernek minket, hogy szeretet nyilvánul meg keresztény testvéreink között, akik az összes nemzetben megtalálhatók (János 13:35; 1János 3:10–12). Ezért fenntartjuk semleges álláspontunkat a nemzetek politikai ügyeinek a tekintetében. Megpróbálunk olyanok lenni, mint Jézus első tanítványai, akikről kijelentette: „Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Hisszük, hogy a világtól való elkülönülésünk azt jelenti: kerüljük a ma oly széles körben elterjedt erkölcstelen viselkedést, beleértve a hazugságot, a lopást, a paráznaságot, a házasságtörést, a homoszexualitást, a vérrel való visszaélést, a bálványimádást és a Biblia által elítélt egyéb dolgokat (1Korinthus 6:9–11; Efézus 5:3–5; Cselekedetek 15:28, 29).

A jövőre vonatkozó reménység

Jehova Tanúi hiszik, hogy a jelenlegi életünkkel ebben a világban még nincs mindennek vége. Hisszük, hogy Jehova azért küldte el Krisztust a földre, hogy váltságdíjként ontsa ki életvérét, és ezáltal az emberek helyeselt állapotba kerüljenek Isten előtt és elnyerjék az örökké tartó életet a dolgok új rendszerében. Ahogyan Jézus egyik apostola mondta: „Az ő vére most igazságosnak nyilvánított bennünket” (Róma 5:9; Máté 20:28). Jehova Tanúi mélységes hálát éreznek Isten és az ő Fia iránt azért, hogy a megváltásról való gondoskodás által lehetővé tették számukra a jövőbeni életet.

Jehova Tanúi teljes bizodalommal vannak a jövendő élet iránt, s ezt a bizodalmat a halottak közül való feltámadásra alapozzák, ami Isten Királysága alatt következik be. Mi hisszük, hogy a Biblia tanításával összhangban, amikor valaki meghal, a létezése valóban megszűnik és „azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4; Ezékiel 18:4; Prédikátor 9:5 [9:7, Károli]). Igen, a halottak számára a jövő élet reménységének alapja az, hogy Isten megemlékezik róluk a feltámadásban (János 5:28, 29).

Jehova Tanúi azonban meg vannak győződve arról, hogy a most élők közül sokan életben maradnak majd, amikor Isten Királysága véget vet minden mostani kormányzatnak, és — amiként Noé és családja is túlélte a Vízözönt — ezek az emberek is megmaradnak, hogy örökké örvendjenek az életnek a megtisztított földön (Máté 24:36–39; 2Péter 3:5–7, 13). De azt is hisszük, hogy ez a túlélés attól függ, hogy teljesítjük-e Jehova követelményeit, ahogy a Biblia mondja: „A világ azonban elmúlik . . . , de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17; Zsoltárok 37:11; Jelenések 7:9, 13–15; 21:1–5).

Kedves robin. Ahogy látom, csak jött objektív válasz egy Tanúk által kiadott cikk alapján. S ez ne lenne objektív? Nekem eléggé annak tűnik.Mellesleg csak az első századi példát követik mindenben, ami a Bibliában le van fektetve. Hogy tekintette a rőmai kormány az első századi keresztényeket? Íme:

„A korai keresztényeket nem nagyon értették meg, és a pogány világ uralkodói nem nézték jó szemmel . . . A keresztények nem láttak el bizonyos római állampolgári kötelességet . . . Nem voltak hajlandók politikai hivatalt betölteni (Albert K. Heckel és James G. Signam: On the Road to Civilization, A World History című könyv, 1937, 237. és 238. o.).

„A római kormány a keresztényeket államelleneseknek tartotta, mivel a keresztények nem voltak hajlandók a római hadseregben szolgálni. Nem tisztelegtek a császár szobra előtt, ami a római társadalomban az állampolgár számára annyit jelentett, mintha ma valaki nem tisztelegne a zászló előtt. Vallásukhoz viszont lojálisan ragaszkodtak” (Edith Mc. Cal, Evalyn Rapparlie és Jack Spatafora Man—His World and Culture című könyv, 1974, 67., 68. o.).