Szerintetek (a Biblia alapján) a kereszt(y)én(y)ség vagy a judaizmus kifejezetten tisztán monoteista vagy esetleg henoteista vallások?

Nagyon érdekes kérdést tettél fel. Én nem vagyok vallástörténész, és jelenleg keresztény se vagyok, de érdekel a téma, sokat olvasok róla, volt egy aktív keresztény időszakom is, és olvastam a Bibliát többször.

Azt tudjuk, hogy a judaizmus úgy fejlődött ki, hogy a vallásukban egy korábban viszonylag jelentéktelen, és nem mellesleg nagyon ellenszenves isten, Jahve, lassan kiemelkedett a többi kánaáni isten közül. Ha elolvasod a Bibliát (nyilván nem a gyerekeknek szánt változatot, hanem az eredetit), abban ez szépen nyomon követhető. Az Ószövetség sokáig viszonylag természetes módon beszél arról, hogy igenis léteznek más istenek, csak őket nem szeretjük. Az Úr (Jahve) a zsidók istene, a többivel meg csak ne barátkozzanak. A Teremtés könyvének az első néhány fejezete ebbe nem illik bele, de a későbbiekben (kicsit a pátriarkáktól, a Kivonulás könyvétől fogva pedig egyértelműen) látszik. Aztán szépen lassan Jahve teljesen kiszorította a többi istent.

A mai judaizmus már egyértelműen és tisztán monoteista. Sokkal inkább az, mint a kereszténység.

A kereszténység, ahogy előttem írták, már ebből a tisztán monoteista zsidó vallásból alakult ki, de ahogy elterjedt a Római Birodalomban, egyre inkább politeista jelleget kezdett ölteni a szentekkel meg hasonlókkal. Tisztán monoteistának semmiképp nem nevezném, minimum dualista (Isten-Sátán ellentét), de a katolikus ága a szentekkel erősen hasonlít a politeizmusra (légyszí ne gyertek azzal, hogy "a szenteket nem imádjuk, csak tiszteljük", ezt ismerem), az elszállt pünkösdi-karizmatikus vonal meg lassan a természeti vallásokra kezd emlékeztetni a rengeteg démonnal.

A kereszténység nem monoteista, hanem monolátrista.

,, Ne legyen más Istened" = Vannak más Istenek is (pl. Baal, akit már Mózes idején is imádták az Izraeliek), de azokkal te ne foglalkozzál.

"Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa."

Így tanítja Pál a korinthusiakat. Pontosan ugyanúgy gondolkodik, ahogyan a bibliai szövegek kezdettől lefektették (Kérdező is idézte), mégpedig hogy az egyéb létező szellemi "fejedelemségek, uraságok, hatalmasságok" valójában nem olyanok, mint az egyedüli imádatra méltó Isten, hanem mindezek részei az Örökkévaló teremtésének (Kol.1:16), akiket AZ Isten a Felkent uralma alá helyezett (Ef.1:21, Kil.2:10) és kinyilvánította alávetettségüket (Kol.2:15).