Mit jelent az, hogy valaki nem nevezi magát kimondottan ateistának, hanem csak nonteistának, nem vallásosnak és erre mindig ügyel, hogy ezt mondja?

Ismerek egy régészt, történészt, bibliatudóst, aki így van vele. Egyébként az ókori Közel-Kelet a kutatási területe, azon belül is különös tekintettek a korai izraeliták és héberek története és az ókori Izrael és Júda királyságainak története a fő kutatási területe.

Kutatásai során hangsúlyozza, hogy nem híve a bibliai literalizmusnak, ugyanakkor határozottan elutasít és kiáll mindenfajta bibliai minimalizmus, meg bibliai nihilizmus ellen. Kutatásai alapján kijelenti, hogy a Tanakh-ban számos történelmi tény, nyom, emlékezet, illetve hagyomány megtalálható (a Tórában például Ábrahám és Mózes kettős hagyománya, de a Bírák könyvétől kezdve különösen), ugyanakkor más részek egyáltalán nem tartalmaznak ilyeneket. Véleménye szerint nem szabad, hogy pusztán a világnézetünk vezessen minket a tudományos kutatásban akármilyen irányba. Szerinte ugyanolyan hiteltelen és tudománytalan, ha valakinek az az alaptézise, hogy a Biblia elejétől a végéig alaptalan hazugság, mintha valaki keresi a nefilimeket, a bábeli zűrzavar maradványait, Noé bárkáját, a tíz csapás egyiptomi nyomait, meg hasonlókat teljes meggyőződéssel és történelemkönyvként kezeli a Bibliát.

Egyébként evangelikális keresztény lelkipásztor fia volt, sokáig ő is ebben hitt, majd áttért a reform zsidó vallásra, majd azt is elhagyta és egyszerűen nonteistaként, nem vallásosként, világi humanistaként hivatkozik magára, de soha nem használja az ateizmus szót.

Mit jelenthet ez? Mire utal? Egyesek miért zárkóznak el az ateizmus szó használatától, ha egyébként nem hisznek istenség(ek)ben? Akkor ő most mit gondol tulajdonképpen? Milyen spirituális dolgokban hisz? Ha nem hisz, akkor miért nem mondja azt, hogy ateista vagy antiteista?