Keresztények! Ti is szenvedésnek élitek meg az életet és várjátok, hogy az örökéletben teljesedjetek ki?

Igen.

De azért nem siettetem.

Ha a keresztény istent választjuk, akkor ebben az életben csak

szenvedünk, méghozzá önként és majd utána lesz jó. Csak az a baj, hogy a halál utáni lét körülményeiről semmit sem tudunk és ahogy ebben az életben el lehet nyerni, kiérdemelni a Sátán jóindulatát, úgy a halálunk után is megtehetjük azt, hiszen ő mindig ugyanaz marad és híveit sem a testi adottságaik miatt szereti, hanem a lelkükért, tehát minden érdem és tisztelet megmarad.

A kettesnek köze nincs semmiféle kereszténységhez.

ijesztő, hogy mennyi őrült képzeli magát kereszténynek

Szia

Minden ember életében vannak jó és rossz napok, időszakok. Amikor éppen rosszul mennek a dolgok, akkor merülhet fel olyan kérdések, mint amelyet kiírtál.

Az életben rengeteg minden van, ami miatt érdemes élni, és dolgok, amelyek megszépítik az ember életét. Már a bibliai időkben is így volt ez. Voltak időszakok, amelyek kimondottan örömteliek voltak. Csak egy példa: Az engesztelés napja után a lombsátorünnep következett, a zsidó év legörömtelibb ünnepe: 3Mózes 23:34–43. Ez etánim 15-től 21-ig tartott, és egy ünnepi gyülekezéssel zárult a hónap 22. napján. Ekkor volt vége az aratásnak, és az izraeliták hálát adtak Isten bőkezű jóságáért. Jehova ezért ezt parancsolta az ünneplőknek: „Jehova, a te Istened megáldja minden termésedet és kezed minden munkáját; és te csak örülj!” 5Mózes 16:15. Milyen nagy lehetett ilyenkor az öröm! Hiszen a család el volt látva élelemmel hosszú időre.

A keresztények krisztus követői. Aki krisztust akarja magában feléleszteni, az azért, mert utd 1-2 dolgot. Akik tudják azt a pár dolgot, nem élik meg szenvedésnej az életet, hiába szenvednek néha benne.

Szóval a kérdésedre a válasz, hogy nincs olyan keresztény.

"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

Ez 1 Jánosból való egyébként, nem Jézus mondta.

Van egy ilyen című könyv is Watchmann Nee: Ne szeressétek a világot, ajánlom elolvasásra. Nem aszkétaságra hív fel, csak körbejárja a milyen ez a világ témát. Nekem egyik kedvenc ószövetségi írásom a Prédikátor könyve, na azt se egy vígadozó kedélyű ember írta.

Azért sokaknak van örömforrás az életében itt is, pl. család, leszármazottak, barátság, hivatás, hobbi. Ezekben lehet örömet találni, de ha ezek nem adattak meg, akkor sincs baj. Én úgy fogom fel, hogy tanulási folyamatban vagyunk, ha nem a boldogság a haszna az itteni életednek, akkor a tanulás, a jellemed faragása, amihez nem is kell aktívan tenni, hozza az élet a nehézségeket, edzéseket.

Rontják a boldogságra való képességet, az élet élvezhetőségét, az egyre romló körülmények a világban.